Magyar valószínűleg nem érti, hogy miért nem lehet soha az Orbánnal szembeni világ vezetője. És még mielőtt agytörzsi reflexből bárki csak annyit tudna erre válaszolni, hogy szerinte én se, azt megnyugtathatom, az erről szóló, változó minőségű, mára könyvtárnyi terjedelmű irodalmat már olvastam, nem hiszem, hogy tudnának nekem ebben újat mondani, ráadásul, már most szólok, ez nem válasz arra, ami az alábbiakban következik. Magyar áruló. Annak a köztársaságnak az elárulója, ami nekünk az életünk
– írta legutóbbi Facebook-posztjában Gyurcsány Ferenc, hozzátéve, hogy „mi nem szeretjük se az árulást, se az árulókat”. A DK elnöke nem hiszi, hogy Magyar „megtért” volna, de mivel a konkurens pártvezető „rendes keresztény embernek tekinti, mi több, hirdeti magát”, Gyurcsány Pál apostol példájával szemlélteti ellenérzéseit.
Gyurcsány azt írja, hosszú időbe telt, mire a keresztények elhitték Saul megtérését, melynek különböző állomásai voltak, köztük a bűnbánat, a megalázkodás, az elkövetett hibák, tévedések, bűnök őszinte megvallása. „Magyar adós a bűnbánattal és a bűnvallomással” – írja Gyurcsány, megjegyezve, hogy természetesen lehet jönni, hiszen Pál is jött, ám ő csak a tizenharmadik apostol lett, és „nem hitte egy percre se, hogy Péter, az akkori, a korai egyház vezetőjének helyére pályázhat”.
Ami meg Pétert illeti: az a Péter kőszikla (petros) volt, ez meg egy marék kavics, rosszabb esetben egy játékvödörnyi homok. Az persze kétségtelen, hogy ez utóbbiakra is szükség van. A maguk helyén. Á, hogy azt akarom sugallni, hogy én lennék az a bizonyos szikla? Ó, nem. Én Ferenc vagyok, egy pápai fiú. Magyarból sok minden lehet. Egy valami nem. Nem lesz a mi vezetőnk
– zárta gondolatait Gyurcsány.