Nagyon más rendszerszintű problémákról elemző írásokat, riportokat, interjúkat olvasni, mint személyes történetekkel találkozni, és pláne azok gazdáival. Egy valódi emberrel való találkozás maradandó hatást tud gyakorolni a hallgatóságra. Ráadásul nem lehet eleget beszélni erről a problémáról, nem szabad ezt a témát úgy kezelni, mintha lerágott csont lenne. Hiszen ennél aktuálisabb, a jövőnkre nagyobb hatással bíró ügy kevés van.

Boross Martin, a Miután felmondtam / Miután maradtam című előadás rendezője így foglalja össze, milyen gondolatok fogalmazódtak meg benne a darab megalkotásának kezdetén. A Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében, a Wesley János Általános Iskolában bemutatott előadás pedagógusokról szól – az iskola különböző tereiben pályaelhagyó és pályán maradó tanárok történeteit ismerhetjük meg. Akad köztük városi és vidéki, általános iskolai, szakképzésben és fővárosi elitgimnáziumban tanító pedagógus is. Mindannyiukat ugyanazok a rendszerszintű problémák érintik.

Amikor a rendező és alkotótársai megismerték a Miután felmondtam nevet viselő blogot és szerkesztőit – az oldal tavaly január óta gyűjti a felmondó tanárok történeteit –, rájöttek, hogy a felmondás egy nagyon súlyos gyászfolyamatot jelent, és az érintettek sokszor azért is írják ki magukból a fájdalmaikat, mert nincs kivel megosztani azokat. Vagy ha meg is osztják, nem figyel rá a társadalom. Ők az előadás legszűkebb célközönsége.

A blog olvasása közben azonban arra is rájöttek a készítők, hogy fontos megmutatni az érem másik oldalát is.

Alkotóként felelősségünk van abban, hogy ne kreáljunk olyan fals képet, hogy csak azok a rendszerkritikus és ellenálló tanárok, akik meglépték a felmondást. Igenis lehet valaki nem megalkuvó, kritikus és ellenálló akkor is, ha aláírja a státusztörvényt

– hangsúlyozza a rendező.

A koncepció megalkotásakor felvetődött, hogyan lehet párhuzamosan megjeleníteni a maradó és a távozó tanárokat.

És hogyan lehetne leginkább érzékeltetni egy tanár hiányát? Azzal, ha nincsen ott. És csak a hangjukat halljuk – mintha a szellemük szólna hozzánk a múltból. Mert az intenzívebb nézői élményt valójában a hiányukkal lehet elérni.

Az előadás különböző helyszíneken játszódik, az egyik egy, a Wesleytől egy sarokra lévő, kissé posztapokaliptikus hangulatot árasztó épület. Itt nagyjából tíz éve már nem zajlik oktatás, de az ablakban még ott vannak a korhadó virágok, a táblán máig olvasható a „vakáció” felirat, illetve más üzenetek is. Csak az élet távozott onnan. Ebben a pusztuló térben mesélik el történeteiket a maradó tanárok – ez kifejezi, hogy ők minden nehézség, méltatlanság ellenére is úgy döntöttek, nem lépnek ki.

A pályaelhagyók – illetve a szellemük, hiszen ők nincsenek jelen, csak a hangjukat halljuk egy felvételről – ezzel szemben a Wesley tantermében kaptak helyet. „Ezzel azt akartuk kifejezni, hogy a pályaelhagyók egyáltalán nem csak az anyagi megbecsülés hiánya miatt mennek el. Nem egy egyszerű döntésről van szó, hanem olyan, mintha kitépnének egy darabot a szívükből. Mintha egy családot kellene elhagyni, egy házasság bomlana fel.

A Wesley családias és barátságos közege még jobban kiemeli azt az áldozatot, amit meg kellett hozniuk.

A nézőket érkezés után rögtön két csapatra osztják – a mi csapatunknál elsőként a maradóké a szó. Hárman élőben vannak jelen, egyikük egy monitor képernyőjéről köszön vissza. Horváth András áll először a nézők elé. Kőbányán, a Szent László Gimnáziumban tanít, meséli, épp most érettségizik az osztálya, akikre a gyerekeiként hivatkozik. A tanítványai játékos, kíváncsi emberként tekintenek rá érzése szerint, a matematikát játékként, a természet megismerését kísérletezésként fogja fel.

Ősztől újra osztályfőnök lesz, ám a szülőin elmondta, hogy ezzel az osztállyal három plusz két évre szerződik. A felmondási opció miatt – mivel úgy látja, előfordulhat, hogy olyasmi történik, ami miatt távozni kényszerül majd. Reméli, hogy erre nem kerül sor. A tanárok az iskolájában annyifélék, ahány csillag van az égen – mondja. Nem egyformák, sem ők, sem a pályaíveik. Az övé négy szakaszból áll:

• miután maradt és mielőtt felmondott – ez zajlik most,
• amikor felmond – tart tőle, hogy ez megtörténhet,
• amikor tudatosul a felmondása,
• és amikor visszatérhet a pályára.

Talán egyszer teljes állásban – mivel ezt jelenleg nem engedheti meg magának.