260 millió forintos kártérítést ítélt meg szerdán jogerősen a Fővárosi Ítélőtábla egy budapesti családnak, akiknek teljesen lebénult a kisfiuk, miután félrenyelt egy répát az egyik önkormányzati fenntartású XV. kerületi óvodában. A gyerek súlyos agykárosodást szenvedett. A szülőket és a lebénult kisfiú lánytestvérét felőrölte a tragédia, így a megítélt összegnél jobban örülnek annak, hogy végre lezárult az ügy.
A család beperelte az óvodát kártérítésért a 2013. április 18-án történt balesetért, és a Fővárosi Törvényszék 2019 márciusában hozott közbenső határozatot, azaz ekkor állapították meg az óvoda felelősségét és azt, hogy a család kártérítésre jogosult.
A birtokunkba jutott öt évvel ezelőtti bírósági iratok szerint a gyerekek cikkekre vágott almát és répát kaptak tízóraira aznap az óvodában. Az akkor még csak hároméves kisfiú félrenyelt egy falat répát, emiatt nem kapott levegőt, és segítséget kért az egyik óvónőtől. Az óvónő vizet itatott a kisfiúval, hátba ütögette, de nem tudott rajta segíteni, ezért arra utasította az egyik dajkát, hogy hívja a mentőket.
Néhány percen belül a helyszínre is érkezett a szomszédos mentőállomásról egy mentőápoló, aki megkezdte az addigra eszméletét vesztő fiúcska újraélesztését. Közben két másik mentőautó és egy gyermek rohammentő is a helyszínre érkezett. A gyermekmentővel kiérkező mentőorvosnak egy Magill fogóval sikerült eltávolítania a félrenyelt répadarabot, de addigra a gyermek már a klinikai halál állapotába került.
A lebénult gyermeknél a folyamatos rehabilitáció és gyógytorna ellenére sem várható számottevő javulás a bírósági iratok szerint.
A család egy magánszakértőt bízott meg, hogy bizonyítsák az igazukat. Szerintük ha ülve evett volna a gyermekük, és lereszelték volna a répát, illetve összekeverték volna fűszervajjal, hogy könnyebben le tudja nyelni, akkor csökkenthető lett volna a félrenyelés kockázata. Az óvoda viszont azzal védekezett, hogy működési körükön kívül eső elháríthatatlan okból következett be a félrenyelés.
Az első fokon eljáró Fővárosi Törvényszék szerint hiányoztak a kulturált étkezés alapvető feltételei, aminek biztosításával az óvoda csökkenthette volna a félrenyelés kockázatát.
Az óvodai pedagógus feladatai közé tartozik a kulturált étkezési szokások kialakítása. A kulturált étkezésnek alapvető feltétele, hogy a gyermekek ne állva, az étkezést már korábban befejező többi társuk játszását figyelve, sietve, kapkodva egyenek
– fogalmazott indoklásában a törvényszék, hozzátéve, a gyerekek az udvaron ették meg a tízórait, és a baleset napján felvett jegyzőkönyv azt bizonyítja, hogy a kisfiú állva evett (a táblabíróság szerint viszont ezt nem lehetett megállapítani). A törvényszék álláspontja szerint a fiatal korban történő félrenyelések gyakorisága miatt elvárható lett volna az óvodapedagógusoktól az, hogy ilyen helyzetekben alapszinten tudjanak elsősegélyt nyújtani.
„Értékes másodperceket, illetve perceket nyerhettek volna, ha az óvodapedagógus víz itatása és hátba ütögetés helyett azonnal alkalmazza a Heimlich-féle műfogást. Ez az eljárás laikusok számára is könnyen elsajátítható, és kisgyermekeknél is nehézség nélkül alkalmazható. (Ezt a megállapítást a másodfokon eljáró bíróság már nem tartotta megalapozottnak – a szerk. ) Az már nem állapítható meg utólag, hogy ingerszegény környezetben, a zavaró hatásoktól mentesen, ülve étkezés esetén is bekövetkezett volna-e a félrenyelés. Köztudomású azonban, hogy ebben az életkorban nagyon könnyen elvonja a gyerekek figyelmét a játszótér, illetve ha mellettük gyermekek játszanak, és evés helyett inkább az azt követő játékra koncentrálnak” – áll a bíróság korábbi indoklásában.
Az óvoda szerint ezzel szemben az étkeztetés megfelelt a kulturált étkezés alapvető követelményeinek, mert általánosan elfogadott gyakorlat az, hogy a gyermekek az udvaron fogyasztják el a tízórait és az uzsonnát. Álláspontjuk szerint elháríthatatlan volt az óvodapedagógusok részéről a félrenyelés, és semmilyen bizonyíték nem támasztja alá azt, hogy a gyermekek sietve, kapkodva ettek volna, s közben a tízórait már korábban befejező társaikat figyelték.
Kitértek arra is, hogy azért szüntették meg az udvaron való tízóraizást a baleset után, mert mindenkit megrázott a tragikus esemény, és nem azért, mert ezzel elismernék a felelősségüket. Úgy fogalmaztak, hogy a félrenyelés kivételes esetnek tekinthető, s ha ez nem így lenne, akkor sorozatos félrenyeléseknek kellene bekövetkeznie.
A táblabíróság 2019 júniusában helybenhagyta a Fővárosi Törvényszék határozatát, amiben megállapították az óvoda kártérítési felelősségét.
Nem kizárható, hogy a félrenyelés azért következett be, mert az udvaron játszó gyermekek elvonták a kisfiú figyelmét az étkezésről, vagy az étkezés közbeni mozgása idézte elő a félrenyelést, ahogy az sem, hogy a túlzott keménységű répa «akadt meg a torkán». Ezek az étkezés körülményeiből levonható következtetések önmagukban kizárják az elháríthatatlanság bizonyítottságát. Nem jelenthető ki, hogy az étkezés körülményeinek az eltérő kialakításával és a tízóraira fogyasztott répa eltérő feldolgozásával az alperes bizonyosan megakadályozhatta volna a félrenyelést, de csökkenthette volna annak kockázatát
– írta a birtokunkba jutott iratokban az ítélőtábla.
A szerdai jogerős határozathozatal előtt Tatár Borisz, a széthullott család ügyvédje lapunknak azt sérelmezte, hogy az óvoda és az azt fenntartó önkormányzat még akkor sem nyújtott segítséget a kisfiúnak és a családnak, amikor már biztos volt, hogy nemsokára kártérítést kell fizetniük. Mint mondta, az elsőfokon eljáró bíróság tavaly októberben úgy rendelkezett, hogy előzetesen 100 millió forintot kell fizetnie az óvodának, de ez azóta sem történt meg.
Az óvoda jogi képviselője, Litresits András erre úgy reagált, hogy egy közpénzből gazdálkodó szervezet nem jogosult előteljesítésre jogerős ítélet nélkül, és ezt a büntetőjogi kockázatot senki sem vállalhatja.
A Fővárosi Ítélőtáblán ismertették a korábbi ítéletben foglaltak egyes részeit, a felek korábbi fellebbezéseiben foglaltakat. De kitértek a kisfiú és család életében bekövetkezett változásokra is. Elmondták, hogy a kisfiú több műtéten is átesett, és elvesztette az esélyét egy kiteljesedett életre, és 80 százalékos egészségkárosodást szenvedett.
A nő külföldre költözött a folyamatos ápolásra szoruló kisfiukkal, az apa pedig itthon maradt a segítségére szoruló kislányukkal.
Az apával kapcsolatban a bíróság értékelte, hogy a baleset előtt mindkét gyermeke ellátásában és nevelésében teljes körű szerepet vállalt, és hogy egyedüli keresővé vált a baleset után. A traumát nagymértékű pszichés megterhelésként élte meg, ami felborította a lelki egyensúlyát, a traumafolyamatot pedig közel sem dolgozta fel. A bíróság arra is kitért, hogy a kisfiú nővérében nagyfokú riadalmat keltett a testvére balesete. Pszichésen labilissá vált, és nagyon nehezen viselte érzelmileg azt is, hogy az anyukája külföldre költözött a testvérével.
Ennek a családnak mind családként, mind egyénenként is mindene megvolt. Egészség, egzisztencia, kiterjedt társas kapcsolatok, és kiemelkedő anyagi jólét. Lényegében olyan életet éltek, amire minden ember vágyik. Ha mellé tesszük azt, hogy hova jutottak, akkor megállapítható, hogy a legmagasabbról a legmélyebbre zuhantak a baleset miatt. Ennél tragikusabb és szörnyűbb balesetet, eseménysort talán megírni sem lehet. Ezért az adható legtöbb nem vagyoni kártérítés megítélése indokolt
– mondta bírósági felszólalásában Tatár, a család ügyvédje.
Litresits András azzal kezdte a bírósági felszólalását hogy magánszemélyként, apaként, és ügyvédként is nagyon sajnálja a tragédiát.
– Nem állítom, hogy elkerülhető lett volna ez a tragédia, de talán annak az esélye csökkenthető lett volna, ha az óvoda szomszédságában lévő mentőállomáson van egy ötezer forintos Magill-fogó. Ha ez ott lett volna, akkor a mentőállomás munkatársa nyilvánvalóan ki tudta volna húzni az elakadt répát – mondta az ügyvéd, hozzátéve, azért sem tartják megalapozottnak az elsőfokú ítéletet, mert nem számlák, hanem becsatolt árajánlatok alapján állapították meg az ápolásra megítélt összegeket.
A Fővárosi Ítélőtábla végül 260 millió forintos kártérítést ítélt meg a családnak, Ebből közel 130 millió forint a nem vagyoni kár: ide tartoznak azok az egészségükben, életminőségükben bekövetkezett negatív változások, amiket pénzben nem lehet kimutatni, de valahogy mégis ki kell. A másik 130 milliót pedig lejárt vagyoni igények teszik ki: a többi közt az, hogy ápolni, szállítani, rehabilitálni kell a gyereket, illetve ide tartozik a rezsi és mindenféle más többletköltség is.
Ebbe beletartozik többek közt az, hogy ápolni, gondozni, szállítani kell a lebénult gyereket. De ebbe az összegbe tartozik az is, hogy javítani kell a kisfiú élelmezésén, és vitaminban, rostban gazdag ételeket kell adni neki, valamint gyógymasszíroztatni, pelenkázni kell. Az óvoda jogi képviselője abszurdnak, a család jogi képviselője viszont helyes döntésnek tartotta a jogerősen megítélt 260 millió forintos kártérítési összeget.
„Tudom, hogy nincs az a pénz, ami egy ilyen esetben kárpótolna egy gyermek elvesztéséért, de egyébként azt mondom, hogy abszurd és a bírói gyakorlattól teljesen elrugaszkodott ítélet. Gyakorlatilag 120 millió forint a nem vagyoni kártérítés összesen, de ami szerintem a legdurvább, és jogilag is eltérő a magyar gyakorlattól az az 1 millió 870 ezer forintos havi járadék úgy, hogy az anyuka jelenleg is Nyugat-Európában él. Ez a rendkívüli összeg úgy jött ki, hogy a bíróság elfogadta a felperes által benyújtott ottaniápolási árajánlatokat, hogy hány euróért vállalnák a gyermek ápolását” – mondta az óvoda jogi képviselője lapunknak az ítélet után.
A család ügyvédje, Tatár Borisz elégedett az ítélettel, mint mondta, ez az összeg az ilyen ügyekben megítélhető kártérítés felső határa. Elmondása szerint anyagilag és egzisztenciálisan is megroppant a család, és gyakorlatilag felemésztette a vagyonukat ez a sajnálatos baleset és a kicsi kezelése. Amikor megkérdeztük tőle, hogy a családdal levelezett-e közvetlenül az ítélet után, és mit szólnak az ítélethez, akkor így felelt.
Üzentem nekik, hogy lényegében jogerősen is megnyertük a pert. Jobban örültek, hogy végre lezárult ez az egész, mint magának az összegnek. Mert mindig visszarántotta őket az, hogy fel kellett idézniük a balesettel kapcsolatos dolgokat
– tette hozzá az ügyvéd.
