Belföld

Kupa-nap és mézeskalács angyalkák: így ünnepelt a Tisztelt Ház

Horváth Júlia / 24.hu
Horváth Júlia / 24.hu
A rendszerváltás utáni években szinte csak karácsonyozni mentek haza a képviselők, a karácsony előtti estét és a két ünnep közötti időszakot is parlamenti munkával töltötték, volt, hogy szilveszterre virradóan is vitával és szavazásokkal töltötték az időt. Nagy év végi hajrákat a költségvetés elfogadása miatt később is be kellett vetni, de erre az utóbbi években nincs szükség: a költségvetést 2015 óta nyáron fogadják el, amit később módosítgatnak, a rendeleti kormányzás bevezetése óta (amit eredetileg a koronavírus miatti veszélyhelyzet okán tettek lehetővé) pedig a kormány, ha akarja, könnyen megkerülheti a parlamentet.

Az elmúlt években már nem kell aggódniuk a képviselőknek, hogy a parlamenti munka megzavarhatja a karácsonyi és az ünnepi készületeiket: a rendeleti kormányzásnak is köszönhetően

legkésőbb december közepén bezár a parlament, hogy a képviselők jó két hónapos szünetre vonulhassanak.

Idén úgy is december 13. volt az utolsó nap a T. Házban, hogy egy nappal megtoldották az őszi ülésszakot, elsősorban az ukrán EU-csatlakozással kapcsolatos országgyűlési határozat tárgyalása miatt.

Legutóbb 2014-ben volt példa arra, hogy közvetlen karácsony előtt be kellett menniük a képviselőknek, amit nagyobb részben Áder János köztársasági elnöknek köszönhettek, kisebb részben pedig a szocialistáknak, akik az M0-s fizetőssé tétele miatt kezdeményeztek rendkívüli ülést. A kormánypárti politikusok szokás szerint bojkottálták az MSZP igyekezete miatt reggelre összehívott ülést, így az bő fél óra múlva határozatképtelenség miatt véget is ért, azonban Áder december 19-i vétója átírta a kormánypárti képviselők előkarácsonyát, 23-án délre nekik is be kellett menniük az Országházba, hogy kisebb változtatásokkal elfogadják fogadni az államfő által visszadobott, az épített környezetről szóló törvényt, valamint a kereskedelemről szóló törvény módosítását. Végül este hat előtt nem sokkal szabadulhattak, akkor ért véget a plenáris ülés.

2011-ben, amikor még gőzerővel működött a parlamenti törvénygyár, nemcsak december 23-án, hanem a két ünnep között is be kellett fáradniuk a képviselőknek, mivel rengeteg jogszabályt kellett még megszavazniuk. 23-án délelőtt tízkor kezdték a munkát, és este hatkor, Juhász Ferenc MSZP-s képviselő mentelmi ügyével zárták a napot.

A politikai álmoskönyv szerint nem helyes karácsony előestéjén a parlamentben sokat beszélni, de pláne még annak, aki egy közvádas ügyben a mentelmi joga felfüggesztése mellett kíván érvelni

– kezdte beszédét a volt honvédelmi miniszter, akinek mentelmi jogát felfüggesztették, utána ment mindenki haza karácsonyozni. De már 28-án vissza kellett térniük a képviselőknek, és még 30-án is üléseztek. A többi között az alaptörvény átmeneti rendelkezéseit, a jegybanktörvényt, a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvényt fogadták el, és módosították a házszabályt is. December 30-án este, az ülés végén „jó utat, szerencsés hazatérést kívánt” az elcsigázott politikusoknak Latorcai János KDNP-s levezető elnök, miután mindenkinek boldog új évet kívánt.

Kummer János / 24.hu

A Gyurcsány-kormányok alatt viszonylag hamar elmehettek téli vakációra a képviselők, csak 2006-ban kellett még december 21-én is rendkívüli ülésen részt venniük a költségvetés elfogadása miatt.

A Medgyessy-kormány idején mindkét alkalommal a karácsony előtti utolsó pillanatokban lett meg a következő évi büdzsé, viszont az ünnepek közelsége időnként meghitt hangulatot teremtett, még ajándékozásra is sor került az ülésteremben.

Egy napirend előtti felszólalás keretében persze nem lehet mindenkit megajándékozni. De jelképesen hoztam magammal három mézeskalács karácsonyi angyalkát azért, hogy átadjam három frakcióvezető kollégámnak vagy helyettesüknek, akik éppen itt vannak a teremben. Azt persze nem hiszem, hogy jövőre angyalian tudunk majd viselkedni – én biztos nem vagyok képes rá –, de remélem, hogy a kis angyalka, remélhetően nem nagyon rövid, karácsonyi fegyverszünetet azért jelképezhet. Köszönöm a figyelmüket. A rendelkezésre álló egy percben még gyorsan odaadom az angyalkákat

– mondta Lendvai Ildikó az MSZP frakcióvezetője 2002-ben, és a parlamenti jegyzőkönyv szerint ajándékot nyújtott át Mátrai Mártának (Fidesz), Font Sándornak (MDF) és Eörsi Mátyásnak (SZDSZ). Utána nem sokkal később Csehák Judit egészségügyi és szociális miniszter az MDF-es Dávid Ibolyának adott át egy karácsonyi asztaldíszt, hogy rajta keresztül köszönje meg minden képviselőtársának, aki segítette a munkájukat.

Az első Orbán-kormány idején az első év vége volt a leghúzósabb, amikor december 22-án délelőtt kezdték a képviselők az üléstermi munkát, ami egészen másnap hajnalig tartott. 1998-ban Áder János levezető elnök az ülés végén csak boldog és békés karácsonyt tudott kívánni, boldog új évet még nem, mert ahogy fogalmazott „addig még egyszer találkozunk kell, 28-án”. A karácsony előtti ülésnapon a költségvetési törvény módosítóiról szavaztak, 28-án sikerült elfogadni a következő évi büdzsét. És a két ünnep között tette le miniszteri esküjét a parlament előtt az újdonsült ifjúsági- és sportminiszter, Deutsch Tamás, miután sikerült az államvizsgája. A fideszes politikusnak előbb ugyanis le kellett diplomáznia, hogy miniszter lehessen, így csak bő fél évvel a megalakulása után csatlakozhatott a kormányhoz.

A Horn-kormány alatt is volt, amikor csak a két ünnep között fogadták el a költségvetést, de az igazán heroikus munka az ünnepi időszakban a rendszerváltás utáni években folyt.

1990-ben Szabad György MDF-es házelnök így búcsúzott a képviselőtársaitól a december 22-én, szombaton tartott ülés végén, este:

Kívánok valamennyiüknek és az egész magyar népnek reményt adó karácsonyt. Azt kérem önöktől, hogy a magyar nép karácsonyfája alá 27-én, 28-án, 29-én és 30-án jelenlétükkel és szavazatukkal tegyék le azt, amire ez a remény majd alapozódhat.

Szalay Zoltán / Fortepan A szónoki emelvényen Göncz Árpád köztársasági elnök, mögötte Szabad György az országgyűlés elnöke, tőle balra Soltész István az országgyűlés főtitkára, jobbra Trombitás Zoltán jegyző. A felvétel 1990. augusztus 3-án készült.

Nagyot kellett a képviselőknek hajrázniuk, a két ünnep között mind a négy napon – szombaton és vasárnap is – nemcsak plenáris ülések voltak estéig nyúlóan, hanem azt követően még bizottsági ülések és frakcióülések is. December 30-án, vasárnap este 11 óra előtt öt perccel végeztek csak, és lett elfogadott költségvetése az országnak.

Kupa Mihály pénzügyminiszter érthetően nagyon boldog volt. „Először is szeretném megköszönni az egymást váltogató elnök urak fáradhatatlan és nagyon pozitív munkáját, másodszor szeretném megköszönni a háttércsapatnak (…) ezt a felejthetetlen munkát. (Erőteljes, hosszan tartó taps.) Én ideértem a Parlament teljes stábját, hiszen 24 óra vagy 36 óra óta talpon vagyunk. (Taps.) Végül köszönöm az önök fáradhatatlan munkáját, jóindulatát, most már van költségvetés, meglátjuk, meddig lesz pénzügyminiszter. (Derültség, taps.)

Az utolsó felszólaló Csurka István MDF-es képviselő volt, akinek ügyrendi javaslata nagy tapsot kapott (a hiperaktív pénzügyminiszter nem kevesebbszer, mint 255-ször szólalt fel ezen a napon a jegyzőkönyv szerint):

Az a kérésem, hogy nyilvánítsuk már egy kicsit a szilveszter jegyében ezt a mai napot Kupa-napnak.

A következő év vége sem volt könnyebb. Szabad György, miután ismertette 23-án este a két ünnep közötti programot (minden napra, szombatra és vasárnapra is meghirdettek plenáris ülést, sőt még szilveszter délelőttre is beterveztek egyet a biztonság kedvéért), ezekkel a szavakkal búcsúzott: „Ez az, amit ma el tudok mondani, és az, hogy olyan pihentető három napot és kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok, hogy még rám se gondoljanak egy pillanatig!”

A szilveszteri munkát végül megúszták a képviselők, 30-án le tudták zárni az évet a büdzsé elfogadásával, pedig már elkezdték összeírni, hogy ki kér szilveszter éjszakáján hazaszállítást a képviselők közül. Viszont sok pihenésre nem volt lehetőségük, január 6-án már folytatódott a munka, a szövetkezetekről szóló törvényjavaslat elfogadásával.

Ez volt a legrövidebb téli szünet a magyar parlament történelmében.

Szalay Zoltán / Fortepan Kupa Mihály

1992-ben már csak három napot üléseztek a két ünnep között (igaz, volt egy bizottsági nap is), viszont olyan parázs vita alakult ki a karácsony előtti utolsó parlamenti nap végén Szabad György és a fideszes Szájer József között, hogy a házelnök elfelejtett kellemes ünnepeket kívánni. A nézeteltérés amiatt alakult ki, hogy a másnapra, azaz december 23-ára tervezett ülés helyett a kormánypárti frakciók inkább 27-én vasárnap folytatták volna a plenáris ülést, ezért Szabad a másnapi ülést elhalasztva vasárnapra tűzte ki a következő ülést. Szájer szerint ezt nem tehette volna meg a házszabály alapján, a házelnök szerint viszont igen, és végül egymást vádolták, hogy félreértik egymást és a házszabály rendelkezéseit.

Természetesen a kormánytöbbség győzött, 27-én jöttek össze legközelebb. Az év utolsó ülése pedig 30-án reggel 9-kor kezdődött és 31-én hajnali 3:37-kor zárult, mivel annyian kidőltek a maratoni szócsatában, hogy határozatképesség hiányában nem tudták elfogadni Zsiros Géza és Dragon Pál kisgazda képviselők javaslatát, amit a szövetkezeti törvény hatálybalépéséről és átmeneti szabályairól szóló törvény módosításához fűztek.

„Megállapítom, hogy az Országgyűlés határozatképtelen. Engedjék meg, hogy az új év küszöbén valamennyiünknek azt kívánjam, hogy azok a nehézségek, mi több, árnyak, amelyekkel az utolsó napon is szembe kellett néznünk, azok gyengébbek legyenek, mint a magyar demokrácia erői. Ez az újévi kívánságom” – mondta keserűen Szabad György.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik