Csütörtökön az elkövető által írt levelek ismertetésével, a megölt lányok édesanyjának nyilatkozatával és a perbeszédekkel folytatódott az aszódi kettős gyilkos büntetőpere. A vezetőszáron és bilincsben előállított férfi rezzenéstelen arccal lépett a tárgyalóba, rá sem nézett a harmadik sorban ülő volt feleségére. L. Tamás nem járult hozzá, hogy őt felismerhetővé tevő felvétel készüljön róla, a megölt gyerekek anyja azonban engedélyezte ezt, és azt mondta, vállalja minden szavát a nyilvánosság előtt is.
A gépészmérnök végzettségű férfi pár héttel a válásuk után elhatározta, hogy bosszút áll a volt nején, és megöli 14 és 16 éves lányukat, majd magával is végez. Ezt követően végrendeletet és búcsúlevélként felfogható beadványt írt a válást kimondó Gödöllői Járásbíróságnak, majd vett egy baltát és egy munkáskesztyűt, hogy megölje a lányait.
Tavaly május 20-án a két lány, Tímea és Júlia megérkezett az elkövető aszódi lakásába láthatásra. L. Tamás megvárta, amíg elalszanak, majd bement a szobájukba és kegyetlenül kivégezte őket. A kisebbik lányára négyszer, a nagyobbikra nyolcszor sújtott le a baltával.
Ezt követően betakarta a holttesteket, megmosakodott, átöltözött, a konyhában pedig elhelyezte a fivérének írt végrendeletét, és elhagyta a lakást. Az elkövető másnap Adácson egy mozdonynak rohant, de kisebb koponyaűri bevérzéssel megúszta az öngyilkossági kísérletet.
A lányok anyja a brutális gyilkosság után azt mondta, hogy
Amikor az asszony bejelentette, hogy eltűntek és veszélyben vannak a lányai, a rendőrök kimentek ugyan a volt férje házához, de nem mentek be. Így aztán csak egy héttel később találták meg a lányok holttestét, miután bejelentést kaptak arról, hogy furcsa szagok jönnek ki a házból.
A férfi a csütörtöki bírósági tárgyaláson is kitartott amellett, hogy semmire sem emlékszik a vérfürdőből. A szakértők szerint viszont ez nem igaz, az állítás csupán L. Tamás védekezési taktikájának része. Elmondásuk szerint a megbánás jelét sem látták a férfin a meghallgatása során, és csak a saját sérelmei érdekelték, valamint az, hogy mi lesz vele a börtönben, és mekkora büntetést kap majd. „Tényleg nem emlékszem a történtekből semmire” – mondta L. Tamás.
Az elkövető testvére korábban azt mondta, fivére azt írta neki végrendeletében, hogy ráhagyja majd annak az aszódi háznak a felét, amelyben élt. Az elkövető azonban erre és arra az unokatestvérének írt üzenetére sem emlékezett, amikben a többi között azt írta: „Ezt meg kell tennem.” A férfi a tárgyaláson is megerősítette, hogy nem emlékszik a rokonainak írt levelekre, de felismerte az aláírását rajtuk.
„Tettem legyen példa minden anyának, akik kisajátították a gyereküket. Ezek az emberek szétzsarolhatják az embert. Borzasztó rossz érzés, hogy teljesen egyoldalúan hoztak rólam döntést a döntéshozók. A volt feleségem tanárnő, és tudta, hogy mindent megtehet, mert úgyis neki hisznek. Az volt a kedvenc szavajárása, hogy megtehettem, hát megtettem.”
L. Tamás zsebében is találtak egy levelet az adácsi vonatbaleset után, ebben azt írta: „Kiszakították a gyerekeimet a kezemből, elfogyott az erőm.”
Ismertették a férfi bátyjának írt leveleit is, melyekben részletesen beszélt a feleségével és a hatóságokkal való csatározásokról és az érzéseiről.
„Sarokba lettem szorítva, és letérdeltetett a Gödöllői Járásbíróság. Apa kell vagy nem kell egy családba? A bíróság szerint nem. Bármit tehet egy apa, mindig az anyának adnak igazat. Nem sikerült megugrani a nagy tudású ügyvédeknek, hogy megállapodás szülessen arról, ami a gyerekeknek a legjobb, hogy mind a két szülőjüknél ugyanannyit legyenek. A gyámhivatalnál és a családsegítőnél addig vegzálják a gyerekeket, hogy azok már el sem merik mondani azt, hogy mit szeretnének. Úgy gondolom, hogy mérhetetlen károkat okoznak ezek a hivatalok. Szerető apákat forgatnak meg a nyárson, és ebből adnak a gyerekeiknek is. Mert az apa rossz, az apa nem lehet a család része.”
A férfi azt írta, hogy a volt neje folyamatosan zsarolta és kiszúrt vele, ha pedig jól érezték magukat vele a lányok, akkor megbüntette őket. „Nem helyes, amit tettem, de nem engedhettem ennek a bűnszervezetben elkövetett zsarolásnak.”
Amikor a bíró arra kérte, hogy nyilatkozzon a beismerő vallomással is felérő levelekkel kapcsolatban, L. Tamás azt mondta, hogy sok igazság van bennük, de ma már árnyaltabban fogalmazna.
Az ügyész a lányok és a férfi kapcsolatával kezdte a perbeszédét. E szerint Tímea egyformán ragaszkodott az apjához és az anyjához is, de a nővére, Júlia nem szeretett a férfihez járni. Mint mondta, a vádlott védekezési stratégiája az, hogy nem emlékszik a dolgokra. „Szerintem elhatárolta magát a megbánástól. Nem akarja, hogy meg tudja bánni a szörnyű tettét” – mondta az ügyész.
Az ügyész szerint a férfi előre eltervezte, hogy végez a lányaival. Ezt támasztják alá az általa írt levelek, valamint az is, hogy már korábban beszerezte a baltát. A lakásában betömte az ajtón lévő levélszekrényt és a kulcslyukat is, hogy később találják meg a holttesteket. Sőt, a terve része volt az is, hogy megengedte a nagyobbik lányának, hogy alkoholt igyon, mert attól hamarabb elaludt.
Az ügyész szerint a vádlott példát akart statuálni, és úgy volt vele, hogy ha az övé nem lehetnek, akkor másé se legyenek a gyerekei, majd azt is megkérdőjelezte, hogy a férfi szerette-e valaha a gyerekeit.
előre kitervelt, részben különös kegyetlenséggel, védekezésre képtelen, aljas célból, több emberen elkövetett emberölés miatt.
Ezt követően a meggyilkolt kislányok édesanyja kért szót. L. Tamás lehajtott fejjel, közömbösen hallgatta a volt felesége által elmondottakat.
„Előre eltervezte a gyilkosságot az apjuk. Azon a napon nemcsak a lányaim, hanem én is meghaltam. És a gyermekeim mostantól bennem élnek tovább. Sok mindenki asszisztált abban, hogy idáig jutott a dolog. Sokan az elhagyott apát látták a volt férjemben, amit előadott. Sokaknak tanulság kell, hogy legyen ez. Ma a gyermekáldozatokért szólok, akik ma is az erőszak áldozatai. Segítsünk, tegyünk meg mindent értük. Minden bántalmazott gyerek arcban Timike és Júlia arca néz vissza rám” – mondta a meggyilkolt gyerekek anyja.
L. Tamás ügyvédje szerint az ügy rávilágított arra, hogy nem jó a rendszer, és lassú az eljárás a gyermekelhelyezési perekben. Mint mondta, lehetett rekonstruálni bizonyos dolgokat, de azt nem lehet tudni, hogy pontosan mi történt a lakásban. Vitatta az előre kiterveltséget, az aljas indokból és védekezésre képtelen minősítéseket is.
Mint mondta, nem derült ki, hogy az ügyfele hol és mikor vette a baltát, és a lakásában is tartott ilyen eszközöket. Szerinte az sem bizonyított, hogy volt-e egyáltalán a lakásban alkohol, amivel az apja állítólag leitatta a nagyobbik lányát.
Az ügyvéd ezt követően kitért arra, hogy védence a kisebbik lányára négyszer, a nagyobbikra pedig nyolcszor sújtott le a baltával. Mivel a szakértők szerint azonnal meghaltak, ezért szerinte nem állapítható meg a különös kegyetlen elkövetés. Védőbeszéde végén azt kérte, hogy határozott időtartamú büntetést szabjanak ki ügyfelére a minősítések mellőzésével, több ember sérelmére elkövetett emberölés miatt.
L. Tamás az utolsó szó jogán azt mondta, hogy soha nem kínálta alkohollal a lányát, és már korábban betömte az ajtón lévő réseket.
Sajnálom, hogy ilyen érdeklődés központjába kerültem. Nem tudom megmondani, hogy mikor írtam ezeket a leveleket, de azt látom, hogy nagy keserűség lehetett bennem. Szerettem a gyerekeimet, és bocsánatot kérek mindenkitől, akiket megbántottam. Szerettem a feleségemet is, akinek örök hűséget fogadtam. Bízom benne, hogy azért nem emlékszem a dolgokra, mert az Úr úgy gondolta, hogy másképp feldolgozhatatlan lenne számomra ez az egész. Nem tudom, hogy a volt nejem mit érez, de én mélységesen sajnálom, hogy már nem tudom magamhoz ölelni a gyermekeimet. Azt kérem a társadalomtól, hogy bocsásson meg, az Úrtól és a feleségemtől pedig kegyelmet kérek.
A bíró ezt követően életfogytig tartó fegyházra és tíz év közügyektől eltiltásra ítélte a férfit azzal, hogy feltételesen sem bocsátható szabadlábra, emellett kötelezte a 12 milliós bűnügyi költség megfizetésére is.
Indoklásában azt mondta, hogy a hatóságok megfelelően jártak el a család ügyében, és a vádlott volt az, aki nem volt hajlandó együttműködni. Döbbenetesnek nevezte, hogy L. Tamás szinte mindenkitől bocsánatot kért az eljárás során, de
Tervszerűn felépítette, hogy miként végez velük. Máskor egy szobában tévéztek és aludtak a lányok, de most külön szobában tértek nyugovóra. Elmondása szerint nem volt valós a férfi öngyilkossági szándéka sem, és csak bagatell koponyaűri bevérzést, illetve borda- és csonttöréseket szenvedett. Kiemelte, hogy még az őt ellátó orvost is azzal fenyegette, hogy úgy fognak járni, mint a lányai.
A bírónő szerint a vádlott nemcsak felfogta, de egyenesen kívánta a lányai halálát. Kiemelte, hogy nem vaktában leadott, hanem célzott ütésekről volt szó, hiszen ugyanazokra a helyekre sújtott le a gyermekeire a baltával.
A bíróság súlyosító körülményként értékelte, hogy a férfi emberi mivoltából kivetkőzve követte el a bűncselekményt. Aki képes így kivégezni a lányait, az nem érdemel meg még egy esélyt – fogalmazott a bíró.
Az ügyész tudomásul vette a döntést, az elkövető és védője határozott idejű szabadságvesztésért, illetve enyhítésért fellebbezett.
A bíróság a másodfokon eljáró bíróság ítéletéig fenntartotta az ötszörösen minősített emberölés miatt elítélt férfi letartóztatását.
