Karácsony: A köztársaság illegalitásba vonult, a magyar állam ma egy részvénytársaság

Az esemény végéhez közeledve a diáktüntetések mozgalmi dalát, a Mi vagyunk a grund-dot énekelték el a színpadon felsorakozó diákok a közönséggel.

A tömeg Karácsony beszéde óta egyre vékonyabb lett, a színpad előtt már csak szórványosan állva hallgatták az emberek, ahogy még egyszer az alternatív népszavazásra buzdított Szabó Simon.

Zárásképp elénekelték a Himnuszt.

Amíg a színpadi műsor kezdetekor nagyjából még a Vörösmarty utcáig állt a sűrű szövésű tömeg, addig mostanra az Eötvös utca vonaláig húzódott vissza a közönség.

Sokan elmentek már, miközben alighanem az esemény legerősebb beszédei hangzanak el a diákszervezetek képviselőinek szájából.

A közönség folyamatosan szállingózik el. Közeledik a rendezvény vége. Felhangzik az évek óta tartó diáktüntetések jól ismert indulója, a Mi vagyunk a Grund!

Az EDF és az ADOM diákmozgalmak képviselői álltak színpadra. Ők is az alternatív oktatási népszavazáson való részvételre buzdították a tüntetőket.

Elmondták, hogy a helyszínen, sátrakban is leadhatják a voksukat.

„Október 23-a a köztársaság ünnepe” – kezdte beszédét Karácsony Gergely, főpolgármester. Hozzátette: „Köztársaságban élni, azt jelenti, hogy jól bánunk egymással.” Szerinte akik ’56-ban részt vettek, ilyen Magyarországot akartak. Azzal folytatta: “a ’89 és 2010 közti harmadik köztársaság a magyar történelem legreménytelibb kísérlete volt” – hangsúlyozta. Hozzátette:

Reményteli kísérlet volt, de elbukott. Mi magunk buktattuk meg.

Karácsony szerint „nem voltunk bátrak, nem éreztük a szolidaritást”. Azt is mondta, hogy ma az állam nem köztársaság, hanem egy részvénytársaság, a közérdeke helyett pedig a magánérdeket képviseli. A főpolgármester szerint a köztársaság illegalitásba vonult jó ideje. De – folytatta- a köztársaság ott van a tanárok mozgalmában, a diákok mozgalmában, a szakszervezetekben, a civilek munkájában, a helyi közösségekben, a polgárjogi mozgalmakban.

Éljen Iványi Gábor és minden civil, aki a szociális védőháló újraszövésén dolgozik!

Ezek után azt mondta Karácsony, hogy a köztársaság ott van a szabad önkormányzatokban is.

Ma Budapesten nem az ellenzék van hatalmon, ma Budapesten a budapestiek vannak hatalmon. Ma Budapest köztársaság és az is marad.

Arról is beszélt Karácsony, Budapest a köztársaság eszméjének nyújt menedéket, hogy legyen honnan visszatérnie, ha annak eljön az ideje országos szinten. A főpolgármester szerint Budapest túlélte a Covidot és a kormányzati megszorításokat is. „Budapest erős, Budapest köztársaság erős és megingathatatlan.” Hozzátette: “lesz még magyar köztársaság!”

Ezek után arról is beszélt Karácsony, hogy hidat akar építeni a civilek és a pártok közt, majd hozzátette:

vállalom, hogy heteken belül létrehozom az ellenzéki pártok budapesti szövetségét a jövő évi EP-választásra.

Koncerttel ér véget a rendezvény. Búcsúzóul Szabó Simon színész, az est házigazdája a 7IGEN-es civil népszavazáson való részvételre buzdít.

A tüntetők nagy része tömött sorokban indul haza.

A Tanítanék Mozgalom vezéregyéniségei léptek színpadra, Törley Katalin, Berta Bea és Piltz Olivér.

Utóbbi azt mondta, már csak négy napig tanít, felmondási idejét tölti, pedig hiányozni fognak neki a tanítvanyai, de még az iskolacsengő is, azonban nem írta alá a státusztörvény után kapott szerződését, és elhagyja a közoktatást.

Vádolom a kormányt – mondták mind a hárman az előre megkoregrafált közös beszédben

Törley Katalin ezután például Maruzsa Zoltán oktatásért felelős államtitkár korábbi bejelentését figurázta ki, amely szerint az egyik iskola „új konténereket kapott”.

Sorolják azokat a botrányokat és meglepő kijelentéseket, amelyek az utóbbi időben a közoktatással kapcsolatban előkerülnek.

A kormány bűnös – ismétlik mind a hárman, miközben a közoktatás ismert problémáit sorolják.

A pedagógusok célkeresztbe kerültek? Ne legyenek illúzióid, egy ilyen bántalmazó kormánynak bárki a célkeresztjébe kerülhet, te, te és te is

– mondta Törley Katalin, aki szerint akkor van vége, ha elhitetik velünk, hogy nem tehetünk semmit.

A Tanítanék Mozgalom cselekvésre szólította a tömeget, mindenek például arra, hogy vegyenek részt az alternatív 7 igenes népszavazáson.

Iványi Gábor lelkész állt a mikrofonhoz.

Megköszönte a szolidaritás hangját, és azt, hogy tisztaszívű emberek között lehet.

Ti vagytok a pesti srácok örökösei, és ti vagytok a mi jövőnk

– mondta az összegyűlt fiatalságnak.

Jordán Tamás jelentét adták elő, majd az összes ellenzéki tüntetés elengedhetetlen eleme következett: a slam.

Ezután Oláh József (becenevén Pöli) romajogi aktivista állt a mikrofon mögé, hogy az 56-os forradalom roma hőseiről beszéljen. Kitért a romák jelenlegi helyzetére is: 200 ezren élnek továbbra is nyomornegyedben, és kiszorulnak az elsődleges munkaerőpiacról, mert “a Föld bolygó másik feléről hoznak ide munkaerőt”.

Hangulatjelentés következik.

A 2010-es évek édesbús hangulata köszön vissza az ellenzék idei október 23-i megemlékezésén. Hasonló koncertélményekben először a második Orbán-kormány elleni első nagyobb tüntetéseken lehetett része az ellenzéki szimpatizánsoknak, akkor a Szabad sajtó útján tüntettek. Szabad sajtóért, ma az Oktogonnál a Szabad oktatásért.

Ezzel együtt a kétezer tízes évek közepén az Oktogon szervezett koncerttüntetések hangulati is felidéződik.

A Kollár-Klemencz Kamarazenekar sanzonszerű dalai után egy Jordán Tamás által írt jelenetet adtak elő színészek a színpadon.

Az egész olyan, mint egy szituacionista színházi produkció.

Miközben bús, őszi sanzonok szólnak ádáz küzdelem zajlik a mobilitásért a tömeg peremén. Mindkét irányba igyekeznek előrejutni, de mivel  teljesen beállt a tömeg, ezek a próbálkozások mérsékelt sikert hoznak.

A kormánykritikus felvonulás utolsó résztvevői is megérkeztek a célállomáshoz, az Oktogonhoz. A menet eljén a környező utcákban is állnak a felvonulók. A tömeg a Csengery és a Vörösmarty tér között ér véget, bő kétszázötven méterre a színpadtól.

Az Oktogon elé értek a tüntetők. Az emberek itt feltorlódtak: a tömeg a szalaggal körbekerített téren kívülre ér, betölti az Andrássyt szegélyező utcákat.

Ezt skandálja ukrán zászlóval a hátán tucatnyi fiatal a menet végén, amikor az orosz nagykövetség épületéhez érünk.

Ők egymás között ukránul beszélnek, és a menettel együtt haladnak.

A tömeg eleje lassan eléri a nemzeti színűre világított Terror Háza épületét. A távolban feltűnik az Oktogonon felhúzott színpad, ahol már sűrűsödnek az emberek. Ők egyenesen idejöttek, nem a tömeggel vonultak.

A Kossuth nóta után az immár 12 éves ellenálló dal, az anti-orbánista “Nem tetszik a rendszer” csendül fel. Megállt az idő.

Most hagyja el a menet vége a Munkácsy utcát, vagyis az utolsó ember is ráfordult az Andrássy útra.

Néhány perccel ezelőtt a menet vége még el sem érte a Kölcseyt, ahol közben egy beszéd is elhangzott.

Pörgessük fel a végét!

– mondta egy diák a menet végén, hozzátéve, hogy ő „rádiótávolságon kívülre” került

Ezután csakugyan erősebbre váltott a skandálás.

Felmerült az a feltételezés is, hogy szakadás van a menetben, mert  menetoszlop vége túl lassan haladt, ez azonban nem bizonyult igaznak. Egyszerűen csak sokan vannak.

A tömeg eleje már az Andrássyn vonul, nem sokkal hat óra a tüntetők felvonultak az orosz nagykövetség épülete elé. Rövid időre megálltak, de beszéd ezúttal nem hangzott el.

“Dicsőség az igazságért harcoló ifjúságnak”, hirdeti egy transzparens, utalva az 56-os forradalmárokra, és a most jobb oktatásért küzdő fiatalokra.

A csend nem rend

– ismétli a tömeg, majd célba veszi az Oktogont

A jelek azt mutatják, hogy a szervezők valószínűleg  nem számítottak annyi résztvevőre, mint amennyien végül megjelentek a felvonuláson.

Egy szervező diák a Szondi utcán arról beszélt, hogy húsz perc alatt verekedte magát végig a felvonulás elejéről a végéig.

Sokan vagyunk!

– értékelte a helyzetet.

Egy másik diák azt mondta, a Rippl Rónai utcában látott egy zászlókkal felszerelkezett csapatot vonulni, ezt megerősíteni nem tudtuk.

Tóth Bence pedagógus mond beszédet a platóskocsi tetejéről. Elmondja, elhagyja a pályát a jobb oktatási rendszerért tüntető kollégái kirúgása miatt. Megjegyzi, a Kölcseyből öten kényszerültek távozni ezen a napon.

Idáig süllyedt az oktatásirányítás

– mondta Tóth

A tömeg a szintén régről ismerős “Pintér takarodj” skandálásába kezd, majd megindul a következő állomás, az orosz nagykövetség elé.

Nehéz lenne becsülni a felvonulók létszámát, mindenesetre beszédes lehet, hogy a menet vége épp most hagyta el a Dózsa György utat – húsz perccel az idulás után. Várhatóan a forgalom is újraindul hamarosan.

Nehezen hihető, hogy a felvonulók a program szerint este hatra megérkeznének az Oktogonra, mert a tervek szerint még az orosz nagykövetséget is útba kívánják ejteni.

A tüntetők a Podmaniczky felől fordulnak rá a Kölcsey Ferenc Gimnáziumra. Ebből az iskolából rúgtak ki tavaly ősszel négy tanárt, köztük Törley Katalint, aki most a tömeget vezeti.

A kormánykritikus felvonulás utolsó résztvevői is elhagyták a Hősök terét. A menet eleje a Szondi utcán kanyarodott balra, hogy elérje eső úticélját, a Kölcsey gimnáziumot.

Diáklányok megafonba kiáltva lelkesítik a felvonulókat az elmúlt évek oktatási rendezvényeinek jól ismert jelszavaival.

A diáktüntetések klasszikusait skandálja a tömeg, amely most fordul le a Szondi utcába:

• ”Fizessétek meg a tanárainkat!
• “Szabad ország, szabad oktatás!”
• “Demokráciát!”

Egy régi, honvédségi platóskocsi vezeti a tömeget. A platón egy diáklány emel magasba egy fáklyát, alatta zászlókat lengetnek. A civil szervezetek molinói mellett magyar és uniós zászlók emelkednek a magasba, meglepő, hogy a nagyobb ellenzéki pártok delegációi nincsenek jelen. Márki-Zay közelmúltban párttá alakult Mindenki Magyarországa Mozgalma, és az Ujhelyi István-vezette Esély-körök viszont kijöttek.

A résztvevők egy molinó mögött sorakoztak fel, a menet nem sokkal öt óra után megindult.