Nincs titkolnivalóm, örülök, hogy minden cégem eredményesen működik, a szállodák elkészültek, minden forint állami támogatással el tudok számolni. Azért nem szerepeltem eddig a sajtóban, mert mindig csak azt akarják tudni, miért kaptunk ennyi támogatást. Az soha senkit nem érdekelt, hogy mit hoztunk létre. Mindig csak az volt a kérdés, hogy néhány ismert hazai üzletemberrel milyen a viszonyom, és miért üzletelek velük is
– mondta a 24.hu megkeresésére Szepesi Richárd, Magyarország egyik legjelentősebb turisztikai ingatlanberuházója, aki eddig csak egyszer adott egy rövid interjút, még 2013-ban a turizmus.com szaklapnak. Pedig zajlik körülötte az élet, egymás után épülnek fel a szállodái, az utóbbi időszak különösen mozgalmas volt:
- március végén mint a Dreamland Holding cégcsoport tulajdonosa Gulyás Gergely kancelláriaminiszterrel adta át az ötcsillagos, 109 szobás Mövenpick BalaLand Resort és FamilyParkot Szántódon.
- Május elején a családjával, Koncz Zsófia államtitkárral és Lázár János építési és közlekedési miniszterrel avatta fel a Dreamland legújabb szállodáját, az ötcsillagos, 100 szobás Minaro Hotel MGalleryt Tokajban.
- Júniusban egy újabb balatoni szállodaépítésről tartott sajtótájékoztatót. Várhatóan 2025-ben nyílik meg Balatonfüreden, a Zákonyi sétányon a város új ötcsillagos szállodája, amelynek üzemeltetésére a Marriott-lánccal kötöttek hosszú távú szerződést. A kikötőnél a 102 szobás hotel mellett 200 férőhelyes mélygarázs, négy étterem és 24 luxus apartman is épül.
Családi házból szálloda
Szepesi Richárd Gyöngyösön született, négyen voltak testvérek. Édesapja mindig egy családi házat szeretett volna Egerben, de ezt nem engedhették meg maguknak, így Egerszalókra költöztek. Fiatal kora óta dolgozik, tizenévesen zöldséget árult piacokon, egy rövid ideig biztosítási ügynök is volt, de – amint 2017-es portrénkban is olvasható – dobermanntenyésztéssel is foglalkozott a középiskola mellett.
14 évesen vásároltam egy kiskutyát, és elvittem kiállításokra. Megtetszett ez a világ. Külföldről is hoztam be kölyköt, ami már díjakat nyert. Jártuk a kiállításokat, és akkoriban körbeutaztuk sátorral Európát. Később vettem még néhány dobermann kölyköt, a tenyésztésükkel is foglalkoztam. Aztán jött az egyetem.
14 évesen eldöntötte, hogy jogász lesz, 1999-ben fejezte be a jogi egyetemet Budapesten. Elment dolgozni egy ügyvédi irodába, de rájött, hogy az nem az ő világa. Elvégzett egy kétéves képzést a CEU-n. Ez idő alatt jött az ötlet, hogy Egerszalókon, a családi ház patakparti területén – a szülők válása és a gyerekek kirepülése után – nyitni kellene egy kis szállodát. Menet közben rájött, hogy Egerszalókon nem érdemes 16 szobás szállodát csinálni, nagyobb, tematizált hotelt álmodott meg. Az arab, marokkói vonal tetszett meg neki, így épült fel végül a Mesés Shiraz Hotel. Saját pénzből, bankhitelből és uniós pályázati forrásból húzták fel, 2003-ben nyitottak, majd bővítették.
Honnan volt fiatalon ilyen jelentős önereje? – kérdeztük.
Az egyetemi évek alatt is dolgozott, bőrkabát-kereskedéssel foglalkozott. Volt időszak, amikor varrodája és tíznél több, sikeresen működő üzlete volt. Az ott keresett pénz megalapozta a jövőjét, amit ráköltött a Shiraz Hotel szállodafejlesztésre.
Mindenki azt gondolta, hogy a tematikus hotel kudarcra van ítélve, de már az első évben 60–70 százalékos volt a kihasználtsága. Később feltornásztuk 80 százalék fölé.
Folyamatosan bővítették, majd a világválság alatt úgy döntöttek, még egy hotelt építenek. A Shirazhoz hasonló pénzügyi konstrukcióban, több ütemben, jelentős – már a Shiraz Hotelben megtermelt – önerőből, bankhitelből és támogatásból valósították meg a felsőtárkányi Bambara Hotelt, idézi fel Szepesi.
Az volt a cél, hogy erdei környezetben és Egerhez közel legyen. „Ennek gyakorlati oka van. Ha személyzethiány van a Shirazban, akkor besegít a Bambara személyzete, vagy ha van egy nagyobb rendezvény, át lehet irányítani a dolgozókat az egyik szállodából a másikba. Megint csak a dolgozók: mindig ez a legnagyobb probléma. Tíz éve is ez volt, öt éve is, ma is. A legnehezebb a dolgozók megtalálása, megtartása, motivációja és a fizetése. Nehezen tudunk a nyugattal versenyezni.”
Vissza a Bambarához. Szepesi felesége, Kante Awa Moszkvában született, apai ágon a nyugat-afrikai bambara törzsből származik, de magyar állampolgár, itt nőtt fel, a szálloda neve is őt idézi fel. A hotel a nyitónaptól közel telt házzal megy – gyakorlatilag 10 éve, mondja.
Az elismerésre sem kellett sokáig várnia, 2011-ben az év szállodása lett idehaza.
A Mészáros-üzlet
Nevét mégis inkább akkor ismerte meg az ország, amikor 2016–2017-ben, fél évvel a tokaj-hegyaljai Andrássy Rezidencia megvásárlása után megváltak az ingatlantól, és Mészáros Lőrincéknek értékesítették azt. Így emlékszik vissza erre az időszakra: „2015 körül azt láttam, hogy jól megy mindkét szálloda, jönnek a vendégek, sok pénzt termelnek, minden támogatással elszámoltunk. Valami különlegeset szerettem volna még létrehozni a szállodaiparban. Egy barátom ajánlása kapcsán jutottam el a CIB Bankhoz, ahol felszámolás alatt lévő cégek vagyonelemeit árulták. A CIB Bankkal állapodtam meg 2016-ban a rezidencia megvásárlásáról. Megláttam benne a fantáziát, egy francia hangulatú házat szerettem volna fejleszteni. Amikor viszont átvettük a szállodát, azt láttuk, hogy nagyon rossz állapotban van. Bővíteni akartam, de a szomszédos telek tulajdonosa és az egyház végül nem adta el a területét. Akkor azt gondoltam, hogy ezt nem akarom így végigcsinálni. Bárki bármit ír, nem keresett meg senki, a feleségemmel döntöttünk úgy, hogy el kell adni. Mi kerestünk vevőt, és egy pénzügyi szakember barátom mondta, hogy egy ismert üzletember érdeklődést mutat. Elkezdtünk tárgyalni, de nem személyesen Mészáros Lőrinccel, hanem a vevő cégének vezetőivel. Megállapodtunk az árban, kerestem rajta, de nem olyan sokat. Nem volt rajta extra hozam.”
A hvg.hu egy 2021-es cikk címében úgy fogalmaz Szepesiről, hogy ő Mészáros Lőrinc ingatlanosa.
Ez butaság. Soha nem beszéltem vele két-három mondatnál többet. De akkor sem üzletről volt szó
– reagál erre.
A szántódi gigaberuházás
„Ez messze a legnagyobb léptékű projektem” – mondja Szepesi a nemrég átadott szántódi beruházásról. A közel 20 milliárdos projektet 7 milliárd forinttal támogatta az állam, 9 milliárdos hitelt vettek fel rá, és 3 milliárd önerőt tettek bele. Az élménypark egy karibi hangulatú szálloda, és a „Willy Fog 80 nap alatt a föld körül” tematikára épül. Megjegyzi: „Az egykori Horthy-villa az ország egyik leglepusztultabb épülete volt. Közben azt írta a sajtó, hogy micsoda tragédia elbontani egy ilyen villát.”
Szepesi 2017-ben visszament a CIB-hez, és megállapodott a szántódi és a visegrádi telkekről. Nem Visegrád volt az elsődleges célja, de csak csomagban lehetett megvenni a két ingatlant. Elhatározta, hogy három nagy léptékű fejlesztést csinál, hozzácsapja Tokajhoz és Szántódhoz a visegrádi Lepence Strandfürdő fejlesztését is. Egy vidéki tematizált szállodaláncot álmodott meg, melynél az értékesítés, a marketing, a könyvelés és a kontrolling Budapesten van, a karbantartást, az éttermet és a takarítást pedig megbízható cégeknek szervezik ki. A szállodavezetést saját felügyeletben gondolta. Meggyőződése, hogy a száz szoba környéke a legjobb: „már nem családi, de még nem multi, ezért szerethető, átlátható és eredményesen üzemeltethető.”
Amikor a projekteket összerakta, úgy gondolta, hogy egyedül is meg tudja valósítani Tokajt, Visegrádot és Szántódot. Amikor ezt 2017-ben kigondolták, az építőipari árak fele akkorák voltak, mint most, de már a koronavírus-járványig is 30–40 százalékot emelkedtek. Ezért vettek be egy tőzsdei céget finanszírozóként az új szállodákba, mert – ahogy Szepesi fogalmaz – nem tudta egyedül „megfogni” ezeket a projekteket.
A Tiborcz-kapcsolat
2017-ben vette a szántódi telket, 2020-ban pedig már azt látta, hogy legalább a harmadával magasabb az összköltség, mint amivel számoltak. Elkezdtek pénzügyi befektetőt keresni, és az Appeninn ajánlatot tett, majd be is szállt a projektbe. A szerződés 2020. május 20-án kelt, öt nappal azután, hogy Tiborcz István, a miniszterelnök veje túladott az Appeninn-részvényeinek nagy részén, és a legnagyobb részvényes egy másik NER-milliárdos, Jellinek Dániel lett. A papírforma szerint tehát nem mondhatjuk, hogy Szepesi közvetlenül Tiborcz Istvánnal üzletelt, bár aligha öt nap alatt ütötték nyélbe az adásvételt. Viszont az is igaz, hogy egy nyilvános tőzsdei társaságról van szó – egészít ki Szepesi.
Közben hitelt is felvettek a szántódi projekt megvalósításához, méghozzá az orosz hátterű, kémbanknak is nevezett Nemzetközi Beruházási Banktól (IIB), amely az amerikai szankciók hatására nemrég bejelentette távozását Magyarországról.
A csapatommal elmentünk vagy hat–nyolc bankhoz, de az OTP-t és a Nemzetközi Beruházási Bankot kivéve – amit a Sberbank ajánlott – a projekt mérete miatt egyik kereskedelmi bankot sem érdekelte komolyan a lehetőség, nem folytatódott az elsőkörös beszélgetés. Az OTP viszont csak 5 milliárd forintot adott volna, és kezességet kért az egyik szállodámra. Én soha nem adtam kezességet semelyik projektben. Így maradt a beruházási bank, amely adott 7,8 milliárd hitelt, a megállapodás pedig úgy szólt, hogyha elkészül a projekt, és meglesz az engedély, akkor 15 százalékkal megnövelik a hitelkeretet. Így lett belőle közel 9 milliárd forint.
A szankciós bejelentés az idén áprilisban érkezett, de februárban már csődközeli helyzetről cikkeztek, Szepesiék viszont még korábban elváltak az IIB-től: tavaly decemberben lekerült a bank zálogjoga a Szántód Balaland Family Ingatlanfejlesztő Kft. üzletrészeiről. Szepesi állítja, nem tudták előre, hogy milyen helyzetbe kerül a bank, „de azért, aki logikusan gondolkodott, az sejthette”. Az Appeninn közben értékesítette a Dreamland Holdingban az üzletrészét a Central European Opportunity II. Magántőkealapnak, így Szepesinek most egy tőkealap a pénzügyi befektetőtársa.
„Meghatározó befektető vagyok, többségi tulajdonos” – állítja Szepesi. Miután a cégadatbázisból nem olvasható ki, hogyan jön ki Szepesi többségi tulajdona a turisztikai fejlesztőcégeket összefogó Dreamland Holding Zrt.-ben, megkértük, vezesse le ezt.
A családi vagyonkezelőm 25 százalékban közvetlenül tulajdonos, 75 százalékban meg úgy, hogy a többségi tulajdonos cégben 50-50 százalékban a tőkelappal vagyunk társtulajdonosok. Pénzügyileg én vagyok a többségi tulajdonos, szakmailag is én vagyok a meghatározó, de lényeges döntéseket egymás nélkül nem tudunk meghozni.
Miután több helyen arról írnak, hogy a tőkealap Tiborcz István érdekeltsége, rákérdeztünk Szepesinél: valóban a miniszterelnök vejével osztozik-e fele-fele arányban a Central European Opportunity II. Magántőkealapon?
„Nem tudom megmondani, hogy milyen tulajdonosi és irányítási háttér van egy pénzügyi befektető tőkealap mögött” – jelentette ki, majd hozzátette: ez azért sem volt számára érdekes, mert az a pénzügyi vezető, aki a tőkealap irányításáért felel, közel 25 éve a barátja, szakmailag és emberileg is megbízik benne. A 9 milliárdos hitelt végül a tőkealap átfinanszírozta, magyarán, kifizette a hitelt az orosz banknak, és a közös cégnek adta.
Arra a kérdésre, hogy állami támogatás nélkül is meg tudták volna-e valósítani a tokaji és a szántódi beruházást, Szepesi úgy válaszol:
El sem kezdtük volna.
Az állami támogatások
Amikor megjelent a Kisfaludy-programterv, Szepesi Richárd feltételezte, hogy korábbi eredményei miatt támogatáshoz juthat.
Nem tudtam előre, de az eddig elért sikeres beruházásaim miatt úgy gondoltam, 80 százalék esélyem van egy ilyen pályázatnál. Persze lehet, hogy nem kapok támogatást, és biztos megérdemel még pár szakember pályázati pénzt a turizmusban, de úgy gondolom, hogyha Magyarországon 30 szállodás kap támogatást, abban illik benne lennem.
Beszélt arról is, hogy a szállodaiparban a befektetés nagyon lassan térül meg. A hitelt vissza kell fizetni, az nem ingyen pénz – teszi hozzá. „A magyar állam ebbe a fejlesztésbe úgy tett 7 milliárd forint támogatást, hogy ez elkészült, megnyitott, és az Accor, a világ egyik legnagyobb lánca üzemelteti. Behoztuk a Mövenpicket, ami még soha nem jött Magyarországra. Felvettünk több mint 100 embert főállásba, és az önkormányzatnak eddig már közel 100 millió forint adót befizettünk” – magyarázza az üzletember.
Szóba került a tokaji beruházás is, ahol ötcsillagos szállodát építettek Szepesiék. 9 milliárd forint lett a projekt vége, a 3,5 milliárdos állami támogatás mellé kaptak egy 3 milliárd körüli kedvezményes hitelt, és beletettek 2 milliárd önerőt.
Jól hangzik, hogy fejlesszünk Tokajban szállodát, de senki nem akar. Elmaradott térség, a világ végén van, ember legyen a talpán, aki itt munkaerőt talál, és vendéget tud hozni egy novemberi kedden.
Ő viszont az Andrássy Rezidencia miatt megismerte és megszerette a térséget. „De őszinte leszek: ha nincs a Kisfaludy-támogatás, semmit nem fejlesztettem volna ott.”
Végül egy bánya területét nézte ki, és azt gondolta, „nehéz lesz a Magyar Turisztikai Ügynökségnek eladni ezt a helyszínt”. Mégis megkapta a támogatást. Büszke arra, hogy az Accort – amely a legnagyobb vendéglátó vállalat Európában, és a hatodik legnagyobb világszerte – ide is behozta, szerinte ezt kevesen tudnák itthon megcsinálni. A tokaji szálloda mellett épült egy rendezvényhelyszín és egy főzőstúdió is. Ez önmagában 1 milliárd 60 millió forintba került, és szinte teljesen állami támogatásból épült.
„Valóban volt egy ilyen közérdekű projektünk, amire közel 100 százalékos támogatást kaptunk. Nem terveztem, nem is csinálnám újra, nyűg nekünk. Ez önkormányzati és térségbeli kérés volt, miután nem volt rendezvényház a közelben. Tudtuk, hogy egy forintot nem fog soha termelni, de úgy voltunk, hogyha már építünk egy ilyet, akkor legyen benne egy főzőstúdió, biztosítsunk lehetőséget a tokaji borászoknak is a bemutatkozásra. Ami egyébként nem működik jól, mivel az Accor nem csinálja a javaslatom szerint, én meg nem tudom. Egyetlen forintot nem láttunk belőle, és szerintem nem is fogunk, miközben rengeteg munkánk van benne” – válaszolta.
Van olyan projekt is, melyből az állami támogatás ellenére Szepesi kiszállt. „A hírekkel ellentétben Visegrádot nem elvették, hanem visszaadtuk” – mondja, hozzátéve, belátta, hogy azt nem képes megcsinálni. Fürdőt önmagában nem akar építeni, mert abba szerinte mindenki belebukik Magyarországon, szállodát viszont ott nem lehet támogatásból létesíteni. Egy ötlete azért van: japán tematikájú villaparkot építene, kültéri, nyitott gyógyfürdővel azért is, hogy a „Lepence Strandfürdő sok évtizedes Csipkerózsika-álmából életre keljen”.
A legfrissebb hír, hogy Balatonfüreden – közel 6 milliárd forint állami támogatásból – egy 102 szobás szállodát épít. Itt is büszke arra, hogy a Marriott szállodalánccal sikerült megegyezniük, így a lánc Magyarországon először üzemeltet vidéki szállodát, „Le Meridien brandként, dél-francia stílusban, Riviéra hangulatban. Ismét valami tematikus.”
Elismerem, a cégcsoportom az elmúlt években – ha összeadjuk – gigantikus állami támogatást kapott. Külföldi mércével is. De felvettem nagyon sok hitelt, beletettem nagyon sok saját pénzt, nemzetközi és hazai pénzügyi befektetőkkel tárgyaltam úgy, hogy ezt a rengeteg saját pénzt, amit invesztáltam, akár el is hajózhattam volna, vagy elkölthettem volna bármi másra. Ezek a projektek megvalósultak, szépek, különlegesek, ráadásul az állam és az önkormányzatok is jól járnak, ha jól működnek a szállodák. Éves szinten milliárdos nagyságban fizetünk adót – sok-sok éve. Komoly tudás és tapasztalat van mögöttünk, és a szakma is azt látja, hogy amit elkezdtünk, mindig befejeztük, nagyjából határidőben. Arról nem beszélve, hogy egy szállodát megcsinálni rendkívül nehéz: megtalálni a helyszínt, kidolgozni a koncepciót, finanszírozást és kivitelezőt találni, megépíteni, embereket felvenni, vendégeket keresni. Az elért eredményekben napi 12 óra munkánk van az elmúlt húsz évben. A sikerért nap mint nap ma is nagyon sokat dolgozunk és stresszelünk. Semmi sincs ingyen.
Szepesi szerint, ha egy szállodás nagyon ügyes, akkor 8–10 év alatt eléri, hogy a befektetésből a zsebébe is kerüljön valami, ha viszont ügyetlen, akkor egy élet munkája is kevés. Ami őt illeti: A 100 leggazdagabb magyar című kiadványban már előkelő helyen szerepel a regionális listán, így jövőre talán ott lesz a leggazdagabbak között.
Miközben Szepesi Richárdról keveset lehet olvasni, addig érettségiző fia, Szepesi Mór neve gyakran előkerült a sajtóban az utóbbi hónapokban, bár a családi szál említése nélkül. A 24.hu-n is beszámoltunk arról, hogy amerikai topegyetemek versengtek érte, Mór pedig végül a Yale-t választotta. Apja szerint fia a sok elismerés mellett sok támadást is kapott, azokat leginkább miatta. „Szerencsére nagyon jól kezeli ezeket, nem bántják őket a rossz indulatú megjegyzések, teszi a dolgát. Rendkívül tehetséges fiú, aki iszonyú sokat tanult és rengeteg közösségi munkát végzett. Megjegyzem, nem az állami támogatásokból taníttattam a gyerekem egy magániskolában (a Budapesti Amerikai Nemzetközi Iskolában – a szerk.), azok benne vannak a szállodákban.”
Megkérdeztük arról, várható-e, hogy akár Mór, akár valamelyik másik gyereke hamarosan bekerül a családi cégbe. Szepesi elárulta, hogy Mór – aki a napokban töltötte be a 18. életévét – a családi vagyonkezelő cégben már most is felelős feladatot kapott, és a testvéreire is ez vár a jövőben.
