Nem annyira köztudott, de Kincsem, az 54 futamból 54 futamot nyerő magyar csodaló is gödi volt.

A Duna-parti kisvárosban pedig úgy megbecsülik a leghíresebb magyar ló emlékét, hogy pár éve Kincsem közpénzből egy róla elnevezett udvart, sőt saját szobrot is kapott, épp itt állok előtte, azon gondolkodva, vajon mit szólna Kincsem, ha meglátná, vége annak a sok évszázados szokásnak, hogy lovak húzzák a járműveket, mert már vannak autók, például elektromos kocsik, amelyeket épp itt, a Gödön készített akkumulátorok hajtanak? Örülne-e ennek, vagy sem a kancabajnok? Hogy ítélné meg a Samsungot Kincsem, a négylábú gödi lakos?

Az igazság persze az, hogy Gödön manapság ennél jóval egyszerűbb kérdések is komoly fejtörést okozhatnak, vegyük csak példának a most esedékes hétvégi választást.

Göd vasárnap ugyanis új polgármestert választ, ez a választás pedig többről szól, mint egy 20 ezres kisváros átlagos időközije, jócskán lesz országos üzenete is. Kiderül majd, hogy a 2019-ben még az ellenzéki többségre szavazó helyiek hogyan voksolnak, amikor önmagát kormánykritikusnak meghatározó jelölt nem is lesz a szavazólapon, de arra is választ kap az ország, meg tudja-e szerezni a Fidesz azt a települést, amellyel évek óta birkózik, magyarul bejön-e a kormánypárti kifárasztó taktika Gödön, vagy sem. A gödi ékszerdobozt, ami a feszülést okozta a város és a kormány közt, Samsungnak hívják, több ezer főt foglalkoztató nagy akkumulátorgyár a koreai cég, amely nem csak állandó beszédtéma és bosszúságforrás a helyieknek, de akkor sem túlzunk, ha azt állítjuk: a gyár még a helyi politikai viszonyokat is átírta, nem is kicsit.

De jöjjenek most már a bonyodalmak, amik a helyi szavazókat is gyötrik!

Hárman is indulnak a május 14-ei választáson a megüresedett polgármesteri székért, kettőjüknek már kinn vannak a plakátjai. Az általunk megszólítottak többsége azonban csak Kammerer Zoltánról, az olimpiai bajnok kajakozóról tudja, hogy indul, sőt róla még azt is tudják, hogy kicsoda (sikeres sportoló, plusz évtizedek óta gödi), emellett egyértelműen fideszesként kezelik, jóllehet, ő függetlenként tekint magára, dacára annak, hogy a körzet kormánypárti képviselője, Tuzson Bence (és a Fidesz) nyilvánosan támogatja őt. Mi sem mutatja jobban, hogy Gödön annyira sajátosan alakult az elmúlt évek helyi politikája, hogy Kammerer – a nem fideszes fideszes – még azoknál sem kap elutasítást kapásból, akik amúgy tényleg nem fideszesek, annyira nem azok, hogy egyenesen melegebb égtájakra kívánják a jelenlegi kabinetet, ám a kajakosban mégis látnak fantáziát.

Így van ezzel például Wágner Imre, akivel a gödi posta előtt futunk össze.

A férfi azzal kezdi, hogy azért van benne tanácstalanság. „Mert kire is szavazzak? Ki lenne ide a jó? Kezdve ott, hogy ez egy fideszes világ, ez van, és ki tudja, meddig az is lesz. Ez biztos. Az elmúlt években túl sok babér nem termett a mi különutas vezetőségünknek itt Gödön, ugye? Ezt azért be kell látni, ne szépítsük. A kormány és Orbán Viktor a gyárral van, ezt tudjuk, Magyarország akkumulátor-nagyhatalom lesz, ez a cél, nem? Göd is ennek a projektnek a része. Szóval nálunk az a baj, hogy a gyár ellen sem tudnak már mit tenni, hiába vonulnak meg keménykednek helyben páran. Ezért tartok ott nem fideszesként, hogy mégis azt mondom, inkább legyen Kammerer, mint a többiek, pedig én ellenzéki vagyok, nem szeretem ezt a gyárat. Mondom ezt úgy, hogy Kammerer kőkemény Fidesz, azaz biztos, hogy ő nem fog keménykedni a gyárral, én meg nem vagyok fideszes, higgye el, nagyon nem vagyok az.”

Nemcsak nála érezzük azt, hogy bonyolultabbak Gödön a dolgok az átlagosnál. Furulyás Imre a közeli diszkontlánc előtt elemez egy kicsit. „Én szerettem az előző polgármestert, de mondjuk meg, nemigen hozott változást, a város nem kapott sok támogatást. Az a lényeg, hogy adjon valamit a gyár. Kammerer jóban van a kormánnyal, ezt mindenki tudja. Úgy tűnik, hogy a változáshoz most egy fideszes kell. Nem jó ez, de ez van. Én amúgy nem vagyok ilyen fideszes, ezt azért elmondanám.”

*

Gödön azért kell választást tartani, mert februárban lemondott az addigi polgármester, Balogh Csaba, aki a Momentum színeiben lett városvezető 2019-ben, igaz, később ő is független lett, kilépett a pártból.

Most amúgy is mindenki független jelölt Gödön az időközi választáson. Független, azaz se ilyen, se olyan: önmaga. Nemcsak a profi sportpályafutását befejező Kammerer független, de a korábbi DK-s Szilágyi László, aki jelenleg a polgármesteri teendőket is ellátja alpolgármesterként és Rataj András is – utóbbi plakátjával nem találkoztunk, nem véletlen, hogy róla alig hallottak beszélgetőtársaink.

„Álfüggetlen jelöltek egy álválasztáson” – így kontráz egy rosszkedvű gödi önkormányzati képviselő, aki azt magyarázza, hogy teljesen mindegy, ki nyer vasárnap. „Akinek kis esze van, az közelébe nem megy ennek a választásnak. Ami itt Gödön van, ami megelőzte ezt a mostani választást, olyan mélységekbe mutat, amire nem lehet ráhatása senki másnak, csak annak, akinek van egy saját csapata, és tied a többség. Akkor van értelme, másképp nincs, és akkor sem biztos. Alig dönthet valamiben a polgármester, mindenről a helyi alkuk többsége dönt, amelyek a Samsung árnyékában köttettek meg. Ráadásul semmit sem tudunk arról, hogy mi van odabenn a Samsungnál. Ha tűz, ha baleset történik, csak akkor tudunk róla, ha megjelenik a sajtóban. A város ma már nem ügyfél, képtelenség így várost vezetni, ha fogalmad sincs, mi történik a legnagyobb létesítményben, noha a városban történtekért te vagy a felelős polgármesterként. Aki ezt a leosztást elfogadja, az vagy tudatlan, vagy cinikus.”

*

A szélsőséges vélemény nem idegen a gödi helyi politika elmúlt éveitől, na és a Samsungtól – hisz épphogy azokból következik. A gödi közélet felbolydulása és az időközi választás összefügg a folyamatosan bővülő akkumulátorgyárral, amely úgy lett meghatározó jelenség a kisvárosban, hogy helyben soha senkit nem kérdeztek meg róla. 2017-ben kezdődött el az akkumulátorgyártás, azóta csak egyre nő az aktivitás, de a gyár mérete is, igaz, a vége, a csúcs még messze, a gödi Samsung ma is növésben van.

Ezt fájlalja Edit, aki épp a Duna-part felé sétál. „Nem tudom, ki indul, a Kammererről igen, másról nem hallottam. Az a baj, hogy nem kérdezett meg minket soha senki, hogy akarjuk-e ezt, csak betette a koreai cég ide a lábát, és azóta csak nő.” Egy fiatal anyuka kutyát sétáltat a Duna-parton, ő messze lakik a gyártól, hallani nem hallja, de mégis hat az életére.

Az akkumulátorgyár miatt egy iparváros lett a mi kis kertvárosunkból, ez a baj, és bármilyen borzalmas, nem lehet ez ellen tenni semmit, bárki lesz az új polgármester. Csend van és hallgatás, semmi információt nem kapunk, talán Kammerernek sikerül elérnie valamit, mögötte van a Tuzson, hátha. Mi itt lakunk, zajt tehát nem kapunk, de engem a vendégmunkások zavarnak, ez is megborította a mi életünket, nemcsak a megnőtt forgalom.

Másképp élik meg a helyzetet azok, akik közvetlenül a gyár mellett laknak. Az Újtelep nevű részen élők például szó szerint a bőrükön érzik az egyre növekvő, egyre zajosabb és zavaró gyármonstrum jelenlétét. A Samsung lényegében beköltözött melléjük.

Hozzájuk tartunk épp autóval, a gyár legközelebbi szomszédaihoz.

Újtelepen sokan laknak olyanok, akik, ha reggel kilépnek az ajtón, elsőként a gyárat pillantják meg a kerítésük mögött vagy mellett. Az itteni játszóteret is körbeöleli a gyár. A gyár, aminek a fénye bemegy a hálószobákba, amelynek zaja felkelti éjszaka a rosszul alvókat. Az itt élők kaptak egy olyan szomszédot a Samsunggal, ami nemcsak zavaró és kellemetlen, de erős is. Annyira erős, mintha a törvények felett állna – panaszkodnak erre többen. A várost sakkban tartja, a mellette élőknek pedig mattot adott a Samsung, amely kérdés nélkül jött, és ki tudja, meddig, de marad még jó sokat.

Az egyik háztulajdonos máris ad egy új szempontot is:

„Tudja, mi a baj? Magukkal, a sajtóval, úgy értem. Szóval bocsánat, de bármit is írnak a Samsungról, igen, maga is bármit ír, igazat, rosszat, bármit, az nem a Samsungnak lesz rossz, mert az magasról leszarja, ott a kormány mögötte, ők azt csinálnak, amit akarnak, nem nekik lesz rossz, hanem nekem, nekünk, az itt élőknek, akik közvetlenül a gyár mellett lakunk. Annál rosszabb, minél közelebb élünk. Tudja miért? Megjelenhet az ezredik cikk, mi akkor sem tudjuk már eladni a házunkat, mert ki akar közvetlenül a Samsung mellé költözni, ha az ennyire rossz, nem igaz? Ha ennyi cikket írnak róla, nem igaz?” – mondja a háztulajdonos, aki természetesen nem engedi, hogy lefotózzuk. Pedig csak a választásról kérdeztük volna, de errefelé ez, mint kiderül, másodlagos a gyár miatt.

Újtelepen több Eladó-tábla van a kerítésekre feszítve, valahol még koreaiul is kiírtak minden fontos tudnivalót.

Az egyik ház előtt egy középkorú asszony gyomlál, mögötte kapa, gereblye, seprű és egy tábla a kerítésen: ELADÓ. A választásról kérdezném, amire ő is csak legyint. „Elvesztettük a hitünket. Nemcsak én, más is.”

Legfeljebb 300 méterre vagyunk a gyártól.

Az asszony aztán kifújja magát, és mondani kezdi.

Jó hely volt Göd, minden volt itt, természet, erdő, Duna, minden. De tönkretették. Az erdőt kivágták a gyár miatt, ez a rét sem a régi. De minket is tönkretettek. 50 éve költöztünk ide, de már mennénk. Három éve áruljuk a házat, még csak érdeklődő sincs. Pedig van kertje, a házat mi építettük, bizony, a két kezünkkel. Benne van az életünk, csak hát itt ez a gyár, ki költözne mellé? Éjjel fényes, szinte folyton zajos, a szennyezés meg – ki tudja. Évek óta eladhatatlan az ingatlanom, kapok-e ezért én kártérítést maga szerint? Semmit nem kapunk.

A Mayerffy József utcáról a Zrínyibe kanyarodunk, itt már a házakkal szemben van a gyár. Egy nyugdíjas asszony jön ki a csengetésünkre az egyik házból.

„Nagyon hangos. Az a baj, hogy nyáron, amikor szellőztetnék éjjel, már nem nyithatom ki az ablakot, mert annyira hangos, hogy nem tudok aludni. Szaga is van. Pár hete, épp itt volt a tüntetés, itt előttem, a játszótéren. Akkor bezzeg lecsavarták a hangot, leálltak, de amikor elmentek a tüntetők, egy óra múlva már megint szólt a gyár.”

Megint a választással próbálkozom, de itt is legyintés a reakció.

„Választás? Jaj, édes… Azt tanultuk meg az elmúlt években, hogy széllel szemben nem lehet. Ez van. Nem lehet mit tenni, ez a gyár itt marad nekünk. Hogy ki a polgármester, ebből a szempontból mindegy.”

Ugorjunk vissza kicsit az időben, hogy megértsük, miért van ekkora szkepszis a helyiekben, miért ennyire kiábrándultak.

Gödöt 2006-tól a fideszes Markó József vezette, ő azonban 2019-ben kikapott, népszerűtlensége azóta is töretlen a Duna-parti kisvárosban. A helyiek fejében ugyanis Markó az a politikus, aki a lakosok érdekét háttérbe szorította a Samsunggal szemben, és mivel Markó fideszes, így a kormánypártot sem kedvelik errefelé annyira, ezért is dönthettek úgy a pártközpontban, hogy Kammerer mögé állnak be, mivel „kiváló jelöltnek tartják” – hogy Tuzson Bence államtitkár szavait idézzük.

Markóval egyébként az volt a baj, hogy az ő ideje alatt kezdett el még 2017-ben terjeszkedni a Samsung, amely a 2000-es években televízió-alkatrészeket gyártott, de a mostani feszültség az akkumulátorgyártás hat évvel ezelőtti megkezdése óta gyűlik. Markó a kormányzati szándékoknak megfelelően segítette a Samsung gödi terjeszkedését – erről van is egy kiszivárgott hangfelvétel, ahol akkor még polgármesterként azt magyarázta: úgy kell ügyeskedni, hogy a Samsunghoz kerüljenek a terjeszkedéshez szükséges földek, de az ne menjen szembe az uniós szabályokkal. Markónak ezt sokan a mai napig nem bocsátották meg Gödön, de a volt polgármester egyébként a helyi erős emberrel, Tuzson Bencével sincs túlságosan jóban, utóbbi ugyanis szimplán beolvasztotta a szomszédos Dunakeszin működő Fidesz-szervezetbe a gödit anélkül, hogy Markóval ezt megbeszélte volna – egyszerűen átlépett rajta.

Visszatérve 2019-re: a helyi ellenzék az addigra meglehetősen népszerűtlen gödi Fidesszel szemben 8-4-es előnyt szerzett az önkormányzatban, a polgármester az akkor még momentumos Balogh Csaba lett.

A kényelmes városvezetés helyett azonban hamarosan rémálom és ellenzéki belharc következett.

A nyolc ellenzékiből négyen pár hónappal a választás után nyíltan szembefordultak a polgármesterrel, ez a négyes, azaz a „négyek” (ebben benne volt a mostani egyik induló, a korábbi DK-s Szilágyi László) egyenesen a gödi Fidesszel egyetértésben és szavazataival kezdte 2020 tavaszán elvonni a településvezető jogait. Épp akkoriban, amikor a kormány különleges gazdasági övezetté minősítette a gödi Samsung-gyárat és az adóját, illetve a felügyeletét elvonta az önkormányzattól, miután Balogh polgármesterként veszélyes anyagokról kért információt. Így a most már hárommilliárdos adóbevételt nem a város osztja be magának, annak csupán mintegy a fele kerül különböző pályázatok útján gödi célokra, a többi a környező településeken landol. Szóval a gödi Samsung-gyár Gödön van, és még sincs itt: nem ide fizet, törvényi vagy egyéb kontrollja és kötelezettsége a városnak ma már nincs.

Ráadásul 2020-ban, a tavaszi átminősítést követően az önkormányzati viszonyok tovább éleződtek: egymást lejárató hangfelvételek kerültek ki, pocskondiázás, felfüggesztés – minden ömlött a gödi nyilvánosságba arról a csatáról, amely a polgármester és köre, illetve a „négyek” közt zajlott. Aztán Balogh polgármester és az érintett ellenzéki pártok – főleg a Momentum és a DK – 2020 második felére valamelyest pacifikálták a helyzetet, de a városvezető ellen lázadó helyi ellenzékiek közben szép lassan kiléptek a pártjukból, és már függetlenként folytatták fura helyezkedésüket, amelyben sokkal többször találták meg a hangot a Fidesszel, mint azzal a személlyel, akivel 2019-ben még együtt győzték le a kormánypártot.

A gödi önkormányzat így a négy fideszesből, a Balogh körül csoportosuló négy ellenzékiből, valamint az ellenzékből kiszakadt négy renegátból állt sokáig. Az utóbbi két csoport ki nem állhatta egymást, ez pedig megakadályozta, hogy többségük legyen. A helyzet kisebb-nagyobb módosulásokkal ma is így áll, ez a képlet vár arra, aki győz vasárnap, ebből kell valahogy többséget kovácsolnia.

Balogh készségesen válaszol, amikor lemondása okairól kérdezzük. Azt mondja, az idei költségvetésnél szakadt el nála a cérna, és azért mondott le, mert így már nem tudott volna végigcsinálni másfél évet.

A képviselők nem jöttek el az egyeztetésekre, 2022-ben azonnal elutasították, levették napirendről az előzetes előterjesztéseimet. Végül elárulta Szilágyi László, hogy április végéig még biztosan nem fogják elfogadni a költségvetést csak azért, hogy engem ezzel támadhassanak. Úgy éreztem, nincs értelme annak, hogy bárhogy végzem a munkám, nem csak engem szívatnak vele, hanem az egész város fizeti meg a képviselők sértettségét. Megakadályozni újabban már nem tudtam ráadásul a korrupt ügyleteiket sem, mivel már minden hatáskört magukhoz visszavontak, és az embereket is egyre kevésbé érdekelte, hogy mennyire átverik őket. Januárban adtam magamnak időt, hátha kipihenem magam a szabadságom alatt, és újult erővel még kihúzom a ciklus végéig, de rájöttem, hogy szinte senkit nem érdekel, hogy mit csinálok, én viszont belepusztulok az önostorozásba, úgyhogy a családom lelki egészsége miatt inkább idő előtt hagytam ott azt a szégyentelen társaságot.

Megkérdeztük a lemondott polgármestert, szerinte miért esett szét az ellenzék szinte egyből a 2019-es győzelem után. „Mivel már hetekkel a választás után a leváltásomon dolgoztak egyes képviselők, tudhatom, hogy ez nem az én személyemről vagy a munkámról szólt, hanem azoknak a hatalmi vágyairól. Undorítónak tartom a viselkedésüket.” Hozzátette: „Már a választás után is egyből csapatépítő coaching foglalkozásokat szerveztem, hogy legalább néhány évig kitartson az összefogás, és talán még egy példamutató önkormányzattá is válhatunk az ellenzék szemében. Ehhez képest hamis vádakat, meghamisított hangfelvételeket és aláírásokat, szovjet alkudozási módszereket és minden szintű inkompetenciát kaptam vissza tőlük.”

Ha Balogh és a vele szemben gyorsan ellenségessé vált DK–LMP–Jobbik koalíció közti ellentéteket leltároznánk, a Samsung-ügy elég egyértelműen kitűnne ezek közül. Míg Balogh egy keményebb kontrollt és határozott fellépést javasolt a gyárral szemben, addig a „négyek” inkább kompromisszumra és a csendesebb egyezkedésre hajlottak volna.

Balogh szerint, ha a vele szemben politizáló nyolc képviselő, azaz a „négyek”, illetve a fideszesek „nem bennem látták volna az ellenséget, akkor igenis lehetett volna tenni” a gyárral szemben. „Ha nem akadályoznak benne, hanem támogatják a monitoring rendszer kialakítását, akkor már az EU-s közbeszerzésen végigfuttatott akkreditált mérőállomásokat tudhatnánk a városban, ami mérné a zajkibocsátást, a levegő minőségét, a talaj- és a talajvíz szennyezettségét. Ezeknek az adatoknak a birtokában a nemzetközi sajtó is sokkal megalapozottabbnak tekinthetné, amit a lakosokkal szajkózunk, és annak a tőzsdei kihatása rákényszeríthetné a Samsungot arra, hogy tegyen érdemi lépéseket.

Ilyen testület mellett, ami inkább a kegyeit keresi a gyárnak, semhogy számon kérjen, tudják, hogy tényleg ráér a 2025-ös beruházás után foltozniuk az elmaradásaikat, és addigra talán már mindenki, aki érzékeny a zajra, elköltözik, és átadja a helyét a Samsung vendégmunkásainak.

Balogh azt is hangsúlyozza, hogy

a Samsungot inkább jelenségnek éreztem. Azt szimbolizálta, hogy a kormány tudatosan titkolja el a veszélyeket a lakosságtól; hogy a hatóságoktól elveszik a maradék jogkörüket, hogy az ne akadályozza a kiváltságosak pénzforrását; hogy a települési képviselők képesek minden becsületüket felszámolni, és kiszolgálni a bevétel reményében egy olyan gyárat, ami eddig több embert kergetett el Gödről, mint ahányat alkalmaznak.

*

Arra, hogy a lemondás után még mindig nem csitultak az indulatok, nemcsak Balogh Csaba szavai, de (ex-LMP-s) Fülöp Zoltán – a „négyek” egyik tagja – válasza is bizonyíték, amikor arról kérdezzük a képviselőt, miért bomlott meg az ellenzéki egység Gödön.

„Mindennek a fő oka a polgármester összeférhetetlensége és alkalmatlansága, nem értette meg, hogy ezt a csapatot egyben kell tartania. Kisebbségi polgármesterségre készült, az is lett belőle”. Fülöp arról is beszél, hogy a választás után „2019 végén egy sokkal pozitívabb hozzáállás volt érzékelhető a Samsung részéről, mi négyen azon voltunk, hogy ez működjön, a polgármester pedig nem. Nyilván ez volt a testületen belüli konfliktus egyik pontja a személyes okokon kívül, de az nettó hazugság, hogy mi a Fidesszel mentünk volna. Teljesen jogszerűtlen dolgokat csinált, ezeket nem szavaztuk meg.  Sőt, aztán engedményeket tettünk, mi is, a Fidesz is, hogy a működésképesség megmaradjon. Ezzel párhuzamosan Gödön is az egyre kevésbé konfliktusos irány nyert többséget a lakosság körében.”

Fülöp azt is mondja, igazi vitája a városnak nem a gyárral, hanem a hatósággal, illetve a kormánnyal van.

A befektető azt teheti, amit a kormány enged neki.

Szerinte ugyanakkor az elmúlt években számos előrelépés történt: tavaly év vége óta jobb lett a kommunikáció a város és a gyár közt.

Arról, hogy milyen a viszony a város és a gyár között, milyen hatást gyakorol az itt élőkre az akkumulátorpark, nem politikust kérdezünk, hanem civileket. Például Bodnár Zsuzsát és Szaszkó Andreát, akik már évek óta dolgoznak a gyár körülötti kérdéseken, ők a Göd-ÉRT Egyesület tagjai, ennek a csoportnak köszönhető sok zaj- és szennyezésmérés Gödön, az utóbbiból a legfontosabb az úgynevezett NMP-mérés, amely egy ipari oldószerre vonatkozik. Az egyesület emiatt a helyi közélet fontos szereplője, noha függetlenként működnek, azt mondják, bárki is lesz a következő városvezető, vele konstruktív viszonyt szeretnének kialakítani. Bodnár azt hangsúlyozza, hogy 2019-ben még sokakat érdekelt a helyi közélet, aztán jöttek a személyes konfliktusok, és ezzel elszállt a helyiek érdeklődése.

Ez az egyesület 2020-ban jött létre, és ma már úgy látom, hogy későn ébredtünk. Titkolták az akkumulátorgyár súlyosságát, korábban álmomban sem gondoltam, hogy ennyi disznóság lesz. Ráadásul az igazi kapacitás csak most jön, ennél sokkal több fény-, zaj- és szennyezés-kibocsátás jön majd ki a gyárból, mert még nem működik maximumon.

Szaszkó Andrea azt mondja, Gödnek az az országos jelentősége, hogy az akkumulátor, mint téma, itt lett országos szintre emelve. „Mi társadalmasítottuk ezt az ügyet, Debrecenben például már most sokkal előrébb tartanak ahhoz képest, mint ahol mi kezdtük. De meg kell jegyezni, hogy valójában nem tudjuk, mit akarnak még ott az iparterületen. Nem tudjuk, mi van a gödi levegőben.” Bodnár Zsuzsa emiatt is mondja azt, hogy „súlyos veszélyeztetésben élnek a gödiek, ezt akarjuk demonstrálni, ezt akarjuk felerősíteni a tevékenységükkel. Az viszont akut probléma, hogy a gödi polgármester a helyi polgári védelem parancsnoka, ehhez viszont információ kell, miközben az önkormányzatot nem kezelik ügyfélként. Ha valami baleset történik, nem tudja meg, nincs riasztóberendezés kialakítva a polgármesteri hivatalhoz. Ha baleset történik és a gödiek bajba kerülnek, akkor sem tudunk semmit. Ez nonszensz.”

Elég világosnak tűnnek Göd alapvető problémái. Azok számára biztosan, akik a polgármesteri székbe ülnének.

Egyrészt van egy szétszabdalt testület, és itt a gyár, amely hangos és fényes, a gyanú szerint veszélyes anyagok kibocsátását sem lehet kizárni, miközben az adóbevételeket, amelyek valamelyest kompenzálhatnák ezt a terhelést, nem Göd kapja, azaz csak egy részét kapja, viszont arról sem a város dönt. És egyáltalán: mit kellene csinálni a gyárral? Milyen legyen Göd és a Samsung viszonya? Milyen legyen Göd viszonya a kormányhoz? Ezek mindhárom jelölt számára megválaszolandó kérdések. Mi először Szilágyi Lászlónak tesszük fel ezeket.

Neki például az a tét, hogy megőrizze a munkaállomását: jelenleg ugyanis ő látja el egy ideje a polgármesteri teendőket, és amikor azt kérdezzük tőle, mit tud ajánlani Kammerer Zoltánnal szemben, szerényen válaszol.

Én látom, hogy működik a rendszer, az önkormányzat, belülről. És szintén előnyöm, hogy itt mindenkivel megtalálom a hangot. Egyfajta hídember, közvetítő vagyok régóta, az ellenzékieknek épp olyan elfogadható vagyok, mint a kormánypártiaknak. Épp ezért többséget is tudok teremteni, emellett jól is pályázok, ehhez értek igazán.

Kérdezzük a gyárról, ebben az ügyben Szilágyi pragmatikus. „Az sajnálatos, hogy elvonták tőlünk az iparűzési adót, ami a gyártól érkezett volna. Ehhez köze volt, hogy a lemondott polgármester úr nem megfelelően állt a dolgokhoz. A gyár azonban ott fog maradni, ahol most van, ezzel kell együtt élni. Én eddig, ezután is hiszek a tárgyalásban. A Samsung minden második nap átlépi a 40 decibeles zajhatárértéket, azaz nem tartják be a szabályokat. Elértük azt, hogy hangtompításra kerül sor, ősszel már nem lesznek zajpanaszok, ezt remélem a Samsungtól.”

Amikor a kampányról kérdezzük, Szilágyi széttárja a kezét. Arról érdeklődünk, hogy miután független, és nincs párt mögötte, miként tudja felvenni a versenyt Kammererrel, akinek láthatóan saját csapata is lett a kampányban. „Ez van, nem tudok, mit tenni, Saját vagyonommal versenyzem, egy kicsi ember vagyok Góliáttal szemben” – válaszolja.

Igaz, amíg Szilágyinak legalább vannak plakátjai, addig Rataj Andrásnak, a helyi nyugdíjas civilnek még azok sincsenek két héttel a választás előtt. Vele egy kellemes Duna-parti bisztróban beszélgetünk, ahol válaszait lankadatlan érdeklődéssel, ám makacsul növekvő meglepettséggel hallgatjuk. Előbb arról kérdezzük, mennyire lehet esélyes úgy, hogy alacsony az ismertsége, lesz-e plakátja, nyerhet-e egyáltalán plakát nélkül ma bárki is?

„Nyitott kérdés, hogy lesz-e plakát. Most még nem tudom. Vagy lesz, vagy nem. Majd meglátjuk az utolsó időszakban, de tudja, van más módszer is, például a Facebook. Esetleg a szórólap.”

Ratajról a helyi közéletben többen azt mondják, hogy nem teljesen világos, miért indul. Nem volt eddig képviselő sem, sok esélye nincs, viszont megoszthatja a nem fideszes szavazatokat, a hozzá köthető gödi egyesület – ahogy sok más – pedig kapott a Samsung-pénzből, amit nem a város, hanem a kormánypárti vezetésű megye oszt ki. Sokan gyanakodva nézik a hirtelen aktivitását, meg is kérdezzük óvatosan tőle: vajon mennyi esélyt ad magának?

Ő inkább visszakérdez.

„Muszáj magamat esélyesnek tartani?”

„Nyerni akar?” – próbálkozunk újra.

„Mindent meg fogok tenni, higgye el. Ha most nem sikerül megverni az ellenfeleket, nem jelenti azt, hogy kudarcként élem meg a választást.”

Ekkor érkeztünk el ahhoz a ponthoz, ahol érdeklődtünk a politikai nézetei iránt. Hova sorolja magát?

„A baloldaliak azt mondják rólam, hogy jobboldali vagyok, a jobboldaliak pedig azt, hogy baloldali. Én nem helyezném el így magam, mert mást akarok képviselni. Ismerek megoldásokat a város helyi gondjaira. Tudok kínálni megoldást, de nem szeretnék oldalt választani, a pártpolitikától szeretnék független lenni.”

Megkérdezzük, hogy szeretne többséget teremteni maga mögött a testületben úgy, hogy sem ellenzékiként, sem kormánypártiként nem definiálja magát. „Nem feltétlenül kell többséget teremteni” – hangzik egy polgármesterjelölttől kissé meglepő válasz. „A többség megteremtése hatalmi politizálás. Ezen kívül más módokon is meg lehet valósítani dolgokat.” Aztán még tovább megy: „Egy város akkor is fejlődik, ha nincs önkormányzat. 700–800 éve vannak városok, mindig fejlődtek, növekedtek, ha van vezetője, az segíthet, de anélkül is haladhatnak a dolgok. Az emberek itt élnek, és teszik a dolgukat. Ez mozgatja a településeket.”

Ezek után inkább a konkrétumokra szorítkozunk, és megkérdezzük, mi a fő gondolata a kampányának. Milyen lesz a Rataj-féle Göd, mi a vízió? Erre készséggel válaszol: „Szép és egészséges kertváros. Ez azt fejezi ki, hogy vagy egy iparváros leszünk, ipart kiszolgáló egységekkel, vagy megpróbálunk továbbra is egy kertvárosi légkör irányába fejlődni. Göd előtt óriási lehetőségek állnak, hogy itt a Samsung, ez igenis óriási lehetőség. Hogy ezek a lehetőségek mit fognak eredményezni, az egy kérdés. De ne az ipari jelleg erősödjön, ne a nagyvállalkozói réteg.”

Kertváros, miközben nő a gyár? Rataj szerint ez összeegyeztethető, így megkérdezzük tőle, hogy próbálná ezt elérni. „Nem tudom, hogy nekem ezt bármilyen irányba mozdítani kell-e, mármint a város és a gyár viszonyát. Arra törekednék, hogy a gyárral és az összes állami szervezettel együttműködést folytassunk, hogy a kockázatokat minimálisra csökkentsük. A veszélyeket is objektivizálni kellene. Vajon mi a valós veszély? Vajon mi a valós kár?”

Ezeket a kérdéseket Rataj András szerint sürgősen tisztázni kéne.

*

Kerestük Kammerer Zoltánt is, ám az olimpiai bajnok elérhetetlen. Írtunk neki, hívtuk többször, egyszer sem jelzett vissza. Volt egy gödi civilek által megszervezett jelölti vita, arra sem ment el.

A kajakos eközben azzal kampányol, hogy változás kell Gödön, a Facebook-oldalára feltöltött tartalmak azonban meglehetősen általánosságban fogalmaznak, a Samsung-témát következetesen kerülik. Második levelünkben már direkt erre szorítkoztunk, hogy szeretnénk a gyárral  kapcsolatos nézeteit megismerni, választ azonban erre sem kaptunk.

Ám Kammerer bármennyire is elzárkózó, mégis ő a legismertebb arc a jelöltek közül. A Kincsem-udvar melletti kis presszó előtt két nő üldögél, egyikük gödi, azt mondja, mivel itt dolgozik, annyi mindent hall hétvégén, hogy vasárnap estére már diplomája van politológiából. Kérdezzük tőle, vajon működik-e ez a diploma, hisz a legutóbbi vasárnap már elmúlt, a következő pedig még nincs itt.

„Az attól függ, mire kíváncsi!”

„A lényegre. Hogy ki fog itt nyerni.”

„Azért jósnak ne nézzen már engem, uram!”

Végül a legegyszerűbb kérdés ér célba.

„Ki győzzön, ki legyen Göd első embere?”

„Én a Kamival vagyok, megmondom őszintén, ő jó lesz nekünk, Tuzsonnal kell itt jóban lenni, ő pedig jóban van vele. Ez a lényeg. Azon megy itt a vita, hogy Samsung vagy nem Samsung. Én meg azt mondom, jóban kell lenni a kormánnyal, ha ez a kormány ilyen. Ez a lényeg, érti? Egyébként én meg ott lakom mellette, mármint a gyár mellett, és képzelje, nem zavar. Túl van ez egy kicsit lihegve, én úgy vagyok vele.”

*

A presszó mellől, Kincsem szobrától végül egy másik ló felé vesszük az irányt.

Őt Carmennek hívják, az ő sorsa is összefonódott a várossal, igaz, kicsit másképp, mint másfél évszázaddal ezelőtt élt, sikert sikerre halmozó társáé. Carmen ugyanis nem jön, hanem hamarosan távozik a városból, ahogy azt gazdája, Jenni ecseteli szomorkásan.

Igaz, Carmen nem is versenyló, inkább afféle színész – filmben és színházban is játszott, játszik –, mondhatjuk úgyis, hogy ez a munkája, ezzel keres pénzt.

Ismét kinn vagyunk Újtelepen, szemben a gyárral, benn Jenni udvarában.

A nő több lovat is tart itt, de nemrég úgy döntött, eladja őket. Muszáj ezt tennie, mivel az akkumulátorpark nem egy lóbarát jelenség.

„Felszámolom az udvart, eladom az állatokat, a lovakat is. A gyár tönkretett engem, tönkreteszi a munkámat. Annyi gép van itt a gyár körül, hogy nem lehet kivinni a lovakat a mezőre. A múltkor is kivittem, jött egy gép, leesett róla valami, a ló megijedt és megugrott. Carmen filmes ló, játszott a Hadikban, forgatásra viszem meg színházba, de mindkettő ellehetetlenült. Ha nem tudom lemozgatni rendszeresen, akkor nem tudom vinni filmezni, mert akkor idegesebb, ha nem mozog eleget, úgy pedig nem lehet. A színház pedig azért esett ki, mert a színpadra patkó nélküli lovak kellenek, hogy ne tegyen a patkó kárt a színpadban, de amióta itt a gyár, csak patkolva megyünk ki, védeni kell a talpukat. Lőttek a színháznak is.

Nézzen körbe, ez volt az életem, de vége, fel kell számolnom, mert itt a gyár. Eladom a lovakat, aztán a házat is, és elmegyek máshova, kell valami melót is szereznem. Bőrdíszműves vagyok, de ide már nem akarok műhelyt. Nagyon bevilágít ez a gyár, régen nyaranta a kertben aludtam, most már olyan a fény, hogy nem lehet. Ez volt az életem, elmegyek, csak lesz valahol egy másik. Egy másik élet.

Carment azért még körbevezeti nekünk, szépen le is tisztítja előtte, felszereli, kap a kanca nyerget, átmegyünk az utca túloldalára, a gyár előtt kapjuk a bemutatót, az udvarban nem lenne hozzá elég hely.

Jenni azt mondja, sok mindent kellene megcsinálni a házban, de most már sem kedve, sem energiája nincs hozzá. Igazságtalannak tartja, hogy a gyár miatt kell elmennie, viszont nem kap semmilyen kárpótlást, arról nem beszélve, hogy a háza értéke is jelentősen csökkent. Amennyiért el tudná adni, azért nem tud ekkorát venni a környéken, csak távol innen, ki tudja, hol.

Igen, Carmen játszott a Hadikban, de ő nem főszereplő ló, csak ilyen mellékszereplő. De azért játszott, én látom őt a felvételeken, és büszke vagyok rá.

Mellékszereplő vagy sem, Carmen hamarosan máshol fog rohangálni, nem Gödön, ahol pedig az a megtiszteltetés ért egy lovat, hogy szobrot kapott az emberektől.

Csakhogy, ami Kincsem korában nem merült fel kérdésként, az 2023-ban nagyon is: ló vagy akkumulátor? A kettő, úgy tűnik, nem megy egyszerre, de legalábbis nem Gödön. Főleg nem egymás mellett. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy Jenniékkel szemben sokáig lovarda volt, de az a lovas csapat már elköltözött innen. Már semmi nem emlékeztet rájuk, a terület le is van kerítve, az egykori lovardarész pedig láthatóan a Samsunghoz tartozik.