2023 legyen az újrakezdés éve
– mondta újévi köszöntőjében Karácsony Gergely.
A főpolgármester feltette a kérdést: „normális-e az, hogy a városi útjainkat autópályaként kezeljük, majd meglepődünk, hogy a városi zaj és szmog miatt egyre többen betegszenek meg? Normális-e az, hogy a városi tereinket parkolónak használjuk, esélyt sem adva a fáknak, akik a portól és a forróságtól védelmeznek minket? Normális-e az, hogy csak az a zöldterület számít értéknek, amit el lehet adni, amit be lehet építeni, csak az az erdő számít, amit ki lehet vágni? Normális-e az, hogy közömbösek vagyunk a legnehezebb helyzetben lévő honfitársainkkal? Normális-e az, hogy egyes önkormányzatok családokat lakoltatnak ki valódi indok és méltó elhelyezés nélkül, hogy a hajléktalan emberek ellen küzdünk a hajléktalanság helyett?”
Mint mondta, ő egyiket sem tartja normálisnak, és biztos abban, hogy a budapestiek nagy többsége is változtatni akar ezeken. „Itt az ideje hát, hogy ne azt tekintsük mindig normálisnak, amit megszoktunk, Azt tekintsük normálisnak, amiről meggyőződéssel mondhatjuk: ez így helyes.”
Karácsony azt javasolja, „használjuk ki, hogy recseg-ropog körülöttünk a háború, energiakrízis, klímaválság által sújtott globális kapitalizmus”. Szerinte ahhoz, hogy „meg tudjuk állítani az ökológiai katasztrófába és háborúba sodródó világot, ahhoz, hogy meg tudjuk változtatni a városunkat és a hazánkat, mindenekelőtt arra lenne szükség, hogy újra tudjunk normálisan beszélgetni a közös ügyeinkről.”
Szerinte a politika legfontosabb kérdése az kell, hogy legyen, hogy elválassza egymástól azt, ami helyes, és ami helytelen.
Számomra a 2022-es év legszomorúbb tapasztalata az volt, hogy milyen hatékonyan tud működni a végtelenül primitív és hazug propaganda. A propagandisták a hatalom fekete serege. Ők azok, akik szellemi furkósbotot használnak a tények és az érvek, az igazság helyett. Ha 2022 a propaganda éve volt, akkor 2023 legyen az őszinte beszélgetéseké, mert a világot, hazánkat és a városunkat érő egyre bonyolultabb kihívásokra adott ostobaságig leegyszerűsítő válaszok nem lehetnek mások, csak hazugak.
A Lánchíd felújítása kapcsán elmondta, úgy helyes, ha a híd jövőjéről a közóhajnak megfelelően születik a döntés. „Vagyis a budapestiek dönthetik el, hogy a múlt dogmáit vagy a jövő érdekeit tartják-e fontosabbnak. Én mindig a jövő szempontjai mellett fogok érvelni, és a budapestiek döntéséhez fogom tartani magam.”
A főváros stratégiai céljának nevezte, hogy az évtized végére a budapesti közszolgáltatások energiafüggetlenek legyenek, vagyis ne legyen kiszolgáltatva se a magyar, se az orosz kormány energiapolitikájának, és a városi közszolgáltatások annyi energiát használjanak, amelyet képesek is megtermelni. „Ezért vesszük vissza Budapestnek a Csatornázási Műveket, és ezért nem adjuk a kormánynak az ivóvízellátást.”
Budapest 150. születésnapjáról azt mondta: a feladat Budapest újraegyesítése. „Mindenkinek megvan a saját Budapestje, és az enyém nem létezik a Te Budapested nélkül. Budapest a különbözőségek városa. Az elmúlt másfél évszázad tapasztalataiból tudjuk, hogy a város akkor sikeres, ha ezek az ellentétek nem kioltják, hanem kiegészítik egymást” – jegyezte meg.
Budai és pesti, autós és bringás, kertvárosi és panel-lakó, iskolás és nyugdíjas, fradista és újpesti, kutyás és macskás, ellenzéki és kormánypárti, őslakos és friss budapesti, bejáró és bentlakó, albérlő és lakástulajdonos, ők azok, akik egyesítik a várost. A városok régen fallal vették körül magukat, hogy megvédjék az értékeiket és az elveiket. Ma úgy védjük meg Budapesten az elveinket és az értékeinket, hogy lebontjuk ezeket a falakat, és inkább hidakat építünk, vagy újítunk fel helyettük. Lebontjuk a falat, amit hazugságból építenek az igazság elé, és hidakat építünk ember és ember között, méltóságból, méltányosságból, emberségből és szolidaritásból. Ez a dolga a nemzet 150 éves fővárosának, amelyet minden magyar a saját településének érezhet
– fogalmazott a pezsgő helyett teával boldog új évet kívánó Karácsony Gergely.
