T. vett már pár kocsit az életében, de olyan, mint legutóbb, még nem történt vele.
Először jött a rendőrség, elvitte a kocsit. Aztán visszaadta. Most meg járok a perekre, mert a Wallis akarja visszakapni tőlem a BMW-t, de ingyen. Miközben leszurkoltam nekik több mint 11 millió forintot. Hónapok óta ott lebeg a kérdés a fejem felett: mi van, ha a bíróság végül úgy dönt, adjam vissza? Akkor elbuktam 11 millió forintot? Képtelenség ez az egész.
A férfi történetének kezdete – akárcsak több társáé – három évvel ezelőttre nyúlik vissza. T. még 2019 decemberében 11,5 millió forintért vásárolt egy használt BMW 520-ast a Wallisnál, a vételárat – ezt már a bíróságon és a rendőrségen is többször elmondta a férfi, sőt tanút is hozott rá – a Wallisban fizette ki készpénzzel. A kocsit azonban csak két hónapig tudta használni, mert 2020 februárjában lefoglalta a rendőrség egy nyomozás részeként. A Wallisnál ugyanis történt egy jelentős bűncselekmény, amire hamarosan visszatérünk részletesen.
A járművet T. csak hónapokkal később kapta vissza, és sokáig úgy tűnt, ezzel vége is a kellemetlenségeknek.
Nem így történt. Tavaly ősszel jött ugyanis egy bírósági idézés, hogy T.-ből alperes lett egy polgári eljárásban, a Wallis ugyanis szeretné visszakapni a kocsit, ráadásul ingyen. „Eddig négy tárgyaláson vagyunk túl ebben az évben. Ügyvédet kellett fogadnom, ez számomra nem olyan kis költség, továbbá el kell járnom a tárgyalásra, amelyen a Wallis azt próbálja bizonyítani, hogy az a gépkocsi, amit náluk kifizettem, amit az ő telephelyükön vettem át, amit az ő munkatársuk papírozott le nekem, nem jogszerűen került a tulajdonomba. Ez lelkileg és idegileg is megterhelő. Ha egy csirkefogó csinálja ezt velem, nem lennék meglepődve, de ez az egyik legismertebb kereskedő az országban. Egy hatalmas cég.”
Elsikkasztott százmilliók, dühös ügyfelek
A Wallis körüli „használt kocsis ügy” még 2020-ban robbant ki. Bő két évvel ezelőtt számoltunk be arról, hogy a Wallis egyik kereskedéséből 24 kocsi tűnt el összesen több száz millió forint értékben.
Az hamar kiderült, hogy nem a klasszikus módon lopták el az autókat, mert azoknak lett új tulajdonosuk, akik azt állítják, hogy ki is fizették a járműveket, át is íratták azokat a saját nevükre, sőt nem egy kocsi eredetvizsgálata a Wallis Könyves Kálmán körúti telephelyén történt meg. Az esetről aztán újabb és újabb részletek derültek ki, melyek egyre több kételyt ébresztettek abban, hogy „sima” lopásról lett volna szó.
Az ügyben lefolytatott nyomozás szerint – ami után már vádat is emeltek – az történt, hogy a Wallis egyik értékesítője, T. Z. eladta a kocsikat, az értük kapott összeget pedig elsikkasztotta, a vád szerint
- részben elköltötte,
- részben megtartotta,
- részben elkaszinózta.
Korábban a vásárlók közül többen megkeresték a 24.hu-t, akkor még azzal, hogy miután 2020 februárjában elkezdődött a nyomozás, hosszú hónapokra lefoglalták a kocsikat, akadt, aki csak jó fél évvel később kapta vissza, ez pedig olykor komoly extraköltségeket jelentett. Egyikük arról számolt be, neki közel kétmillió forintjába került az, hogy a rendőrség lefoglalta fél évre a kocsiját a nyomozáshoz, mivel neki a munkaeszköze volt az autó. Más szerette volna továbbértékesíteni az autót, de a nyomozás miatt ezt megtiltották neki. Volt, aki egészen indulatba jött a szerinte nem hibátlan eljárás miatt:
Gusztustalan az egész. Megveszem, kifizetem a kocsit, átíratom, aztán egyszer csak elviszik. És négy hónapja nem mondanak semmit a rendőrségen, hogy ez meddig fog tartani, és visszaadják-e. Amikor sokadjára érdeklődtem, azt mondták, ne zavarjam őket ilyen kérdésekkel. Bocsánat, de ez az én autóm! Adják vissza, és nem fogom őket hívogatni! Miért vitték el? Csak mert a Wallis tett egy feljelentést? Nem kéne először határozatot hozni, hogy elvehessék a tulajdonomat, ami hiteles papírok szerint az enyém? Miért nem akkor veszik el, ha már bebizonyosodott, hogy mi történt? Miért nem akkor veszik el, ha a Wallis bebizonyította, hogy semmisek a szerződések? Én szívok azért, mert a Wallist megtréfálta az egyik munkatársa? Az átírás rég megtörtént, jogszerűen került a tulajdonomba a kocsi. A forgalomból kivonni persze nem tudom. Így fizetem a súlyadót meg a biztosítást. Ez így az ötödik hónapban járva nem kis pénz a semmiért.
Így szerezné vissza a kocsikat a Wallis
Visszatérve T.-re: a férfi pere jelenleg is zajlik. A felperes Wallis azt kéri – derül ki a cég keresetéből, amely birtokunkban van –, hogy a bíróság állapítsa meg: semmis T. szerződése, a gépjárművet pedig adja vissza a cégnek (ezentúl még azt is kérik, hogy a perköltséget is terheljék a férfira.)
Jogi érvelésük lényege, hogy az adásvételi szerződést semmisnek kell tekinteni, mert a dokumentumot nem hagyta jóvá olyan személy, aki jogszerűen képviselheti a céget – állításuk szerint ugyanis az ügyvezető aláírását meghamisították. Érvényes szerződés nélkül viszont megvalósul a polgári törvénykönyv szerinti jogalap nélküli birtoklás esete, ezért jár nekik vissza a használt BMW 520-as, amiért egyébként – állítják – nem is érkezett be hozzájuk a vételár. Azt is állítják, hogy T. nem is járt a telephelyen, ezért nem lehetett jóhiszemű vásárló.
T. szerint mindez képtelenség. Azt mondja, egyik ismerősével ment a Wallishoz, ahol a pénztárba fizette be a vételárat. „A Wallis telephelyén, egy Wallis-alkalmazottól, a Wallis pénztárába kifizettem a kocsit. Ez a részemről jóhiszemű vásárlás volt” – mondja, majd hozzáteszi, hogy ezek után a Wallis alkalmazottja mit és hogyan tett, ahhoz neki semmi köze, az a Wallis belügye, egyébként pedig mint munkáltató, a cég vállalja ezért a felelősséget. „Joggal feltételeztük, hogy a később eljárás alá vont fiatalember értékesítheti a kocsit, hiszen ott volt, úgy viselkedett, mint egy Wallis-alkalmazott.” Ellenkeresetükbe T.-ék hivatkoznak a Ptk. azon pontjára, mely szerint, hogyha „az alkalmazott a foglalkoztatásra irányuló jogviszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz, a károsulttal szemben a munkáltató a felelős.” T. megjegyzi: azt tartotta volna normálisnak, ha a Wallis elnézést kér a kocsik rendőrségi lefoglalása után, amire mégiscsak az ő alkalmazottuk miatt került sor.
Ehelyett inkább bepereltek.
Nem T. az egyetlen, aki most polgári peres ügyben a bíróságra jár. K. – aki szintén nem szeretne névvel szerepelni cikkünkben – azt mondja, náluk is ugyanazok az érvek jönnek a Wallistól: jogalap nélküli birtoklás, semmis szerződés, meghamisított aláírás. K. tárgyalási jegyzőkönyvéből kiderül, hogy ott tanúként meghallgatták a pénztáros hölgyet is, aki nem emlékezett arra, amikor K.-éktól megkapta a pénzt, nem emlékezett a konkrét ügyre, de hangsúlyozta, olyan nem fordult elő, hogy valaki úgy fizetett volna be pénzt, hogy ne kapott volna bizonylatot – márpedig itt többekkel ez történt. (Arra a felvetésünkre, mégis hogyan fizethettek be úgy sok millió forintot, hogy nem kaptak róla bizonylatot, forrásaink korábban azt mondták: a Wallisban voltak, az értékesítő pedig azt mondta, hogy nincs rá szükség. Akadt olyan vevő, aki kapott bizonylatot, de az ő kocsiját is lefoglalták, igaz, polgári úton eddig nem perelték be.) A pénztáros elmondta azt is, tudomása szerint mindössze 30 napig őrzik meg a pénztár előtti történéseket rögzítő felvételeket – ez pedig azt jelezheti, hogy erre támaszkodva aligha lehet egyértelműen bizonyítani vagy cáfolni, hogy K. vagy T. ott járt-e a telephelyen, vagy sem. Információnk szerint még egy polgári per folyik: mindhárom eljárás külön bíróságon, és egyelőre egyik helyen sem született ítélet.
Ez szólhat a vevők mellett
Korábbi cikkünkben egy, polgári ügyekben eljáró jogásszal jártuk körbe, kinek lehet igaza a bíróságon: a Wallisnak, amely károsultként tekint magára, vagy a vásárlónak, aki azt mondja, ő jóhiszeműen járt el és fizetett.
Egy fokkal tűnnek jobb helyzetben lévőknek a vásárlók – így szól röviden a válasz. Mégpedig ezek miatt:
- Ha van rá tanú, hogy a vevő átadta ezt az összeget a Wallis épületén belül, akkor a Wallis által átvett pénznek lehet tekinteni, még akkor is ha nem a ténylegesen jogosult vette át az összeget. Aki ugyanis átvette a pénzt a Wallis képviseletében, azt a cég képviseletére jogosultnak lehet vélelmezni.
- Több korábbi ítéletben annak ellenére mondták ki a munkáltató vagyoni felelősségét egy elkövetett bűncselekményért, hogy a munkavállaló az adott szerződéseket meg sem köthette volna a munkáltató képviseletében. Ennek oka az volt, hogy a magánszemély nagyobb körültekintéssel nem tudott volna vásárolni.
A folyamatban lévő büntetőügy pedig tényként kezeli, hogy jóhiszemű vásárlás történt, az értékesítő átvette a pénzt a kocsikért, és ezután követte el a sikkasztást. Az augusztusban lezárt nyomozás után a vádiratba foglalták, hogy az értékesítőnek a munkaköréből kifolyólag joga volt a gépkocsikat átadni a vevőknek, és tőlük a vételárat készpénzben átvenni, amit azonban köteles lett volna a házipénztárba vagy a cég bankszámlájára befizetni – ezt azonban nem tette meg. A férfi 2019 áprilisa és 2020 januárja között úgy értékesített 24 járművet, hogy azok – összesen több mint 223 millió forintos – vételárát elsikkasztotta. „A kocsikat az esetek többségében átírták a jóhiszemű vásárlók nevére, azonban a vádlott az átvett összegeket nem fizette be munkáltatójának” – fogalmazott az ügyészség a közleményében. A lefoglalt autókat a rendőrség minden esteben visszaadta a tulajdonosoknak.
A 24 kocsi közül, információnk szerint, csupán háromnak a tulajdonosa jár a polgári perekre. Megkerestünk többeket, akiknek korábban lefoglalták a kocsiját, de ők azt állították, nem kaptak idézést, nincs peres ügyük a Wallissal. Megkerestük a Wallist is, arról érdeklődve, hogy miért épp ezekben az esetekben indított eljárást, másoknál miért nem, és összesen hány eljárást kezdeményeztek. A cég azt közölte válaszában, hogy folyamatban lévő ügyről nem kíván nyilatkozni.
T. polgári perére beidézték egyébként a büntetőügyben most már vádlottá lett értékesítőt is, ő viszont nem jelent meg a tárgyaláson. Legközelebb T.-nek október 24-én kell bíróságra mennie.
