Első utunk a községházához vezetett Bében, hogy megértsük, milyen indokok vezethették a polgármestert, amikor a bajba jutott hattagú család otthonára licitált. Szerencsénk volt, az irodája előterében találtuk meg őt.
Jó napot kívánok, Brunner Imrét keressük.
Jó napot, én vagyok az.
A 24.hu-tól jöttünk, és azért szeretnénk beszélni, mert ön az egyik falubelije házát vásárolta meg egy végrehajtási eljárás során.
Nem nyilatkozom.
Mi volt a célja ezzel az ügylettel?
Nem nyilatkozom.
Mit szóltak a faluban, hogy saját választópolgárai házára licitált?
Nem nyilatkozom.
Nem érzi visszásnak, hogy polgármesterként tulajdonképpen a saját polgárait fosztotta meg az otthonuktól?
Nem nyilatkozom.
A polgármester ahhoz sem járult hozzá, hogy lefényképezzük.
Azok a falubeliek, akikkel tudtunk beszélni, szívtelennek és embertelennek nevezték a polgármester hozzáállását az ügyhöz.
Az lenne a dolga, hogy segítsen azokon, akik bajban vannak, erre ő használja ki a szorult helyzetüket
– mondta egy középkorú nő, egy férfi pedig azon értetlenkedett, hogy mi szüksége Brunnernak arra a házra, hiszen van már egy üresen álló ingatlana is. A bajban levő családdal sem volt semmi probléma szerintük.
– 35 évvel ezelőtt jöttek ide, amikor az asszony még csak egyéves volt. Azt tudni kell, hogy ez egy régi sváb falu volt, nagyon zárt közösséggel, de ők szépen beilleszkedtek, a gyerekek már itt születtek – mesélték.
A család egy régi sváb parasztházban lakik, de már csak rövid ideig, utána a polgármesteré lesz az ingatlan. A házat még 2007-ben vette Berki Mónika és akkori férje a korábbi német tulajdonosoktól. Az adásvételhez svájci frank alapú devizahitelt vettek fel. Először 11 ezer forint volt a havi törlesztőjük, ami a hitelválság idején felszökött 40 ezer forintra, ami már gondot okozott nekik, főleg, hogy pár év után el is váltak.
Az árverési jegyzőkönyv szerint összesen tízmillió forintos tartozás gyülemlett fel (ebben a vízdíjtartozások mellett a volt férj által felvett egyéb hitelek is benne vannak, illetve a 2,3 millió forintos gyerektartási díj, amit nem fizetett meg Mónikának).
– Természetesen felvettük a kapcsolatot a végrehajtóval, aki elmondta, mi lesz a menetrend – mondta Mónika, aki tíz éve új férjével, Lugosi Györggyel él a házban, és közösen nevelnek négy gyereket, közülük kettő még kiskorú. – Kiderült, hogy háromszor húsz napra meghirdetik az ingatlant online licitre, és ha senki sem jelentkezik, akkor lehet valami esély rá, hogy a volt férjem tartozásait átvállalva visszafizetgessük az adósságokat, és megmaradjunk a házunkban.
Így nem meglepő, hogy Mónika (aki egyébként szívbetegségben szenved, ezért nincs is állása) és férje azért imádkoztak, nehogy valaki licitáljon a házukra, és állandóan az árverési oldalt lesték. A végrehajtó 3 millió forintos kikiáltási árat szabott, ami nem tűnt túl soknak ezért a házért. Bében jelenleg nincs ugyan eladó ingatlan, de év elején egy nagyjából hasonló méretű és állapotú házat 13,9 millió forintért hirdettek az egyik ingatlanos portálon, igaz, az a telek nagyobb volt.
Mónikáék először megkönnyebbülve vették tudomásul, hogy az első szakaszban senki sem licitált, ám kiderült, korai volt az öröm: mindössze két és fél perccel a határidő lejárta előtt valaki a kikiáltási árnak megfelelő 3 millió forintos ajánlatot tett.
– Nem hittünk a szemünknek, amikor megláttuk a jegyzőkönyvet. Ő a polgármesterünk, és képes volt a saját falubelije házára licitálni – háborgott György, aki az árverés elején felhívta a polgármestert, hogy segítséget kérjen a szorult helyzetük miatt, hogy találjanak valami megoldást az elhelyezésükre, ha el kell hagyni a házat, mert tudta, hogy van egy üresen álló háza, amit szívesen kibérelnének. A polgármester annyit mondott Györgynek, hogy tud az árverésről, de nem tud segíteni. Arra azonban nem gondolt a bajba jutott család, hogy éppen a polgármester lesz az, aki miatt végül el kell hagyniuk az otthonukat.
Györgyéknek az árverés végétől számított 30 napon belül el kell hagyniuk a házukat, azaz – a végrehajtó tájékoztatója szerint – augusztus végéig. – Újra felhívtam a polgármestert, hogy meg tudunk-e esetleg egyezni, hogy visszabéreljük tőle az ingatlant, vagy legalább adjon egy kis haladékot a kiköltözésre, de nem volt semmire sem hajlandó – mondta György, így most pakolnak.
Szerencséjükre van hova menniük, Mónika testvérei be tudják őket fogadni, ők a szomszéd faluban laknak. De Bébet elhagyják, így a 229 lakosú település lélekszáma 6 fővel fog csökkenni augusztus végéig.
Bár a polgármester semmit sem volt hajlandó mondani nekünk, felvillant, hogy mi is lehetett a célja az adásvétellel. Györgyék megmutatták, hogy a ház mögött vagy 200 méteren keresztül tart a területük, amit a polgármester művel szívességi alapon.
– Amikor megvettük a házat, megkerestük a polgármestert, hogy egy zsák kukoricáért használja nyugodtan a mögötte levő földdarabot, mert mi nem tudunk mit kezdeni vele. Azért pont őt, mert a szomszédos szántó az övé. De ő azt mondta nekünk, hogy neki ennyiért nem éri meg. Végül ingyen, szívességből engedtük meg neki, hogy művelje, mivel nem akartuk, hogy esetleg megbüntessenek a parlagfű miatt – mondta Mónika.
Amikor jeleztük, hogy ez a terület jóval több mint 610 négyzetméter, amit az árverési jegyzőkönyv ír, kiderült: a ház mögötti terület külön helyrajzi számon szerepel a telekkönyvekben, és az eredeti adásvételi szerződés nem tért ki rá. Így papíron a németeké maradt, akiktől a házat vették. Egészen 2020 decemberéig, amikor Brunner Imre megvásárolta ezt a területet a német házaspártól.
A ház maga pedig szerepel a településképi arculati kézikönyvben, mégpedig azok között az épületek között, amiket védelemre javasolnak.
„Az oromfalas háztípus két fennmaradt példányának egyike. Átépítései során lényegesen több pusztulást ért meg előző társánál. Utcai homlokzata csak nyomokban őrzi eredeti állapotát. Az átlagember már nem fedezi fel szépségét, pedig hozzáértő felújítás esetén újra régi formájában pompázhatna. A tornácra nyíló bejáratát befalazták, ablakai már műanyagok, de legalább az eredeti méretben. (…) Megőrzése azért lenne fontos, mert az előző házzal ugyan megegyező típusba tartozik, mégis ékes példája lenne annak, hogy a hasonlóság mellett mennyire egyediek voltak ezek a házak” – olvasható a dokumentumban, amelyben az újdonsült tulajdonos, Brunner Imre írta polgármesterként az előszót.
