Négy év és nyolc hónap után Dr. Farkas Gabriella bírónő szerda reggel a Fővárosi Törvényszéken kihirdette az ítéletet, miszerint nincs több kérdés: egyértelműen B. László ölte meg Novozánszki Fannit, méghozzá haszonszerzés céljából. Elmondta azt is, hogy az életfogytiglani fegyházbüntetés mellett – ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy legkorábban 30 év után helyezhető feltételesen szabadlábra –, az eljárás 24 millió forintos költsége is az elkövetőt terheli.
Ön pofátlanul és gátlástalanul hazudott, és mesébe illő összeesküvés-elméletet talált ki, csak éppen arra nem figyelt, hogy hányszor került szembe megmásíthatatlan bizonyítékokkal, és keverte magát ellentmondásokba. De a bíróságot nem tudta becsapni
– szögezte le a bírónő, majd hozzátette, megérti, hogy B. László minden lehetséges módon menteni akarja az életét, de úgy véli, most az egyszer vállalnia kell a felelősséget a tettéért, mert szintet lépett, és már nemcsak pénzügyileg károsított meg másokat, mint korábban sokszor, hanem ezúttal önös érdekből kioltotta egy ember életét.
Az ítéletről szólva az ügyésznő úgy fogalmazott: történelmet írt a Fővárosi Törvényszék, ezzel feltehetőleg arra utalt, hogy a holttest megtalálása nélkül is elítélték az elkövetőt. Ennek ellenére az ítéletnek csak azon részét fogadta el, miszerint a vádlott bűnös az emberölésben, ugyanakkor fellebbezett eltérő tényállás megállapítása és a büntetés súlyosítása érdekében. A vádhatóság szeretné ugyanis elérni, hogy B. Lászlót ne lehessen 30 év múlva szabadlábra helyezni.
Most először VV Fanni édesanyja, Novozánszki Katalin is megjelent a Fővárosi Törvényszéken, jelen akart lenni lánya ügyének ítélethirdetésén. Szinte végig zsebkendőt szorongatott, Fanni egyik legjobb barátnője tartotta benne a lelket, a tárgyalás végén azonban nem bírta tovább, és elsírta magát.
„Az ítélettel elégedett vagyok, de egyébként soha nem fog elmúlni, amit itt benn érzek a lelkemben” – csuklott el a hangja az asszonynak.
Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki tett az ügy érdekében. Elsősorban Szamosi Csaba nyomozó úrnak és Lichy József ügyvéd úrnak, a bírónőnek, az ügyészasszonynak. Mindennap azért fohászkodtam, hogy a tettes megkapja a méltó büntetését. Nem néztünk egymás szemébe, pedig én rá néztem, de ő észre sem vett. Ne is vegyen!
– mondta lapunknak az édesanya, aki még a nevét is képtelen volt kiejteni a lánya gyilkosának. De Katalin megpróbáltatásai itt még nem értek véget, az ügyészség mellett a védelem is fellebbez az ítélet ellen, így az ügy hamarosan tovább folytatódik.
„Első körben felmentésért terjesztettünk elő fellebbezést, második körben az ítélet hatályon kívül helyezését indítványozzuk. Megalapozatlan az ítélet, és több ponton is iratellenes” – mondta Dr. Bálint Roland, aki hozzátette, abban az esetben, ha a nyomozás újraindul, védence ismét házi őrizetbe kerülhet.
B. László látszólag állta a sarat, ám kiderült, hogy a bírónő többórás indoklása alatt miért kéredzkedett ki többször is a mosdóba.
Szédültem, rosszul lettem. Hogy is lehetnék jól? Nagyon bíztam egy felkészült bíróban, aki ismeri is az ügyet. De ez nem így lett. Azzal vagyok vádolva, hogy szemrebbenés nélkül nekimegyek tényadatoknak, közben téves időpontok és tartózkodási helyek voltak felsorolva. Reményvesztettnek érzem magam, de nincs más lehetőségem, minthogy bízom a másodfokban
– mondta a 24.hu-nak a fegyházba való átkísérése előtti percekben, majd a nagybátyjához szólt utoljára: „Mondd meg Nikinek és Picúrnak, hogy szeretem őket” – üzente elcsukló hangon a párjára és kisfiára utalva.
