Azért megyünk Hernádkakra, mert éppen itt temet Jézsó Gábor.
Jézsó az ellenzék közös képviselőjelöltje a borsodi 6-os választókerületben, a falu pedig e körzet közepe táján fekszik, a Hernád bal partján. Sík, szeles vidék, télen folyton fázni kell a helyiek szerint, amióta nincs meg Hernádnémeti felől az erdő. Kivágták, eladták tűzifának az egészet, mondják, pedig jól fogta az erős pusztai szelet.
Fiatal, negyven körüli férfi halt meg váratlanul, a rokonság Jézsót kérte fel, mert őt szokták felkérni leginkább, ha nem akarnak egyházi temetést. Naptára tele van temetésekkel, hetente négy-öt polgári búcsúztatót celebrál, erős orgánuma van és jó előadókészsége, utóbbit egy tiszaújvárosi színjátszókörben is kamatoztatja.
Itt fog temetni a Jézsó? Nocsak.
A hernádkaki református lelkésszel, Mike Martinnal beszéltünk telefonon, készségesnek mutatkozott, hogy meséljen a település életéről, de kérdeztük azokról az ügyekről is, amelyek megjárták a sajtót az elmúlt időszakban. Nem csak politikai küzdelmekről van szó, pedig azokból is akadt az elmúlt években, olyan elhíresült szereplőkkel, mint a börtönbüntetésre ítélt fideszes Voldemort, Mengyi Roland és a rasszista botrányba keveredett, majd visszalépett ellenzéki képviselőjelölt, Bíró László. Amúgy politikáról is okkal kérdezhetnénk a lelkészt, lévén önkormányzati képviselő, valamint alpolgármester Hernádkakon.
Családi védőhálóra közel százmillió
Augusztusban Hadházy Ákos korrupciótérképére is felkerült a helyi református egyházközség. Az ellenzéki képviselő azt írta a Facebookon, hogy a gyülekezet 28 férőhelyes bölcsőde építésére nyert 191 millió forint uniós támogatást, amiből 90 milliót meg is kapott 2019-ben, azonban egy kapavágás sem történt. Szerinte ha megvalósul is a túlárazottnak tartott (szavaival: „aranyárban” készülő) létesítmény, nem lesz majd üzemeltethető egy ilyen apró faluban. Kifogásolt a politikus, hogy „családi védőhálóra” és „társadalmi szerepvállalás erősítésére” is nyert a gyülekezet 90 milliót, melynek költségvetése Hadházy szerint „bullshit-generátorral” készült. Közvetve közpénzlopással gyanúsította a település vezetőit, idézzük szó szerint: ezek „olyan projektek szoktak lenni, ahol a hangzatos célok mellett leginkább a pénz elszívása kerül előtérbe.”
Később a község és benne a lelkész-politikus kivételezettnek tűnő helyzetét azzal magyarázta Hadházy, hogy Mike édesanyja Csöbör Katalin, a borsodi 1-es választókerület fideszes képviselője, aki 2018-ban mindössze 127 szavazattal győzte le Miskolcon a jobbikos Jakab Pétert.
„Fideszes országgyűlési képviselő fia állhat Hernádkak eltűnt milliói mögött”– fogalmazott az egyik lap, és első telefonbeszélgetésünk során ezt a lelkész kesernyésen fel is emlegette. Hozzáfűzte: irántunk sem töretlen a bizalma, mert szerinte az ellenzéket szolgáljuk. De azért beleegyezett, hogy leüljünk beszélgetni. Másnap, amikor a településen kódorogtunk, SMS-t kaptunk arról, hogy a tiszteletes váratlan elfoglaltsága miatt mégsem tud találkozni velünk, és kéri, hogy emailben küldjük el a kérdéseinket.
A munkagépek sarat vertek az útra, őslényszerű markolók állnak az önkormányzat épülete mellett és a lelkészi hivatallal átellenben, azon a telken, ahol Hadházy szerint már bölcsődének kéne állnia. Itt bizony folyik a munka, a majdani főfalak helyét jelzik a sávalapnak kikotort gödrök. Fiatal férfi áll a hivatal előtt, az épületből szaladt ki egy kicsit levegőzni. Megkérdezzük, hogy a polgármester bent van-e.
– Jó napot, én vagyok.
Tirk Tamás az Összefogás Hernádkakért Kulturális Egyesület jelöltjeként lett polgármester 2019-ben. Aktív egyháztag, presbiter, a gyülekezet gondnoka, sőt a Borsod-Gömöri Református Egyházmegyénél is gondnoki tisztséget tölt be. Megkérdezzük, beszélhetnénk-e a település életéről, azt ígéri, ha másnap visszajövünk, nem lesz akadálya.
A Coopnál mindig van élet és mozgás, a bolt előtti terecske településközpontként funkcionál: a hernádkakiak itt szoktak találkozni, beszélgetni. Mi is itt találkozunk Barna Zsolttal, aki azt ígérte, kikísér a cigánysorra. Nem tanácsolja, hogy egyedül menjünk oda. Nem veszélyes, de többnyire bizalmatlanok az emberek, nemigen állnak szóba idegennel. Barna az Együtt a Cigányságért Borsod-Abaúj Zemplén megyei Egyesület elnöke, 2020-ban még a Jobbik aktivistája volt. A pártba nem lépett be, mert ez szerinte összeférhetetlen lett volna az egyesületi tevékenyével, de Bíró Lászlóval jó kapcsolatban van.
Beballagunk az utcába, ahol jellemzően a romák élnek, Barna szerint 45-50 család; itt is vannak módosabb házak, de sok az elhanyagolt, gazos porta, ami a település egészére nem jellemző. Az utca baloldalán az egyik teleknél megállunk, nagyon kiabál a kutya, mire a gazda, egy fiatal férfi, kijön és megköti. „Szörnyű nagy a szél”, mondja, „majd’ elviszi a házat, mióta kitermelték az erdőt”, és odamutat a kopár területre. Az utca szélén, a telkek végében húzódik az irtás, egész a Hernádig.
Kicsi a lakás, egy kiszögellés mögötti heverőn, hálózsákban alszik valaki. „Balog János”, mutatkozik be a gazda, majd a hálózsákra mutat.
– Ő a fiam. Dolgozik amúgy, csak ma éppen nincs munka, hát alszik.
Akkor csöndesen leszünk.
– Nem kell, tud aludni zajban is. Keményen dolgozik különben, mederlapozik. Az utak építésén, tudja, vízelfolyókat csinálnak. De most megállt minden. Én is dolgozom, de most pihenőn vagyok kényszerből. Fakitermelés Németiben, egy köbméter ezer forint. Most nincs fa, hát itthon nézegetjük egymást. A hivatalnak szoktam még dolgozni fűkaszásként közmunkában, az havi nyolcvanezer, de ilyenkor az sincs. Mindegy, a fűrészeléssel jobban lehet keresni. Van egy kislányom – derül fel a férfi arca –, kilencéves, nagyon okos gyerek. A másik lányom már férjhez ment, jön nemsoká az első kisunokám. És van egy másik, tizenhét éves fiam, nem akarom dolgoztatni, mert még iskolás, a Kalyi Jagba jár, nemzetiségi iskola Miskolcon. Kitanulja a hegesztő szakmát, utána még le is érettségizhet.
Kétezer forint egy szavazat
Barna Zsolt szerint általános megbélyegzés, hogy a romák nem akarnak dolgozni, ő pedig szeretné megmutatni: ha van értelmes munka, amit tisztességesen megfizetnek, a cigány ember ugyanolyan dolgos, mint bárki más.
– Én akkor is mentem, amikor a járvány tombolt – mondja Balog János. – Néha egy kis megfázás meg ilyenek, de azt legyőzöm.
Volt, hogy már remegtem a láztól, de mentem akkor is. Lehet, hogy koronafertőzés volt, mert már úgy éreztem magam, ahogy a tévé mondja. De menni kell. Ha nincs munka, nincs pénz.
– De nem kaptatok segítséget az önkormányzattól – mondja Barna Zsolt.
– Nem, semmit.
Nyílik az ajtó, bejön egy asszony egy kisfiúval. „Ő nem az enyém”, mondja Balog János a gyerekre, „hanem a komámé.”
– Most kevés a jövedelmünk – mondja asszony –, én kapok egyedül, meg a kislány a családit, abból éljünk? Ketten kapunk 22 800 forintot. És abból a fát mindenféleképpen meg kell venni, de most nincs tűzifánk sem.
Tud dolgozni valamit?
– Elmentem a hivatalba, nem vettek föl.
– A Bíró Laci sokat segített – mondja erre Barna. – Az a filozófiánk, hogy a munkát adjuk oda a fiataloknak, az időseket meg támogassuk. Aki iskolás korú, és dolgozik, segítsük vissza az iskolába, a munkabíró felnőtteknek meg értelmes képzéseket adjunk, amivel szakmunkásként tudnak elhelyezkedni. Hiába szervez a kormány tanfolyamokat, csak kidobálja a pénzt, ha olyan munka pont nincs, amit megtanultak. Ezek ilyen gépkezelő tanfolyamok voltak fűkaszákra, fűnyírókra, és ugyebár szakképzettként az emberek többet kérhetnének, de ha nem ilyen munkát ad nekik az önkormányzat, marad az átlag közmunkabér. Az egyesület abban segíti az embereket, hogy mezőgazdasági munkát végezhessenek, lehetőleg helyben, illetve minél közelebb a lakóhelyükhöz. Fóliasátor, paprika, paradicsom, uborkázás. Tavaly a szőlő jól ment, ötszáz embert tudtunk foglalkoztatni idényjelleggel, innen is, Girincsről és Kesznyétenből is.
– Én úgy vagyok, hogy a vállalkozó megbízik bennem, már komoly gépekhez odaenged, én meg igyekszem rászolgálni – mondja Balog János.
– Pedig az is magyar gyerek – teszi hozzá Barna.
Ha tisztességes vagy, megbecsülnek, akkor is, ha más színű a bőröd. Én azt mondom mindig, a cigány embernek egy kincse van: a becsülete. Ha azt elveszti, mindenét elveszti. És ez igaz a választások tisztaságára is, amire nagyon kell ügyelni. Szűnjön meg, hogy pénzért veszik a szavazatokat meg krumpliért. A Fidesz ezt csinálta, szedték össze az embereket, és kétezer forintot adtak egy szavazatért.
– De azért a cigány ember sem hülye – mondja erre Balog János. – Adjanak, amit akarnak, aztán amikor bent vagyok a fülkében, úgyse látja senki, kire húzom az ikszet.
Mit vár a választástól?
– Hogy már kicsikét fentebb legyünk. Lehet, hogy jobb volna másik vezetést kipróbálni, mert ezzel csak eddig jutottunk.
Ismerik Koncz Zsófiát, a Fidesz jelöltjét?
– Tudjuk, hogy kicsoda, járkál sokat, mutogatja magát. Mondjuk a cigányok közé nem megy, csak a hivatalban volt itt Hernádkakon.
És Jézsó Gábort?
– Nem nagyon.
– Majd fog ide is jönni – mondja Barna Zsolt. – Mi is segítünk, hogy mikor, hova menjen, és azt akarjuk, hogy találkozzon az itteniekkel, de ne csak négyévente, hanem rendszeresen. És még valami: aki kormányt akar váltani, nagyon vésse a fejébe, hogy amíg vannak ilyen rasszisták, mint a Mi Hazánk, meg annak idején volt a Jobbik, és engedik ezeket megnyilvánulni, addig a cigányság ellenük lesz.
Hiába indul a Márki- Zay, a Jakab Péter, a Gyurcsány, vagy bárki; amíg a romák nem érzik, hogy megvédi őket valaki a fajgyűlölőktől, nem lesz meg a bizalom.
Tapasztalnak hátrányos megkülönböztetést a hétköznapokban?
– Sajnos igen. Ha bemennek egy hivatalba a roma testvéreim, éreztetik velük, hogy nem fogják ugyanazt az ellátást megkapni, mint egy nem roma ember. Eleve nem is úgy állnak velünk szóba.
De Bíró Lászlót is sokan rasszistának tartják, úgy tudjuk, ezért is kellett visszalépnie.
– Dehogyis rasszista a Laci! – Barna a fejét rázza. – Ha az lenne, nem adott volna munkát a cigányoknak. Segített élelmiszerrel, bútorzattal, illetve szállítással, a girincsi iskolába tavaly ő vitte oda a padokat. És van másfél-két hektár földje, amit odaad a romáknak művelésre. Kukoricát lehet rajta termeszteni. Egy ekkora földdel el lehet látni egy falut, vagy akár kettőt is. Megvettük a keltetőgépeket, és ha megkapjuk pályázaton a pénzt, be tudjuk indítani, abból már meglesz a tojás. A kukorica meg jó lesz a háziállatoknak, a csirkéknek.
A gyerekek bent, a drogosok kint
„Melyik tévében leszünk?” – kérdi az utcán egy férfi. Elmondjuk, honnan jöttünk. Azt mondja, nehéz az élet, nagyon várják már a változást.
Egy asszony vizet tölt a nyomós kútnál a vödrébe. „Miféle változást?” – kérdezi rosszkedvűen.
Mit érünk mi a választásokkal? Semmit, soha. Adnak egy csomagot, aztán jól van. Csak addig kedveskednek, amíg aláír nekik az ember. Nem bízok én a politikusokban, egyikben sem.
Koncz Zsófiát ismeri?
– Tudom, ki az, de ide nem jön.
– Fél, hogy elfertőződik – mondja az ember, aki az élet nehézségére panaszkodott.
– Voltak itt többen is, akik gyűjtögették a szavazatokat. De Hernádkakon nem segít senki. A civilek sem – mondja az asszony.
Ez láthatóan rosszul esik Barna Zsoltnak.
– Tavaly a sógorod miáltalunk kapta meg a munkát. Miért mondod, hogy nem segítünk?
– Jól van, na – mondja az asszony, fogja a kannát és bemegy.
Jönnek kifelé az emberek, jónapotozva haladunk a következő házhoz. De közben előkerül az egyik udvarról két dühös férfi, ordítanak: „Ne fotózzatok itten, mert szétbaszom a szátokat! Ne nézzél, kamerás kurva!” „Nem kell reagálni rájuk”, mondja Barna Zsolt. „Kábítószeresek”, magyarázza a dühkitörést az egyesületi elnök.
Bemegyünk egy házba az utca jobb oldalán, egy fiatalasszony jön elénk. Vaskályha a sarokban, erős, dohogó meleg, megy a tévé, a gyerekek, három fiú, az ágyon ülve nézik; az arcukon villognak a fények.
„Két helyütt kell tüzelni a lakásban, az a baj, de nincs elég fa”, mondja a fiatalasszony. „Van még két gyerekem, ők most iskolában, az egyik Hernádkakra jár, a másik Miskolcra, szakmát tanul, de érettségizni is fog”, teszi hozzá büszkén.
A sarokban kisebb ágy: idős, beesett arcú asszony ül rajta, a fiatalasszony édesanyja. Sztrókot kapott a mama, mondják, ápolgatni kell. Ő rokkantnyugdíjat kap, lánya ápolási díjat.
– Én nem vagyok megelégedve ezzel a polgármesterrel. Amaz jobb volt, segíteni akart, hogy a gyerekeket kocsi vigye Miskolcra iskolába – mondja a fiatalasszony. – A gyerekeket meg alig merem kiengedni a sok drogos miatt, de senki nem csinál semmit. Néha kimehetnek biciklizni, de csak úgy, ha megyünk velük. Inkább legyenek bent, játsszanak meg tévézzenek.
Milyen drogok keringenek itt?
– Fehér meg zöld fű, meg mit tudom én – mondja. – Mindenkibe belekötnek a drogosok, ha épp olyanjuk van.
– Herbálosok, egymás közt adják-veszik az anyagokat, vagy valaki hozza nekik – mondja Barna Zsolt. – Nagyon rossz a közbiztonság, és senki nem csinál semmit, a rendőrök sem.
– Azért sok drogos gyerek bekerült már innen a börtönbe – mondja a fiatalasszony. – Rendszeres volt a lopás, rablás.
– Igen, mert ha elfogy a pénzük, és nem tudják megvenni a szert, belemennek a bűnözésbe. Itt ha a Jézsó Gabi változást akar, nagyon neki kell állnia, ki kell mozdulni a szférájából. Ne csak akkor lássák, amikor szavazni kell, hanem utána is jöjjön vissza!
Zsófi is beígért fűt-fát, tücsköt-bogarat mindenkinek, ledobálta a nemzetiségi önkormányzatnak a krumplit meg egy pár dolgot, és kész. Itt van a választás már a kertek alatt, bizonyítani kell, elmondani az embereknek, hogy gyerekek, én tényleg ezt akarom meg azt, hogy a ti életetek jobb legyen.
– Én az Orbán Viktorra fogok szavazni – mondja a fiatalasszony – meg vagyok vele elégedve.
Tudják, kik a helyi jelöltek?
– Nem nagyon – feleli. – De ha az Orbán Viktor most visszaadja az adót, azzal nagyon sokat fog segíteni. Meg hogy a nyugdíját megemelik édesanyámnak, az is nagyon jó.
Megértjük, hogy kérdést tesznek fel
Kimegyünk a a falu másik végébe, az enyhe dombon fekvő temetőhöz, mert mindjárt érkezik az ellenzék jelöltje. A gyászoló rokonság már ott ácsorog a tapintatlan, lökdösődő szélben. Begördül Jézsó Gábor autója a bejárathoz, a politikus az iratait rendezgeti, átnézi a beszédet. Szinte naponta végez búcsúztatást a térségben egyéni vállalkozóként, és azt mondja, sok lelkierő kell hozzá. Akit most temetnek, fiatal ember volt, váratlanul halt meg. Jézsó a temetés előtt elbeszélgetett a családdal, felidéztek emlékeket az elhunytról, elkérte a legfontosabb életrajzi adatokat, így írta meg a beszédét. Azt mondja, minden temetés előtt izgul egy kicsit.
Hátrahúzódunk, amíg tart a szertartás. Jézsó kissé kántálva és régimódi pátosszal beszél, de összeszedetten és nem túl hosszan. Verset is mond, sőt a szertartás végén elénekel egy dalt. A rokonságon látszik, hogy célba találtak a szavak, hol megfeszülnek, hogy elernyednek az arcok, és amikor Jézsó a viszontlátás reményéről és az örökkévalóságról beszél, könnypatakok is megerednek.
Csontig fagytunk, elköszönünk.
*
Másnap felkeressük Tirk Tamást a hivatalában. Csak az előszobáig jutunk. Sajnálja, de meggondolta magát, mégsem nyilatkozik. Megingott a bizalma, amikor látta, hogy a készülő bölcsőde helyén a munkálatokat fotózzuk, elege van a botrányból, mert egyesek a családtagjait is célba vették, és zaklatják miatta. Hiába bizonygatjuk, hogy a település életére vagyunk kíváncsiak, hajthatatlan. Próbáljuk a roma integrációról és a fiatalok közt elharapózó kábítószerfogyasztásról, a szegénységről kérdezni a polgármestert, de azon túl, hogy a településen nincs semmiféle rasszizmus, vagy feszültség a különféle származású emberek közt, továbbiakat nem közöl.
Megkérdeztük Hadházy Ákost, mit szól ahhoz, hogy a polgármester tájékoztatása szerint minden költségvetést megmutattak neki, valamint immár megkezdődtek a bölcsődeépítés előkészületei. A képviselő azt felelte, a Hernádkakon tett tavalyelőtti látogatása végén valóban úgy köszöntek el, hogy a polgármester megígérte: a következő napon átküldi neki a részletes költségvetést a bölcsödéről és az egyházi rendezvényekről is. Ez azonban a rendezvények esetében nem történt meg, Hadházy közérdekű adatigénylés útján sem jutott hozzá a dokumentumokhoz.
A bölcsőde ügyében fenntartja, hogy a drágulások ellenére egy 2019-ben lehívott ekkora összegből már állni kéne az épületnek. Az uniós szabályozás szerint a 2015 után folyósított források elköltésének határideje tavaly lejárt, igaz, a határidő 2022-ig meghosszabbítható. Ennél is izgalmasabb azonban a közösségépítésre felvett közel kilencvenmilliós összeg. Ezt nem lehet lefedni azzal, hogy tartottak néhány rendezvényt, ráadásul mint megtudtam, ezeken jellemzően belépti, illetve részvételi díjat szedtek – állítja a képviselő.
Mike Martin válaszlevelében arról tájékoztatta lapunkat, hogy egyes projekteknél a megvalósítási időszak véget ért, és elszámolások zajlanak, de vannak folyamatban levők is, mint a bölcsődeépítés, amelynél a tereprendezés zajlik. Az utóbbinál a pályázat benyújtása és az engedélyeztetési eljárás között több, mint egy év telt el, és ez alatt olyan mértékben emelkedtek az építőanyagárak, hogy módosítani kellett a terveket. A lelkész reményei szerint tavasszal elindulhat az építkezés, műszakilag és pénzügyileg is el fognak számolni.
Ami Hadházy többi felvetését, a közösségépítésre kapott támogatásokat, illetve a gyülekezet politikai hovatartozását illeti, a lelkész így reagált: „kirándulásokat, családi napokat, református bálokat, templomkert-fesztivált szerveztünk, és folyamatosan tartunk közösségi programokat, amikor a járványhelyzet ezt engedi. Nyáron biblia- és hittantáborokat tartunk, de többnapos közös utazásokra is sor került. Volt olyan időszak lelkipásztori szolgálatom alatt, amikor falu közösségi életét nagyrészt a gyülekezetünk programjai jelentették. Ami a politikát illeti, nem emlékszem, hogy valaha előfordult volna, hogy valamely párt mellett kampányolt volna bárki a gyülekezetünkben.”
A templomfelújítással kapcsolatban azt írta Mike Martin, hogy az nemcsak állagmegóvás, de balesetveszély elkerülése végett is szükségessé vált. Hernádkakon a legutóbbi népszámlálási adatok szerint a lakosság körülbelül negyede, mintegy 450 fő református, és Mike szerint száz körüli azoknak száma, akik nem minden vasaárnap, de rendszeresen járnak templomba. „A munkálatok finanszírozásához jelentős mértékben hozzájárultak a gyülekezeti tagjaink, én magam is, ezen kívül uniós és állami támogatás is segítette a templom felújítását” – összegzi a lelkész, aki a roma integrációról és a szegények támogatásáról azt állítja: negyedévente tíz hátrányos helyzetű családot segítenek tartós élelmiszerrel, higiéniai vagy más jellegű csomagokkal. A gyülekezet ünnepek alkalmával hagyományosan gyűjtést szervez, élelmiszercsomagokat kézbesítenek a rászorultaknak, esetenként tűzifával is segítenek. Mike Martin szerint a gyülekezet nyitott mindenki felé, legyen bármilyen gondolkodású vagy származású.
„Megértjük, hogy Hadházy úr és az ellenzéki sajtó a választás közeledtével kérdéseket tesznek fel. Mindazonáltal nem örülünk neki, hogy támadások kereszttüzébe kerülünk, és politikai játszmák eszköze vagyunk. Hiszen ezeknek a kérdéseknek, úgy látjuk, az egyik célja, hogy a gyülekezet hitelességét csorbítsák. Hadházy Ákos sejtetései nem igazak, ezt a jövő bizonyítani fogja. Amikor a templomhoz hasonlóan az új, korszerű bölcsőde állni fog, az méltó válasz lesz minden kételkedőnek” – zárta tájékoztatását a lelkész.
Az hiányzik még, hogy el is temessen
A buszmegállóban van egy pad, ott pihennek a közmunkások, csapat asszony; cigiznek, uzsonnáznak, élénken beszélgetnek.
– Nem elég a közmunka semmire, csak a számlára – panaszolja az egyik. – Akinek nincsen gyereke, annak főleg. Én 54 ezret kapok, mert nincs gyerek. De nézze meg őt – mutat a mellette ülő társára. – A férje börtönben van. Hat kiskorú gyermeket nevel magában meg négy unokát.
És akkor erre lehet kérni valami rendkívüli segélyt?
– Jaj! – kiáltják szinte kórusban. – Dehogy!
Milyen hosszú a munkaidő?
– Nyolctól délig. Legtöbbet csak szemetet szedünk, gereblyézünk, takarítunk. Hát látni is, ugye, hogy milyenek az utcák, szép, tiszta, rendezett minden, de miáltalunk. Kapunk is visszajelzéseket a polgármestertől, hogy nagyon köszönik.
Milyen ember a polgármester?
– Nagyon jó! Nagyon jó! – megint kitör az ováció, egységes a lelkesedés.
– Meg milyen jóképű – teszi hozzá az egyik asszony. Nevetnek.
– Ha van problémánk, meghallgat – fordítja komolyra egyikük a szót; szatyrot lóbál a térdei közt. – Igaz, hogy én nem itt lakom, hanem Hernádnémetiben, de itt kaptam lehetőséget takarításra meg szemetezésre, és ezt köszönöm.
Mit várnak a választástól?
– Hát reméljük, hogy jó lesz. Több lehetőséget kapjunk.
Egyikük, aki kívülről könyököl befelé a bódé párkányán, nagyon nem ért egyet.
– Nem várok én semmit, mert csak a szája jár mindegyiknek!
Mi a legfontosabb, aminek változnia kéne Hernádkakon?
– Hogy jobban összetartás legyen – mondja a gyerekeit egyedül nevelő asszony. – A roma származásúak a magyarokkal. Hogy elfogadják a romákat, és a társadalomba mi is belevésődjünk.
Úgy látják, hogy nem igazán fogadják el?
– Nem, nem nagyon! – Ezt is többen mondják egyszerre.
És ez hogy néz ki a hétköznapokban?
Hát hogyha elmegyünk valahová, nem úgy beszélnek, nem úgy állnak hozzánk. Például hirdették, hogy van munka.
Elmentem, és azt mondták: nem vesznek fel, mert roma vagyok. Mintha pofon ütöttek volna, olyan érzés.
Mi volt az a munkahely?
Hagyjuk, nem számít már, túltettem magam.
Mennyire ismerik jelölteket? Az egyik Koncz Zsófia.
– Igen – mondják többen is. – Az jó, az aranyos, a Zsófi. Kis fiatal.
– Kaptunk tőle támogatást – mondja az asszony, aki a szatyrát lóbálja. – Krumplit, ilyesmit.
Az ellenzéki jelöltről, Jézsó Gáborról mit tudnak?
Rázzák a fejüket.
– Most hallom a nevét először – mondja az asszony, aki egyedül neveli a gyerekeit.
Ő szokott temetni, polgári búcsúztatókat tart itt a környéken.
– Jaj! – kiáltják, és nevetnek.
– Az hiányzik még, hogy még el is temessen – így az egyikük.
Az egyik kinyír, a másik eltemet. Szépen vagyunk.
Mondok még egy nevet, mit szólnak hozzá? Orbán Viktor.
Újra felharsan a kórus, egymás szavába vágnak.
Az jó, az jó, az nagyon jó! Őtőle jobb nem kell! Lesz tizenharmadik nyugdíj!
– A másik még azt a kis minimálbért is el akarná venni, benne volt a tévében – mondja a szatyros asszony.
– Én az Orbánt se szeretem – von vállat a párkányon könyöklő. – Hiába cigány származású, ha nem segít a cigányokon. Hazudik, lop mindegyik.
– Igen – bólogat az asszony, aki a szatyrát lóbálja –, hát az Orbán Viktor is mennyit elsikkasztott. Milliárdokat.
– Az előbb még azt mondtad, hogy őt szeretnéd – szól rá az asszony, aki egyedül neveli a gyermekeit.
– Vagy nem az Orbán, hanem a másik sikkasztott, mondjad már.
– A Gyurcsány?
– Az.
Meg a másik, az a rondaság, hogy hívják? Márky Péter. Amelyik azt mondta, tüzeljünk kevesebbet. Meg hogy fizetni kelljen az orvosnál is. Hát tüzeljen ő kevesebbet, mikor ilyen hideg van. Az ilyenre miért szavazzak?
Tök jó
A Coop előtt jól öltözött középkorú nőt szólítunk meg, kiderül, a rendelőben asszisztens. Elégedett a jelenlegi vezetéssel. Úgy látja, folyamatos a fejlődés; örömmel említi, hogy felújították a templomot, az óvodát, most épül a bölcsőde.
– Sok mindent kaptunk a rendelőben is, de hogy tönkreteszik, az ellen nem tudunk mit tenni.
Tönkreteszik?
– A székeket összecsikargatják, meg ilyenek, nem vigyáznak rá, pedig értük van.
Milyen az egészségügyi helyzet a faluban, milyen betegségekkel jönnek az emberek?
– Mármint a lógáson kívül? Hála istennek karban van tartva a körzet. Minden nap van rendelés. Doktor úr odafigyel, hogy ne legyenek kirívó esetek. A Covidot sokan megszenvedték, de a falu nagy része be van oltva.
Megdöbbentő volt nekünk tegnap, amikor kint voltunk a cigánysoron, mennyire terjed a kábítószer.
– Megmondom őszintén, nagyon régen nem jártam arra.
Biztos, hogy vannak drogosok. Mi arról nem fogunk tudni, mert ha egy drogos rosszul van, akkor ügyeletet vagy mentőt hívnak. Senki nem ül be úgy a rendelőbe, hogy kérem szépen, nekem alkohol- vagy drogproblémám van.
Jórészt idősek laknak Hernádkakon?
– Nem. Amióta megépült a négysávos út, hála istennek sok a fiatal.
Ki is költöznek ide, építkeznek?
– Sokan. A védőnő jobban tudja, épp itt jön.
A védőnőt Heninek hívják, mosolygós fiatalasszony. Nem idevalósi, de Hernádkakra jár a családokhoz.
– Polgármester úr tudja, hogy riportot készítenek? – kérdezi.
Tudja.
– Akkor jó.
– Hála istennek ide az iskolába meg az óvodába is most már rengeteg magyar gyerek jár – mondja az asszisztens –, ami eddig nem volt jellemző. Mindig vegyesen éltek itt az emberek, de régen rengeteg volt a roma, szinte csak ők voltak, most viszont az új vezetőség alatt nagyon sokat fejlődtünk. Itt csak az nem dolgozik, aki nem akar.
– Én Miskolcról járok ide, hogy a védőnői feladatokat ellássam – mondja Heni. – És azon gondolkozom, hogy ideköltözöm. Miskolcon nincs a számomra munkalehetőség, de itt igen.
És azért is jó Hernádkak szerintem, mert itt a falun belül nincsenek cigány családok, hanem van egy ilyen szép cigánysorunk. El vannak lényegében különülve. És ez tök jó, hogy nincsenek a faluban, mert nem látjuk őket.
Amikor védőnőként odamegy, milyen helyzeteket lát?
– Nem az egész rész a miénk ott, mert az út baloldala Hernádkak, de a jobboldal már Hernádnémeti. De a mieink egyébként aránylag kezelhetőek – veszi vissza a szót az asszisztens.
– Én már 2013-tól itt dolgozom – meséli Heni –, és már akkor elkezdtem baba-mama klubot szervezni, kicsit jobban összefogni a közösséget, mert a magyar anyukák nem nagyon találkoztak, és még kevesebb magyar anyuka volt meg magyar gyerek. De aztán megismerték egymást, egyre többet járnak össze. Úgyhogy ez tök jó, meg a játszóteret is tök jól megcsinálták egyébként. Úgyhogy van már úri negyed is, tök jó. És a polgármester rengeteg közösségi programot szervez.
A politika mennyire osztja meg a faluközösséget?
– Szerintem megtartja mindenki magának a véleményét, a fülkében ő van, ő szavaz, nem kell azt másnak tudni, hogy kire – véli Ica. – De itt békesség van a falun belül. Megmondom őszintén, utálom a politikát. Nem is követem az eseményeket. Úgyis csak a mocskolódásról szól az egész, arra meg semmi szükség nincsen.
Csapat gyerek megy mellettünk a járdán, szép hangos csókolomokat köszönnek a védőnőnek és az asszisztensnek, talán van köztük roma is.
