Ilyen förgeteges legényest se mostanában láttunk két jelentős politikustól, s ki hitte volna: Márki-Zay Péter végül úgy kipörgette a partnerét, hogy az egyenesen arcra érkezett.
A legerősebb ellenzéki polgármester-páros az első forduló utáni héten az összes abszurd forgatókönyvnek adott egy-egy esélyt (ahelyett, hogy mindenki tette volna a dolgát; a miniszterelnök-jelöltek közül egyedül Dobrev Klára ment egyenletesen előre). Karácsony Gergely próbált mutatni valamiféle tökösséget, azt hajtogatva, hogy ő aztán nem lép vissza, micsoda, hát viccnek is rossz, sőt, egyenesen előre lép; még egy kis sajtótájékoztató-háborúba is beleállt, amivel tán a tárgyalási pozícióit vélte erősíteni; mindegy volt már. Ugyanis, látható szorongása által vezetve, már az elején aláfeküdt az ellenfélnek, a csillagos eget is odaígérve neki, abszolúte kéretlenül.
Hogy aztán pénteken bejelentse: mindannak, amit eddig érvként felhozott a saját jelöltsége mellett, pont az ellenkezőjét gondolja. Beleértve természetesen azt is, hogy az igazi közvélemény-kutatás már lezajlott (az előválasztás első fordulójának formájában), és annak eredménye alapján jócskán beelőzte Márki-Zayt; hogy tehát kinek kell itt visszalépni (ha egyáltalán), nem is lehet kérdés.
Karácsony újabb esetlen piruettjének nincs más konzekvens megfejtése, mint a következő:
igaza van a Fidesznek, tökéletesen alkalmatlan vagyok, ráadásul a szavamnak pont annyi a súlya, akár a lepkefingnak.
Az is megér egy misét, hogy Márki-Zay hogyan érte ezt el: hát úgy, hogy ő aztán vérbeli politikus, már ami a hatalommegszerzési- és megtartási taktikákat illeti. Ő sem riad vissza attól, hogy ma az ellenkezőjét mondja annak, amit tegnap mondott; csakhogy tényleg győzelemre játszik. Dörzsölt, rafinált és gátlástalan, akár egy autókupec, és ez a sikere titka. Sosem fog visszariadni attól, hogy teljesíthetetlen ígéreteket tegyen a bizalom megszerzéséért. Például az elszámoltatásra gondolok, sőt arra, hogy szemrebbenés nélkül megígéri: a 2010 előtti, vagyis a Gyurcsány-kormány alatti visszaélések miatti felelősségre vonás is meg fog történni. (Egy olyan koalícióban, ahol Gyurcsány Ferenc és felesége jelentős súllyal van jelen, mindez felette életszerűtlen volna, ám a valóság efféle könnyed átugrása a mai politikában már napi rutin.)
Most túl sok szót nem vesztegetnék arra a megfejtésre, miszerint csütörtökön 11 óra tájban Karácsony megvilágosodott, hogy mégis ez lesz a jó megoldás Magyarországnak, mert különben Orbán marad. Márki-Zay azt is megmutatta, hogy ha kell, tud ő negatív kampányt is indítani a mosolydiplomáciával egy időben (lásd a minapi célozgatást arra, hogy esetleg a főpolgármester is érintett lehet a zuglói korrupcióban.)
S itt most a lényeg nem is az, hogy nem túl szívderítő módon tárulnak fel bizonyos jellemek; gyarló az ember, ugyebár.
Itt a lényeg a rettentően ostoba hanta a szereplők csereszabatosságáról. Ami, megjegyzem, épp ellentétes az előválasztás logikájával; ugyanis nem véletlenül szerepeltek különböző nevek a szavazólapon. Azért szerepeltek ott különböző nevek, mert azok a nevek különböző karaktereket, világlátásokat, megoldásokat, hovatovább programokat jelentettek. Nem igaz, hogy „mindegyik név azt jelentette, hogy váltsuk le Orbán Viktort”; ugyanis az volt a kérdés, kire kellene Orbánt leváltani. És ez értelmes kérdés volt, hosszú idő óta az első értelmes kérdés az ellenzék részéről. És az emberek választ adtak rá. Dobrev Klára azért kapott 216 248 szavazatot, mert az a több, mint kétszázezer szavazó azt szeretné, hogy ő legyen a miniszterelnök-jelölt, s ne más. A Karácsony Gergelyre szavazó 169 434 állampolgár pedig azt gondolta, hogy Karácsony Gergely legyen az ellenzék miniszterelnök-jelöltje, és ne más, mondjuk ne Márki-Zay Péter.
Ráadásul: ha van ideológiai távolság a jelöltek közt, akkor ez a távolság éppen Márki-Zay és Karácsony között a legnagyobb. Nem arról van szó, hogy „istenem, hát egy kicsit mást gondolunk a világról, nem baj az”, hanem arról, hogy egy zöld-baloldali és egy konzervatív-jobboldali politika nem csupán árnyalataiban, hanem teljes tartalmában, ezáltal praxisában is különbözik. Annyira, hogy a kettő nem felcserélhető.
Summa, amikor a főpolgármester azt mondja a rá szavazóknak, hogy támogassák helyette inkább Márki Zay-Pétert, lényegében azt üzeni az előválasztáson részt vevő állampolgárok 27,3 százalékának, hogy átverte, teljesen hülyének nézi, vagyis leköpi őket.
A történet egyetlen pozitívuma, hogy ez még időben derült ki.
