Szájer József ereszcsatornás menekülése nem ihlette meg?
Nem igazán. Ez az ő személyes tragédiája, most talán nincs is nagyobb büntetés annál, minthogy szembe kell néznie a történtekkel.
Pedig sokak szerint ennél viccesebb jelenetet elképzelni sem lehet. A közösségi médiában és a hétköznapokban se szeri, se száma a poénos rajzoknak, karikatúráknak, verseknek, fotóknak.
Az teljesen természetes, hogy egy ilyen eset megihleti az internet népét, és sorra születnek a sokszor tényleg humoros mémek.
Hogy jön egy jó húszfős meleg szexparti a keresztény-konzervatív-családcentrikus értékekhez, amiket annyira véd a Fidesz?
Sehogy. Ez nem fér bele a mi politikai közösségünk értékrendjébe. Ezt Szájer József is tudta, ezért mondott le minden tisztségéről. Helyesen tette.
Több évtizede – valószínűleg kormányszinten is – tudhattak az ügyeiről. Bayer Zsolt azt mondta: „Józsi küzdött, nem tudom, mióta, ezzel a rettenetes démonával”, Bogár László közgazdász pedig azt: „Ennek a kockázatát 30 éve tudja mindenki a Jóskával kapcsolatban.”
A lényeg akkor is az, hogy a jobboldalon a tetteknek van következménye, a jóknak és a helyteleneknek egyaránt. Ha valaki az értékrendünkkel ellentétesen cselekedett, Schmitt Páltól Szájer Józsefig, mindig tudta, mit kell lépnie.
Tudta, mit kell lépnie? Szájer a keresztény értékeket még az alaptörvénybe is belefoglalta, majd sok éven át – finoman szólva – egészen másképp cselekedett.
Mondom: ez az ő személyes tragédiája. Amúgy pedig rendkívül hamis, igazságtalan és méltatlan ráhúzni ezt az esetet a teljes politikai közösségre, és megbélyegezni a konzervatív értékeket a mindennapokban szem előtt tartó és azok szerint élő embereket. Én is közéjük tartozom: megrögzötten és eltántoríthatatlanul konzervatív vagyok, akit így is neveltek.
Mit jelent a hétköznapokban, hogy eltántoríthatatlanul konzervatív?
Azt, hogy az alapvető és klasszikus konzervatív értékekhez hűen élek. Védjük és őrizzük azokat a zsidó-keresztény értékeket, amelyek Európát azzá tették, ami. Persze ettől még egy konzervatív ember lehet befogadó, de közben ragaszkodik az alapértékekhez. Én például nagyon régimódi vagyok. Sokak által már divatjamúltnak tekintett elvek szerint próbálok élni.
Például?
A férfi-nő viszonyt tekintve hiszek a klasszikus családmodellben, hogy a férfi feladata a család- és az otthonteremtés. Ma már ezt sokan elavultnak tartják.
Milyen politikai rendszer tartozik ezekhez a „klasszikus, zsidó-keresztény értékeket szem előtt tartó” világképhez? George Clooney az új filmjéről szóló interjúban ugyanis arról beszélt, hogy „Nem a pandémia ösztönözte a művet, hanem az a düh és gyűlölet, mely manapság világszerte körülvesz minket. Nézzünk csak körbe a világban, elég csak Bolsonaróra gondolni Brazíliában vagy Orbánra Magyarországon.”
Nem kell akkora jelentőséget tulajdonítani ennek a kijelentésnek. Megjegyzem: nagyon ritkán kevernek össze George Clooney-val, ami azért kicsit rosszul esik. Bár a nyilatkozatát olvasva erre egyre büszkébb vagyok.
A kormány egyes tagjai nagyon is komolyan vették, kissé cinikusan reagáltak. Menczer Tamás államtitkár szerint a színészt világpolitikai témákban igazán nem kell orákulumnak tekinteni, Varga Judit igazságügyi miniszter kávéra hívta, hogy akár a magyar jogállamiság valós helyzetéről is tájékoztassa, Deutsch Tamás pedig lazán lecsepürágózta.
Attól, hogy Clint Eastwood politikai kérdésekben is megnyilvánul, semmivel sem lesz rosszabb színész. A két dolgot érdemes kettéválasztani. Azt én sem gondolom, hogy George Clooney-nak tízezer kilométerről bármi fogalma lenne a magyar jogállamiságról azon túl, amit nyilván egy bizonyos politikai oldal és hatalom gerjeszt.
Soros?
Nem akarom a nevét feltétlenül kimondani.
Pedig mintha róla beszélne.
Mert láthatóan tényleg világszinten érvényesül, hogy aki más típusú politikai vagy ideológiai alternatívát képvisel, az ellen folyamatos hangulatkeltés zajlik.
George Clooney tehát Soros megrendelésére kelt hangulatot?
Most tényleg: honnan lenne George Clooney-nak bármi fogalma a magyar jogállamiságról azokon az információkon túl, amik bizonyos baloldali felületeken keresztül jutnak el hozzá?
A kormány szerint is pont ez a megoldás: a „liberális színésznek” jó barátja Soros és a fia, ezért beszél így Orbánról.
Mert így még több embert és még szélesebb körben elérhetnek azok, akik Clooney-val szeretnének kimondatni valamit.
Mit?
Azt, hogy megkapja a magáét, aki mondjuk a bevándorlás kérdésében más politikát vagy ideológiai alternatívát képvisel, mint a kormány. Nem hiszem, hogy Magyarországnak – lévén kis ország – az EU-n belül az lenne a feladata, hogy kullogjon a többiek után, és beálljon a sorba, ha valamiről mást gondol.
Hát kullogni igazán nem kullogunk. Magyarország megvétózni készült az EU-s költségvetési és helyreállítási alapját.
A bevándorlás miatt van minden, az egész arról szól. Azt szeretnék ránk erőltetni.
A 2015-ös menekültválságig leginkább a celebhíreket lehetett önről olvasni. Onnantól kezdve viszont egyre gyakrabban nyilvánul meg közéleti, politikai kérdésekben.
A korral az ember változik. Eljön az idő, amikor úgy érzi, megérett arra, hogy legyen véleménye, amit fel is vállal. Öt év után ráadásul nyilvánvaló, hogy a terrorizmus egyre erőteljesebb. Én pedig szeretném, ha a kontinens meg tudná őrizni kétezer éves zsidó-keresztény identitását. Az, hogy a bevándorlást keretek közé kell szorítani és szabályozni, nem is politikai kérdés.
Az évekkel, évtizedekkel ezelőtt érkezett bevándorlók döntő többsége rég integrálódott abba a társadalomba, amelyben él. Ott mégsem veszélyezteti semmi a keresztény értékrendet. A terrorcselekedeteket sem lehet az egész közösségre rávetíteni. Általában épp ők tiltakoznak a leghangosabban a merényletek ellen, mondván: nem összeegyeztethető a hitükkel.
Külön kell választani a több évtizede Európában élő bevándorló hátterű, akár már ott született embereket azoktól, akik öt év óta ellenőrzés nélkül érkeznek az EU területére. Aztán itt radikalizálódnak, vagy eleve így érkeznek. Franciaországban is szinte kezelhetetlené vált a probléma. Egyetlen olyan esetnek sem szabadna megtörténnie, hogy nyílt utcán lefejeznek valakit.
A fél családom több évtizede Bécsben él, szóval tisztában vagyok azzal, mennyire szűrten jutnak el információk az emberekhez a sajtón keresztül. A probléma sokkal súlyosabb, mint amilyennek sokan gondolják.
És ezek a számok nem súlyosak? A KSH adatai szerint ugyanis 2010-ben 23,8 ezer, tavaly pedig már 55,2 ezer bevándorlót regisztráltak nálunk. 2010-ben 4 ezer, tavaly pedig már több mint 12 ezer ázsiai származású ember telepedett le Magyarországon. A 2010 és 2020 között Afrikából érkezett bevándorlók száma tavaly túllépte a 10 ezret. Ukrajnából 2010-ben 1600-an, tavaly 21 ezren érkeztek.
A kormány álláspontja az, hogy ellenőrizetlenül ne érkezzenek olyan bevándorlók vagy kétes hátterű emberek, akik akár vallási alapon radikalizálódhatnak. Kell a szigorú határellenőrzés, ezzel tökéletesen egyetértek.
A letelepedési kötvénnyel viszont jó pénzért több tízezer ember jöhetett be az országba, többről kiderült, hogy komoly nemzetbiztonsági kockázatot jelent.
Ennyire súlyos politikai tendenciákra nincs rálátásom, ilyen kérdésekkel általánosságban foglalkozom. Politikus sem vagyok, mély elemzésekbe semmiképp nem bocsátkoznék.
Azért ez nem igényel annyira mély elemzést.
Én olyan radikális, nehezen integrálható emberekre gondolok, akikről a kormány is folyamatosan beszél. Itt a terrorizmus visszaszorítása a lényeg. A helyes és egyetlen járható út, hogy az EU-ba ellenőrizetlenül ne érkezhessenek olyan bevándorlók, akikről azt sem tudni, kicsodák és mit akarnak.
A minapi franciaországi merénylet indítéka az volt, hogy egy tanár megmutatta a diákjainak a Mohamed-karikatúrákat. Belefér a sajtószabadságba, hogy vallási ügyekből viccet csináljanak?
Vallásilag rendkívül érzékeny közösségről beszélünk, a Charlie Hebdo-ügy világosan megmutatta, hogy a karikatúrák nyilvánosságra hozatala mennyire súlyos következményekkel járt. Ugyanakkor az európai szellemiséghez és szabadsághoz hozzátartozik, hogy bármiről lehessen beszélni.
Akkor?
Nagyon érzékeny a téma, talán nem érdemes kockáztatni.
Magyarországon lehet poént csinálni a kereszténységből vagy akár más vallásból?
Lehet, de nincs sok értelme. Hívő emberként ez amúgy is távol áll tőlem.
Pedig akadnak vicces pillanatok bőven.
Biztos így van, de nekünk soha nem jutott eszünkbe. Annyi más téma adja magát.
A politika a fő forrás?
Egyáltalán nem, keveset foglalkozunk vele. Bár a mostani szilveszteri műsorunkban is lesz köztársasági elnök újévi köszöntő és persze más politikai tartalmú paródiák is.
A Magyar Időknek adott 2018-as interjúban felvetődött, hogy a humor óriási fegyver, és megkívánja a függetlenséget.
Ez így van. Sokan kétségbe vonják egy humorista függetlenségét, ha politikailag állást foglal. Miközben más ideológiát képviselő művésztársaim hitelességét a világon senki nem kérdőjelezte meg.
Hajós Andrásra vagy Bödőcs Tiborra gondol?
Nem akarok neveket mondani.
Már mondott, épp ebben az interjúban: „Ha olyan, egyébként általam művészileg nagyra becsült kollégák – hogy csak ennél a műfajnál maradjunk –, mint Hajós András vagy Bödőcs Tibor a liberális oldalnak lettek a szószólói, akkor úgy gondolom, hogy a konzervatív oldalnak ugyanúgy jár ez a lehetőség, hogy ismert művészek kiálljanak az értékrendje mellett.”
Mióta világ a világ, ez így van. A néző szemében ettől még senki nem válik hiteltelenné.
Mi ért azon, hogy a liberális oldal szószólói? Bödőcs igazán nem kíméli Gyurcsányt és más ellenzéki politikusokat sem.
Bödőcs és Hajós is megszólal közéleti kérdésekben. Ha pedig valaki egy országgyűlési kampányban felmegy a színpadra és barátjaként konferálja fel a miniszterelnök-jelöltet, arra nehéz nem azt mondani, hogy nem annak a politikai oldalnak a szószólója. De ettől még Hajós nem lett tehetségtelen, ugyanúgy tisztelt kolléga maradt. Elfogadom, hogy ez a véleménye. A művészet tehetség és semmiképp nem politikai kérdés.
Az interjú megjelenése után Juszt László a Facebookon írt önnek. Szemére hányta, hogy csak a politikai széljárás miatt változtatta meg a véleményét, hiszen nem arról az oldalról indult.
Na, ez igazán kettős mérce, a válaszomat ugyanis egyik orgánum sem közölte. Sőt, még Juszt László felesége is kommentelt hozzá, szerinte a reakcióm korrekt volt. Az egész felvetés – ahogy ezt a válaszomban le is írtam – szemenszedett hazugság. De én ezt az ügyet akkor és ott lezártnak tekintettem.
Juszt azt is felveti, hogy a kabaré csak ellenzéki lehet, és hogy a „hatalomhoz való dörgölőzés megöli a színpadi teljesítményt”.
Maga a humor valóban ellenzéki műfaj, mármint az, hogy mindennel és mindenkivel szemben reagáljon és kritikát fogalmazzon meg. Ez nálunk így is van. Mindenki nézze a szilveszteri műsort, aztán mondjon véleményét.
A 444.hu szerint a tavaly annyira óvatosak voltak, hogy Orbán parodizálása bármikor elment volna kormánypárti kampányszövegnek.
Ez elég sajátos látásmód. De lassan megszokjuk, hogy az új év a szilveszteri műsorunk a 444 ilyen szintű kritikájával kezdődik. Valószínűleg végig sem nézik, különben tudnák, hogy mindenkit kritizálunk. Ők legfeljebb kitagadnak egy mondatot a szövegkörnyezetből.
Ha már a közszolgálati televíziót emlegette, ön is ott dolgozik tíz éve. Nemrég a Szabad Európa jelentetett meg felvételeket arról, hogy az európai parlamenti választás kampányában mi volt az iránymutatás. Bende Balázs, a közmédia külügyi kabinetjének vezetője a hangfelvételen arról beszél, hogy „Ebben az intézményben nem az ellenzéki összefogást támogatják. Ha ez a kijelentés valakit váratlanul ér, akkor menjen haza.” Majd Németh Zsolt hírigazgató elmagyarázta, hogy kell „értelmeztetni az anyagokat” a bejáratott kormánypárti szakértőkkel, hogy így leegyszerűsítsék a népeknek.
Én nem hírterületen dolgozom. A saját részlegemen pedig semmi olyat nem tapasztaltam az elmúlt tíz évben, ami ezt alátámasztaná. Nálunk soha senki nem szól bele abba, mit mondunk vagy kritizálunk. Még egyszer: ennek ékes példája lesz a szilveszteri műsor.
A Szabad Európa forrása szerint épp a migránsokról is speciális szempontok szerint kellett anyagot készíteni: „A legdurvább felvétellel kell kezdeni. Például a migráns szúr, öl vagy Allah Akbart kiált. Ez után kell elmondani a történetet, ami után hozzá kell tenni, hogy már hány millió migráns érkezett Európába, és hogy a balkáni útvonalon további milliók vannak úton, akik majd mind Magyarország határain fognak kopogtatni. Ez volt a séma.”
Én csak a saját tapasztalatomat tudom mondani. A saját területemen semmi ilyesmit nem tapasztaltam, mi teljesen szabadon tudunk dolgozni.
Pedig az ellenzéki képviselők 2018-as „túlóratörvényes” közmédiás akciójáról nagyon is sarkos véleményt képviselt. A Magyar Hírlapnak adott 2019-es interjúban azt mondta, hogy Kunhalmi Ágnes ajtónak rohanós produkciója lenyűgözte, „abban jellegzetes chaplini elemeket” fedezett fel. Konkrét politikust addig nem kritizált.
Ilyen extrém esetekben csak a humor segít. Ha Kunhalmi visszanézi a jelenetet, talán maga is gyakorol némi önkritikát. Amúgy pedig annál viccesebbet, mint ami a székházban történt, mi sem tudtunk volna kitalálni. Ahogy Bangóné önmagát buktatta le, hihetetlenül nevetséges volt az egész.
Az akció arról szólt, hogy a politikusok beolvashassák a követeléseiket és felhívják a figyelmet arra, hogy a kiegyensúlyozottság jegyében mennyire nem kapnak megszólalási lehetőséget a közmédiában.
Ha ezt akarták, azt elég viccesen tették, így ugyanis az egész akció hitelessége megkérdőjeleződött. Amúgy meg nagyon is látok én ellenzéki megszólalásokat és interjúkat a híradókban. Kérdés, egyáltalán bejönnének-e.
Ha hívnák őket, el tudnák dönteni.
Kétlem, hogy bejönnének.
A német közmédia a minap Orbán Viktorról készített paródiát, kifigurázták a vétó miatt.
Miniszterelnök úr hozzá van szokva ehhez, jó humorú ember lévén állja a sarat.
Miközben a mi közéletünk és közbeszédünk kezd háborús helyzetre hasonítani, pedig a béke irányába kellene tolni. Csak egy példa: nemrég Hosszú Katinkát fogadta a miniszterelnök, ahogy emiatt nekiestek egy háromszoros olimpiai bajnoknak, az egészen elképesztő és felháborító. El tudja képzelni, hogy Boris Johnson fogadja Lewis Hamiltont, és ezért bárki megkérdőjelezi a tehetségét? Itt most mindenkinek van felülete ahhoz, hogy véleményt nyilvánítson.
Rákay Philip meg cukros bácsinak, vén pedofilnek nevezte az amerikai elnököt.
A politikai nyelvezet sokszor tényleg erős.
Rákay nem politikus.
A politika viszont megfelelő táptalaj ahhoz, hogy gerjessze az amúgy is egyre durvább közbeszédet. Én ebbe nem szálltam bele, inkább létrehozni, értéket őrizni, hagyományokat ápolni szeretek. A Budavári Palotakoncertet például nyolcadik éve szervezem, időközben világszínvonalú eseménnyé nőtte ki magát, így mindenfelé még jobban megismerhetik Lehár Ferenc vagy Kálmán Imre életművét, a magyar néptáncot és a népzenét. Én alkotó ember vagyok, az is maradok.
A járvány mindenkinek átírta az életét, most nem az előadásoké a fő szerep.
Nekem is sok tervem meghiúsult. Nagy gazdasági visszaesés lesz, sokan elvesztik a munkahelyüket, nehéz megjósolni, mi várható. De talán mégis meg kellene próbálni valami pozitívumot kiragadni ebből az egészből. Még az is lehet, hogy kicsit átértékeljük, mi fontos és mi nem.
Mire gondol?
Olyan világot élünk, amely tele van haszonleséssel, kapzsisággal, az ember gyarló: soha semmi nem elég. Aztán amikor jön egy ilyen történés, érdemes megállni és azt mondani, elég, ami van. Meg kéne próbálni boldognak lenni azzal, ami van és örülni az élet apró, kisebb dolgainak is. Egy délutáni tea vagy valami hasonló, amire normál helyzetben nem is gondolnánk.
Az emberek még a vírussal kapcsolatos számokat, intézkedéseket is politikai oldaltól függően értelmezik.
Pedig a járványkezelés megfelelő. Csak épp az ellenzéknek mindenért a kormányt kell hibáztatni, ez mindig is így volt. A második hullámban sajnos sokan már testközelből értékelik a járvány hatásait.
Úgy beszél, mint egy politikus. Nem akar az lenni?
Nem, dehogy! Fel sem merül, ezt biztosan állítom. Nagyon nem az én világom. Igaz, jól tűröm a támadásokat és jól viselem a kritikát, de az, hogy életem politikai kérdésekről és állandó adok-kapokról szóljon, azt el nem tudom képzelni.
Nem keverik néha össze Nacsa Lőrinc KDNP-s politikussal?
De, történt már ilyen. Amúgy a másod-unokatestvérem.
Téma a politika a családban?
Nagyon ritkán találkozunk, nem vagyunk napi kapcsolatban, így ez nem jellemző.
Ki a kedvenc parodizált szereplője?
Trumpot és Kim Dzsong Un-t nagyon szerettem, de Morgan Freemant, Károly herceget, Ferenc Józsefet, Jockey Ewing-ot, Fidel Castro-t is. 25 év alatt annyi mindenkit utánoztunk már, 240 tévé műsornál járunk.
Korda György?
Eljátszottunk több ezer karaktert, mégis – ki tudja, miért – van pár, akire mindenki emlékszik. Ilyen Korda György is, Friderikusz vagy az Orbán-Gyurcsány páros. A nézők döntöttek. Miközben számos olyan csodálatos karakter volt, akiket megformálásban ugyanolyan szintűnek éreztem, mégsem kerültek annyira a köztudatba. Ivánnak meg jobb a Tumpja, mint Alec Baldwin-é, gesztusokban, és mimikában sokkal életszerűbb.
A stand up-ra nem akartak váltani?
Ma már bárki kitalálhatja, hogy stand up-os lesz. Mi ezért inkább maradtunk ezen a vonalon, hozzám amúgy sem áll közel a műfaj. Noha itthon is van egy-egy jeles és kiváló képviselője. Ott is egyre kevésé jelenik meg a politikai humor, inkább élettörténeteket mesélnek, ki-ki a maga stílusában.
Van példaképe?
Inkább olyanok vannak, akiket a műfaj nagyjainak tartok. Az angolszász vonal remek: Peter Sellers, a Monthy Python, Benny Hill, de Rowan Atkinson is zseniális komikus. Itthon Gálvölgyi János volt rám a legnagyobb hatással, abban is szerepe volt, hogy ezt a pályát választottam. Hofi Géza kaliberű ember pedig háromszáz évben egyszer születik, már ha születik egyáltalán. Azt szoktam mondani, hogy van a szakma és van Hofi. Nevetni pedig mindig kell. Én baromi jókat tudok röhögni a mémeken, kollégákon, minden hülyeségen.
A szilveszteri műsorban Müller Cecília is szerepel, elárulom, nagyon fogok rá hasonlítani. Az ő esetében fontos, hogy a megformálás kedves legyen, hisz ő is ilyen személyiség, iszonyú felelősségteljes munkakörben. Köztudottan remek a humora. Meg kell próbálni oldani ezt az évet, hogy kicsit mosolyoghassunk. Ebben a pedig a humor az egyetlen eszközünk.
