A polgármester azt hiszi, ő az Orbán, de hát nem ő az.

Egerben rögzítjük ezt a tételmondatot, ahol bár a legutóbbi önkormányzati választáson tarolt a Jobbiktól a DK-ig érő, Egységben a Városért Egyesület nevű ellenzéki összefogás, a minap két frakciótag távozásával odalett a testületi többség.

A történet főszereplője Mirkóczki Ádám polgármester. Egri, a városban érettségizett, aztán az ELTE-n szerzett szociológus diplomát, hallgatott pár szemesztert a Fidesz politikai iskoláján, a Századvégen, aztán újságíró lett a Kárpátia nevű kiadványnál, majd a Rádió Egernél, utóbb a Szent István Rádiónál. A Jobbiknak kezdettől tagja, Heves megyei vezetője, Vona Gábor harcostársa; pártja 2010-es sikere őt is bevitte a parlamentbe, lényegében kezdettől a Jobbik szóvivője volt.

Jobbikos jelöltként 2010 óta az összes országgyűlési és helyhatósági választáson indult Egerben, de csak a tavalyi önkormányzatin aratta első sikerét az említett egyesület jelöltjeként. Ekkor meglepetésre legyőzte a tizenhárom eredményes polgármesteri évet maga mögött tudó, kezdetben civil, aztán a Fideszbe szervülő Habis Lászlót.

A testületben is többséget szerzett az őt támogató Egységben a Városért: a 12 egyéni körzetből nyolcat vittek, a 18 tagú képviselő-testületben 10 hely lett az övék. A sokszínű brigád egy pártonkívüliből, egy momentumosból, három szocialistából, két DK-sból, egy jobbikosból, egy kiugrott jobbikosból és egy kiugrott LMP-sből állt. A kiugrott jobbikos maga Mirkóczki, akit az összeférhetetlenségi törvény kötelezett lemondani parlamenti mandátumáról, a Jobbik-tagságától viszont önszántából vált meg az idén júniusban, mondván, az egri városháza ne legyen pártcsatározások színtere, arra ott a parlament.

Bizakodón indult a közös munka, csakhogy hamar kiderült, hogy az országos politikában edzett, a városi politikába frissen bekerülő polgármester és a városi politikában korábban is vitézkedő helyi balosok egyaránt úgy vélték, eztán ők fújják az egri passzátot. Tán áthidalható lett volna az ellentét, de Egerben hiányzott a kellő empátia, maradt az összefeszülés.

Ismerjünk meg egy másik fontos szereplőt. A posztosztásnál a szociális és a kulturális ügyekért felelős alpolgármesteri stallum a városi MSZP-elnöknek, Mirkóczki Zitának jutott.

Nem véletlen a névazonosság: a két Mirkóczki rokon, másod-unokatestvérek, de sose álltak azonos oldalon, az ádámi ág templomjáró katolikus, erősen jobbos, a zitai viszont határozottan balos. Fél év sem telt el, amikor Mirkóczki Ádám menesztette frakciótársát, Mirkóczki Zitát.

Mivel Mirkóczki Zita tartózkodik a nyilatkozattól, Mirkóczki Ádámot pedig ugyan szóra bírtuk, de az unokatestvéres sztorit nem kívánja habosítani, mondván, már rendezték egymás között a konfliktust, így korábbi cikkekből és más egriek szíves közléseiből rekonstruálható a történet, a következőképpen.

Mirkóczki Ádám optikáján keresztül úgy látszott, hogy Mirkóczki Zita az első pillanattól a város nevében tárgyalt, hozott döntéseket, vitt ügyeket egészen a szerződéskötésig, vagyis lényegében polgármesterként közlekedett, mindezt a megválasztott polgármester háta mögött tette. Állítólag többször is megesett, hogy Mirkóczki Ádám elé több százezres, olykor milliós szerződések kerültek aláírásra, és amikor rákérdezett, hogy „ez meg mi a fene?!”, azt a választ kapta, hogy „az alpolgármester asszony intézte”.

A két Mirkóczki többször is átbeszélte a konfliktust, egy-egy ilyen szeánsz után pár napig nyugi volt, ám rendre újraindult a hatásköri húzd meg, ereszd meg. Aztán az idén áprilisban Mirkóczki Ádám visszavonta Mirkóczki Zita alpolgármesteri kinevezését. Méghozzá anélkül, hogy erről megszavaztatta volna a testületet, sőt a frakciótársaival sem egyeztetett.

Erre normál üzemmódban nem lett volna lehetősége, hiszen az önkormányzati törvény szerint az alpolgármestereket a testület választja, illetve menti fel a polgármester javaslatára. Csakhogy ekkor már, a járvány miatt, érvénybe lépett a rendkívüli jogrend, ami nemcsak a kormány, hanem a polgármesterek jogkörét is bővítette, és ebbe a bővülésbe a személyügyek szabadabb kezelése is beletartozik.

Megjegyezzük: mivel a koronavírusnak semmi köze a két Mirkóczki csörtéjéhez, a polgármester akciója bár törvényes volt, korrekt és bajtársias aligha.

Az azonnal beinduló anyázáshoz további munícióval szolgált, hogy az önkormányzat oldalára előbb azt íratta ki Mirkóczki Ádám, hogy Mirkóczki Zita lemondott, majd, érzékelve a felháborodást, adminisztratív hibára hivatkozva úgy „pontosított”, hogy a polgármester visszavonta a helyettese megbízását.

A frakció prüszkölt egy darabig, a „lemondott” kifejezés miatt kormányhivatali eljárás indult, de a leváltás törvényessége érdemben nem kérdőjeleződött meg. Mirkóczki Ádám azzal olajozta a megbékélést, hogy egy másik, de kevésbé ambiciózus szocit bízott meg az alpolgármesterséggel. Az már az utórengésekhez, valamint a politikai tévedések kategóriájába tartozik, hogy Mirkóczki Zita tízmillió forint kártérítésre perelte saját, a vírus miatti elvonások okán amúgy is szorult helyzetbe jutott városát.

Mirkóczki Ádám ma már úgy gondolja, tapintatosabban kellett volna eljárnia:

Mostani eszemmel bevinném az ügyet a frakció elé, de aligha módosítanám a döntésemet. Láttam én a Jobbikban és más pártokban is, micsoda kárt okoz, ha a vezető halogatja a vele szembeforduló beosztottja helyre rakását. Minél később, annál rosszabb, ugyanis fegyelem nélkül nincs hatékony munka, Vona Gábor hosszan tudna mesélni erről. Az önkormányzati törvény értelmében akkor is leválthattam volna Zitát, ha nincs a különleges jogrend. Papíron ugyan meghagyom alpolgármesternek, de elvonom a jogkörét és a feladattal járó fizetést, az indoklás rubrikába meg azt írok, amit akarok, akár a tényeket, de akár A walesi bárdokat is bemásolhatom, senkinek semmi köze hozzá, a tennivalókat pedig odaadom másnak.

Az alpolgármester-csere után állandósult a feszültség Mirkóczki Ádám és a frakciótársai között. Ekkoriban született róla az a bizonyos „azt hiszi, ő az Orbán, de hát nem ő az” duma. Ami kábé azt jelenti, hogy

a parlamentben töltött bő egy évtizeddel a háta mögött úgy tért vissza Egerbe, hogy megeszi reggelire az ellenzékét, ebédre a sajátjait, a testület neki csupán díszlet, majd egyeztetés nélkül mindent egymaga dönt el.

Mirkóczki Ádám másként látja önmagát:

Sosem voltam nagyarcú, de a türelmem kétségtelenül véges. Akár napnál világosabb ügyeket is elmagyarázok hatszázszor, ha kell, de amikor hatszázegyedszer is falba ütközöm, olykor valóban elgurul a gyógyszer. Pláne, hogy azzal kezdtem a munkához, hogy megörököltem egy betokosodott hivatali struktúrát 220 városházi alkalmazottal, és fogalmam sem volt, ki lojális a településhez, ki inkább a Fideszhez. Aztán mire eligazodtam, a vírussal a nyakunkba szakadt Eger legnagyobb gazdasági válsága.

A leorbánozásban persze benne voltak az elmúlt hónapok olyan „hatalmaskodásai” is, mint hogy Mirkóczki Ádám maga választotta ki az új jegyzőt (aki aztán számos hibát elkövetett, hamar mennie kellett) és az önkormányzati cégek új vezetőit. Utóbbit a frakciótagok úgy értékelték, hogy „behozta a régi jobbikos haverjait, ahol meg nem, ott nehezen magyarázhatóan meghagyta a korábbi fideszest”.

Ráadásul Mirkóczki Ádám ahelyett, hogy legalább ekkor, az alpolgármester menesztése után lenyugtatta volna kávézgatásokkal, jó szóval, vállon veregetéssel, plusz feladattal, szereplési lehetőséggel az övéit, inkább szólózott tovább. Többen is indulatosan emlegették fel nekünk, hogy a költségvetés év közbeni módosítására készülve megbeszélésre várták a polgármestert, aki csak nem érkezett, majd amikor bekopogtak hozzá, egy papíron kiküldte a főbb adatokat, azzal, hogy „a számok maradnak”.

A közös rosszkedv odáig fokozódott, hogy júliusban, elunva a hasztalan forszírozott egyeztetéseket, lemondott az Egységben a Városért frakcióvezetője, Komlósi Csaba (a kiugrott LMP-s), helyét a rutinos Földvári Győző (DK) vette át.

Földvári megérttette Mirkóczki Ádámmal, hogy baj van, a szétesés szélére sodródott a koalíció, mire a polgármester beleegyezett, hogy eztán belső szabályzat alapján működjék a frakció. A dokumentum megszületett, és Mirkóczki aláírásával szavatolta, hogy csak olyan előterjesztéseket visz a testület elé, melyekre a frakció előzőleg rábólintott.

Úgy tetszett, menthetetlenül beköszönt a béke, megszilárdul az Egység; kintről és jórészt bentről is úgy látszott, hogy Földvári frakcióvezető segítségével a polgármester engedelmesen egyeztet az övéivel. Aztán a múlt csütörtökön Komlósi Csaba és a momentumos Keresztes Zoltán közösen bekopogtak Földvári frakcióvezetőhöz, és a jelenlévők döbbenetére bejelentették: kilépnek a frakcióból.

Ami azért végtelenül kínos, mert így a frakció 18/10-es többsége egyszeriben 18/8-as kisebbséggé olvadt.

Földvári alig kapott levegőt. „Láttam én már sok mindent, de itt egész egyszerűen nem értettem, mi van. Ráadásul Csabával együtt küzdöttük végig ellenzékből az előző ciklust, ő volt a frakcióvezetőm, megfontolt, tisztességes embernek ismertem meg, tisztelem, szeretem, de ez a lépése megmagyarázhatatlan. Tartok tőle, hogy Keresztes vitte bele a dologba.”

Nézzük a két kilépőt.

Keresztes Zoltán egy egri NYÁK-gyár halk szavú mérnöke (NYÁK: nyomtatott áramkör). Tavalyelőttig semmi köze nem volt a politikához, ám akkorra olyannyira megelégelte az Orbán-rendszert, hogy jelentkezett a helyi Momentumnál aktivistának, és egy évvel később a lakókörzetében ő lett az ellenzék közös jelöltje.

Keresztes érzékeny ember, jobb szereti a baráti tónust, és kifejezetten irritálja a polgármester dinamikus stílusa:

Ádám borzasztó hirtelen haragú ember, ha bal lábbal kel fel, vagdalkozik, kiabál, indulatból dönt olyanokat, hogy másnap már másképpen döntene, és az ilyen helyzeteknek, megesett, hogy én voltam a kárvallottja.

A képviselő folyamatosan úgy érezte, hogy semmibe veszi őt és a munkáját Mirkóczki Ádám. „Azt hitte, bármit megengedhet velem szemben, a pártom a 2022-es összefogás miatt úgyis kiadta nekem, hogy tűrnöm kell mindent.

Hát, nem kell tűrnöm mindent!

Keresztest különösen bántja egy kívülről jelentéktelennek tetsző ügy: egy, a körzetében lévő iskola melletti parkoló kialakításáról szóló döntés előkészítésébe nem vonta be őt a polgármester. „Ráadásul ez már a frakciószabályzat megalkotása után két héttel történt! Felháborított.”

A tüske még mélyebben fúródott a köröm alá, amikor Keresztes kétszer is két-két hét covidos karanténba került. „Ekkor végképp kihagytak mindenből. Visszanéztem, frakcióülésbe a négyből egyetlen alkalommal hívtak be, Földvári Győzővel összesen telefonáltam nyolc percet, aminek a felét az vitte el, hogy a hogylétem felől érdeklődött. Ennyi idő alatt lehetetlen releváns információkhoz jutni, tájékozódni, ügyekről véleményt kifejteni. Elegem lett. Ekkor hoztam meg megmásíthatatlan döntésemet. De megnyugtatok mindenkit: a lelépésem kizárólag Ádámnak szól, a többi frakciótaggal semmi bajom.”

A teljesség kedvéért: Földvári Győző frakcióvezető úgy emlékszik, hogy: „A karanténjai alatt kétnaponta hívtam Zolit, mindenről tájékoztattam, a frakcióülésekhez neten keresztül, videósan kapcsolódhatott, és egyébként is kértem, mondja el, miről mit gondol, de azt nem ígérhettem meg, hogy mindig, mindenről pont úgy döntünk majd, ahogy ő szeretné”.

Keresztes a megmásíthatatlan döntését, tőle tudjuk, többször is személyesen egyeztette a Momentum országos elnökségével.

Úgy emlékszik: „A frakcióegység érdekében sokáig próbáltak segíteni a problémák feloldásában, de miután látták, hogy a szoros közös munka hosszú távon nem fog működni, megadták az engedélyt” a kilépésre. Mirkóczki és mások szerint „nem engedély volt az, hanem utasítás”. Az igazságot valószínűleg a két állítás között találni: az elnökség, érzékelve Keresztes sértettségét, és mérlegelve a lépés politikai hasznát, kálóját, hagyta/ösztökélte a képviselő kiválását. Erre utal az is, hogy Fekete-Győr András pártelnök az egri ügy kapcsán azt nyilatkozta, hogy „jobb most megbarátkozni az ellenzéki partnereknek azzal, hogy a Momentummal nem lehet bármit megcsinálni”, meg azt is, hogy azért „a kilépéssel nincs veszélyben az ellenzéki többség”.

Keresztes azt mondja, a Momentumban remélték, „csupán egy napig lesz ez hír, csak sajnos Mirkóczki felfújta a dolgot, még az M1-be is bement nyilatkozni, ahol olyanokat hazudott rólam, hogy soha nem csináltam semmit”. A kérdésre, hogy pontosan miért is lépett ki, ez a válasz:

Elfogadhatatlannak tartottam, hogy Mirkóczki önhatalmúlag megszüntette az előző fideszes városvezetés gyanús ügyeit vizsgáló bizottságot, anélkül, hogy a bizottság akár egyetlen ülést is tartott volna. Valamint szeretném, ha a választók nem kötnének össze az autokrata polgármester döntéseivel. És azt is szeretném, ha Ádám eztán, a szavazatomért cserébe, kikérné a véleményemet, és támogatna a választókörzetem fejlesztésében.

Ha Keresztes egymaga távozott volna, akkor a frakció nem kerül kisebbségbe, és a hír aligha lép túl az egri sajtón. Csakhogy a momentumos Keresztessel együtt Komlósi Csaba is kilépett. Kérdezzük mindkettejüket, kié az ötlet.

Keresztes válasza: „Egyszerre találtuk ki. Amikor már mindketten éreztük a helyzet tarthatatlanságát.”

Komlósié: „Két önálló döntés, mely találkozott a másik akaratával.”

Komlósi bölcsész, Egerben történelem-művelődésszervező szakon szerzett diplomát, aztán filozófiát és ógörögöt tett mellé a JATE-n. Tanárember, most épp az egri Waldorf-iskolában dolgozik, korábban filozófiát oktatott főiskolákon, egyetemeken. 2009 óta LMP-s, a parlamenti frakció mellett volt munkatárs, kulturális szakszóvivő, vezette a kulturális, sport és vallásügyi kabinetet. Éveken át országos elnökségi tag, aztán, amikor a 2018-as választás után az aktuális vezetés rehabilitálta Schmuck Erzsébetet és Ungár Pétert, távozott a pártból.

Az egri testületbe 2014-ben került be, és, ahogy említettük, a mindössze négyfős ellenzéki frakció vezetőjeként csinálta végig a ciklust.

Ő sem az az ajtócsapkodós alak, és ő sem olyan harapós figurákból alakítja ki a baráti körét, mint Mirkóczki Ádám.

Kezdettől fenntartásaim vannak vele kapcsolatban, de ezeken sokáig túltettem magam. A frakciószabályzatot mint utolsó kísérletet a helyzet normalizálására, valóban én szövegeztem, de akkor már nem hittem abban, hogy megfékezhető a polgármester. Csak, mivel a közösségemnek nem akartam ártani, inkább csöndben figyeltem az eseményeket.

Hogy meddig tartott volna a csöndben figyelés, ha Keresztesben társra nem talál, nem tudni, Komlósi mindenesetre most azt mondja: egyedül is kilépett volna.

Más párthoz nem tervez kapcsolódni, a Momentumhoz sem. Úgy látja, a távozással kijelölte politikai pályája végpontját: „Ezt a ciklust végigcsinálom, de valószínűtlen, hogy a 2024-es önkormányzatira engem jelölne az Egységben a Városért Egyesület.”

Megbántódott: „Mirkóczki rólam is leírta, hogy az elmúlt egy évben érdemi képviselői munkát nem végeztem. Előtte pár mondattal viszont utalt arra, hogy én szövegeztem frakciószabályzatot, én néztem végig az összes cégvezetői pályázatot, és adtam be számos költségvetési módosító javaslatot. Na, most akkor dolgoztam, vagy nem dolgoztam? A polgármester szavahihetősége, fogalmazzunk úgy, ingatag lábakon áll.”

Mindezek dacára konstruktivitást ígér.

Bizonyos feltételekkel. Az egészen biztos, hogy még egy költségvetést én meg nem szavazok úgy, hogy ha a polgármester nem szán időt, figyelmet rám és a fenntartásaimra. Ha vitánk lesz, győzzön meg, nyitott leszek, vagy hajoljon meg az érveim előtt, és módosítson az álláspontján. Én kizárólag a város érdekét fogom nézni.

Vegyük végig, ki mit nyert s mit veszített az egri kilépősdin.

• A Fidesz kapott egy országos érvet arra, hogy a széles ellenzéki összefogás életképtelen konstrukció; mert hát „ezek, ha egyszer hatalomra kerülnek, egymás torkának esve marakodnak a koncért, mint Egerben, és jaj az országnak”.
• A Momentum országosan hasizmot villantott a nem fideszes oldal többi pártja felé, amiből a respekt mellett némi bizalomvesztés is származhat.
• Mirkóczki kapott egy figyelmeztetést: ha több ciklust képzelt magának Eger élén, kénytelen lesz szert tenni empátiára. Nem mellesleg: megpróbálhatná visszacsábítani a frakcióba a dezertőröket.
• Keresztes és Komlósi testületi szavazatai felértékelődnek, kérhetnek majd jól kommunikálható valamiket: kétplatónyi murvát választókerületük valamely parkolójába, új mászókát a játszótérre, gazdagon xyladekorozott pallót a padokra, soron kívüli járdakátyúzást, a zöld gondolat jegyében pár platáncsemetét az óvodaudvarra, vagyis pandémia idején is viszonylag hatékonyan végezhetik el azt a munkát, amiért választóik a városházára küldték őket.

Az Egységben a Városért frakciójában komoly kétségbeesésre nincs ok (kicsire azért van): Keresztesből és Komlósiból nem lett fideszes, és a legkevésbé sem érdekük ellehetetleníteni a város működését, néhány, a függetlenségüket demonstráló ellenkezés mellett minden bizonnyal volt képviselőcsoportjukkal szavaznak majd a ciklusból hátralévő négy évben.

És mi is a tét?

Van egy szó, amit, ha kimond az ember Egerben, mosolyra húzódik a közéletre fogékonyak ajka. Mosógép.

A térség főfideszesét, országgyűlési képviselőjét, Nyitrai Zsoltot a 2018-as tavaszi kampányban meglátogatta, megtámogatta az Egerbe kortesruccanó Orbán Viktor.

Utóbb a kormányfő Facebook-oldalára is fölkerült, ahogy egy lakásajtóban a hátraforduló miniszterelnök azzal a kedélyes megjegyzéssel fricskázta az egy lépcsőfokkal lejjebb álló Nyitrait, hogy „egy mosógépet könnyebb eladni, mint téged”. Nyitrai a frappánsnak nem nevezhető „reméljük, hogy bejön, majd mindjárt megnézzük” mondattal igyekezett kikúszni a megaláztatás alól. Ám két hónappal később, amikor behúzta egyéni körzetét, az övéi között, kifejezetten ötletesen, egy mosógép tetejére állva jelentette be győzelmét.

Szóval most nem Mirkóczki egója, Keresztes, Komlósi és a többi ellenzéki akár indokoltan érzékeny lelke a tét, hanem az, hogy 2022-ben ki áll mosógépre itt, a hevesi egyesben, meg az ország másik 105 választókerületében, és legvégül a Parlamentben.

Kiemelt kép: Mohos Márton/24.hu