Belföld koronavírus

Juthat-e minden súlyos koronavírus-betegnek lélegeztetőgép Magyarországon?

Önmagában nem sokat jelent a 2560 lélegeztetőgép, mert működtetésükhöz megfelelő infrastruktúra és humánerőforrás szükséges. Orvosi oxigén, vezetékhálózat, alapos mérnöki tervezés, szakorvosok és szakápolók speciális tudása nélkül nem sokra megyünk a respirátorokkal. Egy lélegeztetőgép működtetésében benne lehet az egész magyar egészségügy terhelt múltja és nehéz jelene.

A világjárványt okozó koronavírus miatt különleges figyelmet kapott a kérdés: hogyan állunk lélegeztetőgép-ellátottság terén? Orbán Viktor hétfő délelőtti sajtótájékoztatóján lajstromba vette, milyen eszközparkkal és humánerőforrással száll szembe az egészségügy a pandémiával, és az adatsor részeként a miniszterelnök külön hangsúlyozta, hogy 2560 lélegeztetőgép áll rendelkezésre Magyarországon. A készlet folyamatosan bővül, kedden 86 darab respirátor érkezett Kínából, és a magyar diplomaták is hajtóvadászatot indítottak a nemzetközi piacon fellelhető lélegeztetők után, sőt a fogorvosoknál is kutatást indított a kormány.

Mielőtt azonban lélegeztetőgép-nagyhatalomnak kiáltanánk ki magunkat, érdemes  figyelembe venni azt is, hogy ezen nagyon fontos orvosi eszközök megfelelő infrastrukturális és technikai háttér, illetve humánerőforrás nélkül keveset érnek.

Miért fontos, hogy hány lélegeztetőgép van?

A SARS-CoV-2 vírussal fertőzöttek 80 százaléka otthon, lábon hordja ki a betegséget, vagyis kórházi ellátást nem igényel. 15 százalékuk bár kórházi ellátásra szorul, állapotuk nem olyan súlyos, míg a betegek öt százaléka kritikus állapotban intenzív osztályos ellátást igényel. Utóbbiak aránya kicsinek tűnik ugyan, de nem kevés betegről van szó: tízezer fertőzött esetén már ötszáz emberről beszélünk, és ők azok, akiket nagy eséllyel lélegeztetőgépre kell tenni. A koronavírus ugyanis kétoldali tüdőgyulladást okoz, és a fertőzöttek öt százalékénál olyan súlyos tüneteket idézhet elő, hogy a szervezet a tüdőn keresztül nem képes megfelelő mértékben oxigént felvenni, így a többi létfontosságú szervhez nem jut kellő mennyiségben ez a sejtek számára üzemanyagként szolgáló gáz. Itt jön segítségként a respirátor, ami – hangsúlyozta a 24.hu által megkérdezett szakorvos – nem gyógyítja ugyan a koronavírust, de támogatja a tüdőt és ezen keresztül a többi szerv működését addig, amíg az immunrendszer le nem küzdi a fertőzést és a légzőszerv el nem kezd magától gyógyulni.

Normális körülmények között a levegőből 21 százalék oxigént lélegzünk be. Amikor – például koronavírus-fertőzöttség miatt – gyulladt a tüdő, jelentős mennyiségű légzőfelület kiesik, így szükség lehet arra, hogy magasabb koncentrációjú oxigént juttassunk a szervezetbe, a legrosszabb esetben akár 100 százalékosat, amit a gép segítségével meg tudunk tenni. A koronavírusos eseteknél gyakori az a probléma, hogy a gyulladás miatt a tüdőben a léghólyagok összeesnek, aminek következtében egyáltalán nem történik gázcsere. A géppel ki lehet nyitni a léghólyagokat és nyitva is lehet őket tartani, így javítva a gázcsere feltételeit. A legsúlyosabb esetekben az is előfordulhat hogy az orvosok gyógyszerek segítségével teljesen leállítják a beteg saját légzését, és onnantól kezdve teljes egészében géppel vezérlik a lélegeztetést – ezért is kulcsfontosságú, hogy egy ilyen súlyos légzési tüneteket kiváltó vírusnál, mint a korona, a hirtelen megugró, kritikus állapotú betegszámhoz kellő mennyiségű lélegeztetőgép álljon rendelkezésre.

Miért nem csak az a fontos, hogy hány lélegeztetőgép van?

Lovas András aneszteziológus, ideje nagy részét kritikus állapotú betegekkel tölti az intenzív osztályon. A 24.hu-nak elmagyarázta, mennyi minden szükséges egyetlen lélegeztetőgép működtetéséhez is, és miért nemcsak az számít, hogy mennyi gép áll rendelkezésre, hanem az is, hogy a gépek működtetéséhez milyen feltételek adottak.

A respirátor mellé ugyanis a betegnek szükség van még gyógyszeradagoló pumpákra, különböző hatásmechanizmusú gyógyszerekre, megfelelő humánerőforrásra, betegőrző monitorokra, vagy akár dializáló gépre és más orvosi eszközökre is – sorolja az orvos, aki hozzáteszi, a respirátor csak egyetlen szervpótlást támogató eszköz a hosszú sorban, márpedig a koronavírusos beteg is tud veseelégtelen lenni és kell majd neki dialízis, ahogyan szívinfarktust is kaphat, vagy szövődményként a gyomruk is kilyukadhat, és be kell tolni őket a műtőbe.

A lélegeztetőgépek működtetéséhez minden esetben oxigén és nagyon gyakran sűrített levegő is kell. Előbbit juttatják a beteg szervezetébe, utóbbi pedig a gép mechanikus részeinek működtetéséhez szükséges. Ahhoz, hogy az oxigén, illetve a sűrített levegő eljusson magához a géphez, gázkiállások és csatlakozók kellenek. Illetve vezetékhálózat, amin keresztül a gáz megérkezik a kórház területén található több száz liter űrtartalmú tartályból. A kórház falában futó orvosi oxigént szállító csöveket úgy kell elképzelni, mint a lakásunkban az elektromos vezetéket. A lélegeztetőgép csöveit, amelyeken érkezik az oxigén és a sűrített levegő, kiállásokba kell csatlakoztatni. Csakhogy nem minden kórházban van vezetékhálózat az oxigénhez.

Fotó: Balogh Zoltán /MTI

Ez abból adódik, hogy a magyarországi kórházépületek nagy része régi, ráadásul pavilonszerűen kialakított: a kórház több, szétszórt épületből áll, és nem minden épületben van vezeték. Ahol nincs, központi helyett csak palackos oxigénnel lehet működtetni a lélegeztetőgépet – magyarázza Lovas András, aki éppen ezért hangsúlyozza, alapos mérnöki tervezést igényel a kórházak lélegeztetőgéppel való ellátása. Ahogy a lakásoknál sem lehet akármennyi fogyasztót rácsatlakoztatni az elektromos hálózatra, mert a túlterhelés lecsapja a biztosítékot, úgy

a kórházi épületben sem biztos, hogy lehet egyszerre ötven lélegeztetőt üzemeltetni, mert nem bírja el a vezetékhálózat.

Alapos tervezést igényel a beszerelésük, mert ki kell számítani, milyen vezetékhálózat és központi gázellátás szükséges.

Ha a kórházban nem központi gáz van – vagyis nincs tartály és vezetékrendszer –, akkor a betegek lélegeztetését palackos oxigénnel kell megoldani. A szakorvos szerint ez egy több napos intenzív terápiára szoruló koronavírusos beteg esetében korántsem ideális, mert a palack kis térfogatú és véges kapacitású, így azt gyakran kellene cserélni, ami megint csak komoly munkaerőt kötne le, ráadásul a fertőzött kórházi területen belül.

Lélegeztetőgép = altatógép?

Arról már Orbán Viktor is beszélt, hogy a lélegeztetőgépek mellett altatógépeket is be lehet vetni a koronavírusos betegek lélegeztetésére. A minden műtő kötelező eszköze valóban bevethető, ha a járvány olyan szintre lépne Magyarországon, ugyanis az altatógázok adagolására alkalmas gépeknek van lélegeztető részük is, így végszükség esetén ezek is bevethetők. Ugyanúgy érvényes azonban ezekre is a kitétel: központi (tehát vezetékről érkező) vagy palackos oxigén kell hozzájuk.

Ha van vezeték, tehát van központi gáz a lélegeztetőgépekhez, akkor is adódhat még probléma a működtetésükkel. A csatlakozóknak különböző szabványrendszerük van. Ezt úgy kell elképzelni, mint az elektromos áram esetében Nagy-Britanniát: mivel más kialakítású csatlakozókon jön ott az áram, a többi európai országból oda utazóknak átalakító szükséges. Egy kórházban is többféle szabvány létezhet az orvosi gázt szállító vezetékek csatlakozóiból, tehát ha az egyik épületből a respirátort átviszik a másikba, ahol más a szabvány, akkor nem lehet ott használni. Létezik átfordító (akár az áramátalakító a briteknél), de le is lehet cserélni a csatlakozót. A gond csak az, hogy ezekből az eszközökből most világszerte hiány van a járvány és a többi kórház megnövekedett igénye miatt – mondja Lovas András.

Mindezek fényében alaposan fel kell mérni, hova telepítik a respirátort, van-e ott központi gázellátás, megfelelő-e a vezetékhálózat terhelhetősége, illetve a csatlakozó pontok kompatibilisek-e a gépekkel – világít rá a szakorvos a darabszámok mögött húzódó valódi problémákra.

Szakorvosok és szakápolók is kellenek

A lélegeztetőgépek működtetésének technikai követelményein túl az intenzíves ellátás rendkívül emberigényes is. Normál körülmények között két intenzív osztályos betegre egy 12 órás műszakban egy ápoló felügyel. Ez a terhelés az ápolók számára még fenntartható, de ha kettőnél több betegre kell figyelni, már nem ideális. A lélegeztetőgépre tett beteg mellett speciális – intenzíves – szakápoló dolgozik, tehát nem minden ápoló alkalmas arra, hogy ilyen állapotú betegre felügyeljen.

Attól függően, hogy mennyire súlyos állapotúak a betegek, 5-10 ágyanként egy, de inkább két intenzíves szakorvos szükséges.

És a teljesség igénye nélkül kell még beteghordó, segédápoló, takarító, pszichológus, dietetikus, gyógyszerész. Kell laboros, aki elemzi a vérmintákat és a mikrobiológiai vizsgálatokat elvégzi, kellhet röntgenorvos, röntgentechnikus és adott esetben sebész is. Éppen amire szüksége van a betegnek

– sorolja a lélegeztetett pácienssel járó humánerőforrás igényeket Lovas András.

Fotó: Balogh Zoltán /MTI

Ajánlott videó

Olvasói sztorik