A Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) honlapján jelentetett meg állásfoglalást a kormányzati kommunikáció súlyos zavarairól. A MÚOSZ megfogalmazása szerint a kormánykommunikáció jelenlegi formája nem segítség, hanem veszélyforrás.
Mint írják: egy országban, ahol az adófizetők évi 130 milliárd forintot fizetnek a közmédia működtetéséért, megengedhetetlen, hogy a miniszterelnök kizárólagos csatornaként a Facebookot használja a vészhelyzetei kommunikációra. Szerintük ha a kormányfő közölni kíván valamit a lakossággal,
használja a rádiót, a televíziót és az internetes hírportálokat. A Facebook egy amerikai magáncég, a Facebook-fiók nem lehet a hivatalos magyar kormánykommunikáció felülete. Elfogadhatatlan, ha egy órával a bejelentés után sem tudható, mit jelentett be a kormányfő.
Az operatív törzs tájékoztatási tevékenységére is kitérnek, úgy látják, hogy a napi sajtótájékoztató jelen formájában diszfunkcionálisan működik. Nehezményezik, hogy a kormányzati megszólalók „arrogánsak és felkészületlenek”. Hozzáteszik: a járvány nem rendészeti és nem politikai kérdés, az egyenruhások és a kormánykommunikáció ismert, de nem szakértő figurái helyett kompetens szakpolitikus illetve szakértő válaszadókra lenne szükség.
Az újságírók föltett kérdéseire válaszolni kell – nem húsz percben, hanem annyi idő alatt, amíg a releváns válaszok el nem hangzanak. Ha a sajtótájékoztatót tartó illetékesek nem érnek rá, akkor a kormány küldjön olyanokat helyettük, akiknek belefér az idejükbe, hogy válaszolnak. A sajtó munkatársai tízmillió magyar embert képviselnek, velük szemben is tiszteletlenség, ahogyan a kormány képviselői a munkájukat végző újságírókkal bánnak
— magyarázzák.
Néhány napja számoltunk be róla, hogy Magyarország kivételével a kis területűállamokat leszámítva mindenhol részletes területi adatokat közölnek a fertőzöttekről. Ezzel kapcsolatban a MÚOSZ leszögezi:
Ezekhez az információkhoz a törvények alapján a társadalomnak joga van, nonszensz ezekkel kapcsolatban személyiségi jogokat emlegetni (egyetlen újságíró sem kérte soha, hogy névvel, címmel említsék a fertőzötteket). (…) A kormány az információk visszatartásával alapvető jogokat (a szabad tájékozódáshoz, valamint a testi egészséghez való jogot) sért meg súlyosan.
Kiemelik, hogy a WHO vonatkozó útmutatója szerint a hatékony védekezésben „a kulcs az állampolgárok informálása”. Ha a kormánykommunikáció az elhallgatásra és a tévinformációk közlésére épül; ha a járványt az idegenellenes érzületek felkorbácsolására, a vidék-Budapest ellentét szítására használják föl, akkor a tájékoztatás nem tesz eleget a legfontosabb funkciójának: nem segít a helyes egyéni döntéseket meghozatalában, hamis biztonságtudatot sugall, amint ennek számos jelét tapasztaljuk is — teszik hozzá.
Nehezményezik azt is, hogy még mindig nem lehet tudni, hol járt a budapesti bulinegyedben az a cseh állampolgár, aki az egyik legelső magyarországi fertőzött volt, ahogyan azt sem lehet tudni, hogy koronavírus-fertőzésben halt-e meg február 29-én az az idős magyar nő, akinek a gyermeke utóbb bizonyítottan megfertőződött. Szerintök ez önmagában is megmagyarázhatatlan, egyben kétségessé teszi azt a kormányzati állítást, hogy iráni diákok voltak az első hazai fertőzöttek.
Állásfoglalásukban arra kérik a kormányzati kommunikáció résztvevőit, hogy a magyar lakosság biztonsága érdekében változtassanak ezeken a hibás, a vészhelyzetben létfontosságú közbizalmat gyorsan erodáló gyakorlatokon. Hozzáteszik:
A politikai érdek nem írhatja felül az alapvető jogokat és a hatályos törvényeket: az embereknek – járványhelyzetben különösen – joguk van a tisztességes tájékoztatáshoz.
Kiemelt kép: Orbán Viktor/Facebook
