November 2003 óta a férfiegészség hónapja: a Movember mozgalmához csatlakozók bajusznövesztéssel hívják fel a figyelmet arra, hogy a férfiaknak a jelenleginél jóval többet kellene foglalkozniuk a testi és mentális egészségükkel. A kezdeményezés eredetileg a prosztatarák megelőzésére jött létre − és a magyarországi követők még most is erre fókuszálnak −, de az általános cél az egészségtudatossággal kapcsolatos pozitív hozzáállás kialakítása. A férfiak a nőknél önpusztítóbb életet élnek, korábban halnak meg, és sok betegség nagyobb mértékben jellemző rájuk; mégis ritkábban keresnek fel orvost. Szerencsére már egyre többen felismerik, hogy a helyzet csak a hagyományos maszkulinitás leépítésével változhat.
Köztudott, hogy a nők születéskor várható időtartama magasabb, mint a férfiaké. Nálunk így volt ez 100 éve is, bár az utóbbi néhány évben csökkent a különbség: a 2018-as adatok szerint a nők átlagban 79, a férfiak 73 évig élnek. Az EU országaiban százezer férfi lakosra 450 rák következtében történő haláleset jut, míg ugyanennyi nőre 250; a magyar férfiaknál a halál oka évente minden harmadik esetben rák, a nőknél 23%-ban. A férfiak nagyobb eséllyel fogyasztanak drogokat, dohányoznak és étkeznek egészségtelenül, mint a nők. Az erőszakos bűncselekmények is elsősorban a férfiakat sújtják (és ők is az elkövetői): az USA-ban a gyilkosságok 77%-ának férfi az áldozata, és a nőknél 3,5-ször nagyobb arányban lesznek öngyilkosok. A nemek közti különbségek már kiskorban megfigyelhetőek, elsősorban a fiúkat diagnosztizálják beilleszkedési vagy tanulási zavarokkal.
Ebben a hónapban az alkoholfogyasztás veszélyei is fókuszba kerülnek, hiszen a Movemberrel együtt a Száraz November kihívás is fut. A magyar férfiak a WHO adatai szerint hatszor annyi alkoholt isznak, mint a nők; és míg 100 nőből csak 7-nek, addig ugyanennyi férfi közül 37-nek vannak alkoholproblémái. Így bár ez a betegség egyre több nőt is érint, még mindig többségben vannak a férfiak az alkoholisták között is.
Mindennek nem az az oka, hogy a nők biológiailag ellenállóbbak a betegségekkel szemben, vagy lelkileg erősebbek, mint a férfiak:
Mitől férfias egy férfi?
Az Amerikai Pszichológiai Társaság (APA) 2018-ban kiadott egy iránymutatást azzal kapcsolatban, min kellene változtatniuk a szakembereknek, hogy a fiúk és a férfiak megfelelő kezelést kapjanak. Ezzel felhívják a figyelmet arra, hogy bár a férfiak a nőknél még mindig több privilégiummal és hatalommal rendelkeznek, az egészségi állapotuk gyakran rosszabb, ennek hátterében pedig a férfiasság ideológiája áll. A hagyományos maszkulinitásról kiderült, hogy − a társadalmi és kulturális körülmények, anyagi helyzet mellett, és sokszor azoknál erősebben − összefügg azzal, mennyire egészségesek vagy hosszú életűek a férfiak. A maszkulinitás nem egységes jelenség, hanem kultúránként változhat; az viszont általános jellemzője, hogy nemcsak leírja, hanem elő is írja, hogyan kellene viselkedniük a férfiaknak. Még ma is elsősorban az számít férfiasnak, aki elutasítja a „nőies” viselkedést, teljesítményközpontú, nem mutatja ki a gyengeségeit, keresi a veszélyt, erős, magabiztos, elnyomja a negatív érzelmeit, egyedül oldja meg a problémákat, időnként erőszakos.
A hagyományos férfiassághoz való ragaszkodás több szempontból is befolyásolhatja a pszichés és a fizikai egészséget. Önmagában az érzelmek elnyomása, vagy az, ha valaki nem beszél a problémáiról, hosszabb távon megbetegítő lehet. A férfiak a nőknél sokkal kisebb arányban keresnek fel orvost, pszichológust, mert azt tanulták, hogy ha valami bajuk van, azt egyedül kell megoldaniuk. Ráadásul a társadalom még mindig előítéletes azokkal szemben, akik valamilyen segítő szakemberhez fordulnak, és ez a férfiak esetében fokozottan igaz. Sok terapeutát is befolyásolnak saját, nemi szerepekkel kapcsolatos sztereotípiái, ezért nem feltétlenül tudnak mindig megfelelő segítséget nyújtani. Így az egész helyzet ördögi körré válik:
Érzelmek kimutatása, önfeltárás nélkül a kapcsolatokat is nehéz működtetni, ez az egyik oka annak, hogy a férfiaknak gyakran nincs sok közeli, bizalmas barátjuk, miközben a barátok segíthetnének megtartani a mentális egészséget. A hagyományos maszkulinitást követő, szexista férfiak erőszakosabbak lehetnek a párkapcsolataikban, vagy más férfiakkal. Akiket nem tartanak elég férfiasnak (például a transzneműeket), azokat akár büntetni is hajlamosak. Ilyen hozzáállással jó apának lenni is elég nehéz. A maszkulinitás emellett promiszkuitáshoz, átgondolatlan szexuális magatartáshoz is vezethet, ami miatt nemcsak a férfiak, hanem a nők egészsége is veszélybe kerül.
Az életminőségünket és – tartamunkat befolyásolja, hogy mennyire érzünk veszélyesnek különböző dolgokat, illetve mennyire tartjuk magunkat sérülékenynek. Az emberek nagy része azt gondolja magáról, hogy kevésbé hajlamos például rákban megbetegedni, balesetet szenvedni, mint mások. Megalapozatlanul optimisták, miközben olyan, bizonyítottan veszélyes szokásaik vannak, mint a különböző káros szenvedélyek és a kevés mozgás. A férfiakra ez a fajta gondolkodás és viselkedés sokkal inkább jellemző, mint a nőkre. A nők többet aggódnak bizonyos helyzetek miatt és hajlamosabbak veszélyesnek ítélni őket. A férfiak gyakrabban kockáztatják az egészségüket, nagyobb eséllyel gondolják azt, hogy sérthetetlenek, és nem hat rájuk negatívan az alkohol- és drogfogyasztás, vagy a dohányzás. A veszélyes helyzetek keresése, az erő kimutatása férfiasnak számít. Rendszeresen és sokat inni is nagyon macsó dolog, amin egy Száraz November kihívás sem feltétlenül változtat.
A sérülékenységnek az egészség megtartásában egy kicsit más szempontból is szerepe van. Brené Brown több könyvet írt és előadásokat is tart arról, mennyire fontos lenne kimutatnunk, hogy sebezhetőek vagyunk, és milyen következményei lesznek annak, ha ezt eltitkoljuk. Nem tartjuk magunkat elég jónak és félünk attól, hogy a hibáinkkal együtt mások nem fogadnának el, kapcsolatokra viszont szükségünk van: ezért elrejtjük a sérülékenységünket és elnyomjuk az érzelmeinket. Brown szerint többek között ez a folyamat is vezet ahhoz, hogy olyan sok embert érint például az elhízás, az alkoholizmus, a gyógyszerfüggőség. És bár az a hiedelem, ami szerint „ha nem vagyok tökéletes, nem fognak szeretni”, nagyon sok emberre jellemző, a férfiak lényegesen kevesebb esetben vállalják fel sérülékenységüket, mint a nők.
Társadalmi, intézményi, kulturális szintű változásra van szükség ahhoz, hogy a férfiak többet foglalkozzanak az egészségükkel és tovább éljenek. Mivel mások viselkedése motiváló, ezért minél több ismerősükön látják azt, hogy nem éri meg a hagyományos férfiszerepekhez ragaszkodni, annál inkább lesznek hajlandóak követni a példát. Az olyan mozgalmak, mint a Movember és a Száraz November pedig keretet adhatnak ehhez. Nem a nők feladata „elküldeni” a férfiakat orvoshoz, vagy „leszoktatni” őket az alkoholról. Sokan hisznek abban, hogy ha a férfiak félnek elmenni egy vizsgálatra, akkor „a női praktika is bevethető”, és a nőknek kell felébreszteniük bennük az igényt, de ez amellett, hogy plusz terhet rak a nőkre, gyerekszerepben tartja a férfiakat. Ahhoz pedig, hogy az emberek egészséges életet éljenek, rengeteg egyéni felelősségvállalásra, és felnőtt hozzáállásra van szükség.
