A 2019-es önkormányzati választás kampánya tele volt botrányokkal. A pártok és jelöltek változatos eszközökkel próbálták befolyásolni a választókat, de szerencsére a nyugaton már széles körben elterjedt, egyik legetikátlanabb kampánymódszert, a push pollt egyelőre még csak néhány esetben vetették be. A jövőben viszont elképzelhető, hogy Magyarországon is egyre inkább jellemző lesz a módszer – ahogy például az USA-ban már évtizedek óta az –, ezért nem árt, ha felkészülünk rá.
Közhely, hogy a legtöbb kérdésben, így a választásokon sem feltétlenül racionálisan, tudatosan döntünk. Tisztában vannak ezzel a jelöltek és a kampányokban közreműködő szakemberek is. Az olyan, laikus szemmel lényegtelennek tűnő dolgoknak is szerepük lehet, mint a jelöltek sorrendje a szavazócédulán: az első névre általában jobban emlékszünk, mint a többire. A pszichológiai tudást nem nehéz fegyverként használni,
Az idén ősszel elsősorban két nem létező szervezet (Amygdala Közvélemény-kutató Intézet, Társadalomkutató Intézet) nevében tettek fel az ország néhány településén élő választópolgároknak olyan sugalmazó kérdéseket, amelyek szerint az ellenzéki jelöltek például migránsokat telepítenének be vagy családon belüli erőszakot követtek el. Az USA-ból az egyik legismertebb példa a közvélemény-kutatásnak álcázott manipulációra az volt, amikor 2000-ben, Dél-Karolina államban John McCainről kérdezték telefonon, hogy a választó szavazna-e rá, ha lenne egy feltételezett házasságon kívül született fekete gyereke. McCain végül vesztett republikánus párttársával Bush-sal szemben az előválasztáson; igaz, az nem bizonyítható, hogy ehhez mennyire volt köze az ellene irányuló push pollnak.
Virág Andrea, a Republikon Intézet stratégiai igazgatója kérdésünkre válaszolva elmondta, csak néhány olyan vidéki városról lehet tudni, amelyekben a közelmúltban alkalmazták a módszert. Ilyen volt Pécs, Szeged és Szombathely. Az USA-ban sokkal elterjedtebb a push poll, Richard Nixon választási hadjárata alatt került elő először; nálunk pedig néhány éve, a migránsozó, Soros-ellenes kampányban volt már rá példa. Célja mindig az emberek véleményének a befolyásolása, bizonyos narratívák széles körben való elterjesztése. Elsősorban azok a választópolgárok alkothatják a célcsoportot, akikhez egyébként nem jutának el az adott jelölttel kapcsolatos (általában negatív színezetű és hamis) információk, mert vagy nem követik a híradásokat, vagy nem a push pollt lebonyolítók érdekeinek megfelelő forrásokból tájékozódnak.
Az egyik legfontosabb kérdés, hogyan hat a választókra ez a fajta manipuláció, befolyásolja-e, hogy végül melyik jelöltre szavaznak. Virág Andrea szerint nehéz megmondani, mennyire hatásos a push poll, hiszen a szavazást rengeteg körülmény alakítja, és a szavazó gyakran azt sem tudja utólag megmondani, milyen forrásból kapta az adott információt. Valószínűleg van hatása, különben nem használnák a módszert, de a mostani választások kapcsán is elmondható, hogy legfeljebb utólag lehet majd elemezni, melyik eredmény mögött milyen tényezők állnak.
Egy amerikai kutatásban egyetemistákon tesztelték, hogyan képes hatni a push poll az emberekre. A résztvevőknek kitalált jelölteket mutattak be, akik közül az egyiket sokkal szimpatikusabb tulajdonságokkal látták el, mint a másikat, első körben a diákok többsége a szerethetőbb jelöltre szavazott. Amikor viszont az egyetemistáknak a politikusok honlapjainak tanulmányozása közben olyan, kérdésnek álcázott információt adtak, ami negatív színben tüntette fel a szimpatikus jelöltet, lényegesen kevesebben szavaztak rá (a korábbi 81-89% helyett csak 39%). Nem számított, hogy a kísérletvezetők hangsúlyozták: nem tényről van szó, csak feltételezésről. Azok a diákok, akiknek pluszban még azt az utasítást is adták, hogy nagyon figyeljenek oda a kérdésre, kisebb arányban szavaztak a jelöltre, mint azok, akiket megzavartak a kérdésfeltevés közben. Ez a push pollt modellező helyzet tehát látványosan befolyásolta a döntést, de éles választási szituációban szerencsére rengeteg más hatás is érvényesül.
Érdemes tehát komolyan venni a push pollt, és elgondolkodni azon, hogy mit tehetünk ellene. Virág Andrea elmondta, hogy vannak olyan országok, amelyekben már próbálkoznak a betiltással vagy a keretek közé helyezéssel, Észak-Ausztráliában például szeretnék szabályozni az alkalmazását.
Megkérdeztük a Társaság a Szabadságjogokért egyik jogászát is arról, hogy Magyarországon milyen szabályok érvényesek a push pollra. Szabó Attila, a Választási Jogi Program koordinátora elmondta, hogy a választási eljárásról szóló törvények jogi szempontból erre a tevékenységre is vonatkoznak:
Nem nehéz belátni, hogy az ilyen tendenciózus kérdéssor alkalmas arra, hogy befolyásolja a megkérdezett választók akaratát, és emiatt ez jogi szempontból kampánynak minősül a választást megelőző ötven napban. Mivel kampány, érvényesülnie kell rá a törvény szabályainak, a törvény pedig nem engedi a megtévesztő, rosszhiszemű joggyakorlást. Ebből következik, hogy tilos a kampányt közvélemény-kutatásnak álcázni. A TASZ álláspontja szerint emiatt ez a tevékenység jogellenes.
A TASZ a hírbe hozott jelölteknek javasolta volna, hogy nyújtsanak be választási kifogást, de mivel nem tudni, hogy ki áll a közvélemény-kutatásnak álcázott kampány mögött, a jogorvoslati eljárás aligha lehetett volna sikeres. Szabó Attila ezért azt tanácsolja, hogy az érintettek a büntető törvénykönyv alapján tegyenek feljelentést a rendőrségen: „Bűncselekmény, ha valaki a választási eljárásról szóló törvény hatálya alá tartozó választás során az arra jogosultat a választásban megtévesztéssel befolyásolni törekszik. Álláspontunk szerint az ál-közvélemény-kutatás megvalósítja ezt a bűncselekményt, és bűnös benne mindenki, aki szervezi, illetve megvalósítja.” A TASZ nem tud arról, hogy történt volna ilyen feljelentés, vagy folyamatban lenne valamilyen büntetőeljárás push poll miatt. A szervezet forródrótján kaptak már erre vonatkozó kérdést, de azon kívül, hogy a fentiekről tájékoztatták a telefonálót, nem foglalkoztak az üggyel; álláspontjuk szerint ugyanis a jelöltek és jelölő szervezetek tudnak érdemben cselekedni.
Laikusként sem nehéz felismerni, ha nem egy valós közvélemény-kutatás céljából keresnek fel minket, hanem manipulálni szeretnének. Virág Andrea kiemelte, hogy az ilyen típusú hívások egy adott történet köré épülnek, ami nagy részben negatív információkat tartalmaz; a hívó pedig nem a véleményünkre kíváncsi, hanem elsősorban ezt a sztorit szeretné elmesélni. Ha figyelünk erre, meg fogjuk tudni különböztetni a valós kutatásokat a push polltól.
