Galéria
24huGaléria
Portrésorozat a Hableány-mentés hőseiről
Kutsera-Juhász Bettina alezredes, a BRFK közrendvédelmi főosztályának osztályvezetője a Margit híd pesti hídfőjénél, a Hableány áldozatainak emlékhelyénél 2019 július 17-én. Ahogy minden jóérzésű ember, én is megrendültem, amikor tudomást szereztem a szerencsétlenségről, és mint rendőr, az volt az első gondolatom, hogyan tudnék segíteni - mondja az osztályvezető. Kollégáival, elsősorban kegyeleti okokból, lezárták a gyalogosforgalom elől a Margit híd északi oldalát és a rakpart érintett részét. Ugyanakkor azt is biztosítaniuk kellett, hogy a hozzátartozók, és azok, akik meg akartak emlékezni az áldozatokról, meg tudják közelíteni a baleset helyszínét.
MTI/Balogh Zoltán
Fotó megosztása:
Dajka László, a Monarchia rendezvényhajó kapitánya Budapesten 2019. június 24-én. Szívszorító volt, hogy a nő, akit kimentettünk, nem merte elengedni a matrózunk és barátnője kezét akkor sem, amikor már biztonságban volt a hajón. Mintha az életébe kapaszkodott volna - mondja a hajó vezetője, aki a baleset közelében hajózott a tragédia idején. A hajózórádióból értesült arról, hogy emberek vannak a vízben. Kollégáival döbbenten látták, hogy sok, mentőgyűrűben úszó ember lebeg a vízen. A manőverezést nehezítette, hogy nagy volt a hajóforgalom a Dunán. Rettenetesen hideg volt a víz, nagyon erős volt a sodrás. Két ember közeledett nagy sebességgel feléjük, megpróbálta megközelíteni őket, de egyiküket, aki félájultan feküdt a mentőgyűrűben nem sikerült elérniük. Őt egy szállodahajó motorcsónakjának legénysége mentette meg. A másik hánykolódót, egy nőt, sikerült kimenteniük. A matrózuk és barátnője emelték ki a vízből, aztán a felszolgáló és egy erős férfi vendég segítségével vitték be a belső térbe. A kapitánynak ez volt élete legdrámaibb mentése, pedig negyven év alatt mentett kutyát, gyermeket, fiatalt, sőt egy 87 éves férfit is, őt csáklyával a víz alól.
MTI/Balogh Zoltán
Fotó megosztása:
Budapest, 2019. augusztus 6.
Bisztrán Zoltán tűzoltó alezredes, a Katasztrófavédelem műveleti szolgálatának vezetője Budapesten, a Rákóczi híd alatt 2019. június 25-én. Nagyon ellenünk dolgozott minden: sötét volt, zuhogott az esõ, fújt a szél, nagy volt a sodrás, magas volt a Duna vízállása, a helikoptereket ezért nem is tudtunk bevetni - mondja az alezredes, aki a mentést irányította a tragédia éjszakáján, másnap kora reggelig. A tűzoltók az első jelzésre elindultak, a Parlamenthez riasztották őket, de nehezítette a mentést, hogy jóval később tudták meg, hogy pontosan mi történt, a kint lévő rendőrökkel pedig - hiába voltak akár csak ötven méterre tőlük - csak a központjukon, a műveletirányításon keresztül tudtak kommunikálni. Az első embereket a Lánchíd közelében húzták ki a vízből. A sajátjaikon kívül használták a rendőrség és a honvédség összes mentőcsónakját, valamint a különböző hajótársaságok éppen arra járó hajóinak csónakjait. Elkezdték a kutatást a folyás irányában, hajókat küldtek ki hőkamerákkal, fényárbocokkal egészen az M0-s déli hídjáig, és a partról is keresték a vízbe esetteket.
MTI/Balogh Zoltán
Fotó megosztása:
Gyulánszky Milán, a bajai hivatásos tűzoltóság őrmestere, a Havária Katasztrófaelhárító Közhasznú Egyesület Petőfi Mentőcsoportjának búvára a Duna bajai szakaszán 2019. július 12-én. Amikor Gábor kötele elakadt, megkaptam a parancsot, hogy merüljek, és egy másik kötéllel segítettem a feljutásban. Egyikünk a merülőbúvár, másikunk a mentőbúvár és fordítva, mindig egymás életére vigyázunk - mondja a búvár. Kollégáját, Kovács Gábort biztosította. Mentőbúvárként a negyedik napon merült alá a nagy sodrású, hideg, mély vízben, akkor vezetőkötelet vitt le, hogy egy áldozatot a felszínre tudjanak hozni. Ez volt élete egyik legkeményebb merülése.
MTI/Balogh Zoltán
Fotó megosztása:
Pusztai László, a Clark Ádám daruhajó úszómunkagép-vezetője a hajón a Duna komáromi szakaszán 2019. július 10-én. Megrázó élmény volt, amikor megláttam a Hableány halott kapitányát, mint kolléga szembesültem vele, mi történhet az emberrel - mondja a hajós. Emeléskor ő felügyeli, irányítja, ellenőrzi a daruzást külső területről. A Duna magas vízállása miatt nem volt könnyű áthaladni a Margit híd alatt. Mentek már alatta korábban, de ez kemény volt. Ilyenkor nehezen fér át a hajó széles kormányállása. Ennyire szűk helyen abból lehet baj, ha a szél, vagy a víz mozgása a maximum egyméteres oldalkilengésnél nagyobb mértékben mozdítja el a hajót. Ezért kellett a segítség, és jól jött, hogy a Szent Flórián tűzoltóhajó be tudott avatkozni, amikor kellett.
MTI/Balogh Zoltán
Fotó megosztása:
Kakuja Izabella rendőr őrnagy, a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda bűnügyi technikai főosztályának referense a Dunai Vízi-rendészet Budapesti Rendőrségén a Kopaszi-gáton 2019. július 9-én. A találkozó a hozzátartozókkal nagyon megérintett minket, mert láttuk a szenvedésüket, de nem tudtunk rajtuk segíteni mondja az őrnagy. Az azonosításhoz szükséges adatfelvétel miatt kellett felkeresniük a balesetben eltűnt emberek rokonait. A munkájuk során rákérdeznek az eltűnt ember azonosításra alkalmas ismérveire, tárgyaira, DNS-mintákat is rögzítenek a családtagoktól, hogy a keresett hozzátartózó DNS-profilját fel lehessen állítani, hogy az egy későbbi azonosításnál felhasználható legyen.
MTI/Balogh Zoltán
Fotó megosztása:
Szabó Zsolt, a Magyar Honvédség 86. Szolnok Helikopter Bázis Rubik szállító zászlóaljának rajparancsnoka az Erzsébet hídon 2019. július 2-án. Először az tűnt fel, hogy személyes tárgyakat sodor a víz, és egyszer csak megláttam egy embernek látszó valamit a Dunában idézi fel a repülés során történteket Amíg a vízi rendőrök nem emelték ki, nem is voltunk biztosak benne, hogy egy áldozatot találtunk.
MTI/Balogh Zoltán
Fotó megosztása:
Szathmári Zsolt búvár, a Havária Közhasznú Egyesület elnöke Baján, a Türr István emlékműnél 2019. július 12-én. Ő irányította a felderítő merüléseket a hajóbaleset után. Az elején szikráztak az egók, de a végére összeállt a csapat. Voltak, akik nem vállalták a merülést a rendkívüli vízviszonyok miatt a tragédia másnapján, de mivel mi mentettünk már ilyen körülmények között, úgy gondoltuk megpróbáljuk - mondja. A harminc éve merülő búvár szerint egy ilyen tragédia után is meg kell találni valamit, amibe kapaszkodni lehet. Számukra ezt az összefogás, a bátorság, a kitartás, a küzdelem, az önfeláldozás és az elengedés jelentette. Egy Hableány méretű hajó mentése eltarthat akár négy-öt hétig is. Büszke arra, hogy tizenkét nap alatt végeztek a munkával.MTI/Balogh Zoltán
Fotó megosztása:
Stein Mária alezredes, a BRFK bűnügyi kutyavezetői alosztály munkatársa bűnügyi speciális holttestkereső kutyájával, Liluval a dunakeszi Duna-parton 2019. július 3-án. Alig tudtam a csónakban tartani Lilut, amikor az egyik holttestet jelezte - mondja az alezredes. Kollégáival ő indult elsőként az eltűntek keresésére. A Lágymányosi hídtól észak felé haladva a kutyáik segítségével három áldozatot sikerült megtalálni. Lilut egyébként Professzor Asszonynak szólítják, és magázódnak vele, elmúlt tízéves, valószínűleg ez volt az utolsó komolyabb bevetése, mert jövőre nyugdíjazzák.
MTI/Balogh Zoltán
Fotó megosztása:
Simon Péter geodéta, a HM Zrínyi Nonprofit Kft. felmérő mérnöke a Margit híd budai hídfőjénél 2019. július 23-án. A Hableány kiemelésénél a geodéziai biztosítás volt a feladata. Kollégáival a szonárméréseket értékelve a búvárok merüléséhez nyújtottak segítséget, valamint a Clark Ádám úszódaru áthaladását modellezték. A visszajelzésekből úgy látja, hogy a mentés során végzett munkájuk nyomán a szakmájuk felértékelődött.
MTI/Balogh Zoltán
Fotó megosztása:
Gedei Péter, az Országos Mentőszolgálat budai mentőállomásának vezető mentőtisztje a Jane Haining rakparton 2019. július 24-én. Sokan meghaltak és csak kevés emberen lehetett segíteni. Ez volt a legnehezebb ennél a tragédiánál - mondja a vezető mentőtiszt, aki kárhelyparancsnokként irányította a munkát a baleset után. Bajtársaival este fél tízkor érkeztek a helyszínre. Az első információk még arról szóltak, hogy felborult egy csónak, és három könnyű sérültet mentettek ki a vízből. Később derült ki, milyen nagy a baj. Kollégái több embert is megpróbáltak újraéleszteni, sajnos senkit nem sikerült visszahozni. A túlélők szerencsére csak könnyebben sérültek, a kihüléstől kellett védeni őket, plédbe, lepedőbe, izolációs takaróba, vagy buborékfóliába csavarták őket, miután a vizes ruhájukat levették.
MTI/Balogh Zoltán
Fotó megosztása:
Koch Norbert főhadnagy, a Magyar Honvédség 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred Hadihajós Alosztály megbízott parancsnoka a Dunaújváros aknamentesítő hajón, a Duna belvárosi szakaszán a Parlament előtt 2019. július 3-án. A tragédia éjszakáján a többi mentésben részt vevő szervezettel együttműködve segítette a kutatást és mentést, majd bajtársaival hajnalban elkezdték a búvárbázis kialakítását.
MTI/Balogh Zoltán
Fotó megosztása:
Kovács Gábor, a Havária Katasztrófaelhárító Közhasznú Egyesület merülésvezetője, mentő-kutató búvárja a Duna bajai szakaszán 2019. július 12-én. Mi megpróbáltuk a lehetetlent, iszonyatos volt a sodrás, rátapasztott a létrára a nyomás, alig tudtam elhagyni - emlékszik vissza a körülményekre. A felderítő merülés után többször is merült még, az egyik áldozatot õ hozta fel a mélyből. A legdrámaibb az volt, amikor a búvár és az egyik áldozat vezetőkötele összegabalyodott. Gábor akkor mentőbúvár segítségét kérte, aki levitt a mélybe egy új vezetőkötelet, amelyet a holttestre erősítettek. Kemény, kétórányi küzdelem volt.
MTI/Balogh Zoltán
Fotó megosztása:
Budapest, 2019. augusztus 6.
Tarlós Vince törzsõrmester, a Magyar Honvédség 1. Honvéd Tûzszerész és Hadihajós Ezred katonája egy gumicsónakon, a Duna belvárosi szakaszán a Parlament elõtt 2019. július 3-án. A tragédia összehozta a mentésben részt vevõ szervezetek dolgozóit, összekovácsolta a csapatot - mondja a törzsõrmester, aki a tragédia éjjelén gumicsónakról emelte ki az áldozatokat a vízbõl a Kopaszi-gátnál. A következõ két hétben kollégáival segített a tûzoltóknak, rendõröknek, katonáknak, a Terrorelhárítási Központ (TEK) munkatársainak, valamint a mentésben részt vevõ dél-koreaiaknak.
MTI/Balogh Zoltán
Fotó megosztása:
Hajdu János, a Terrorelhárítási Központ (TEK) főigazgatója a Margit híd alatt 2019. július 17-én. Reményvesztett és reményteli pillanatok váltották egymást folyamatosan a mentés során - mondja a főigazgató. A baleset után a helyszínre ment, kollégái a rossz idő ellenére vízre szálltak, de túlélőt már nem találtak. Másnap a TEK kapta feladatul a mentés szervezését, a halottak felkutatását és a roncs kiemelését. Felemelő dolog volt egy ilyen nagyszerű csapattal dolgozni, részben a saját kollégáimmal, részben a rendőrség és a tűzoltóság szakembereivel, több civil mentőszervezettel és a szakmai tudásukat adó szakemberekkel. A közös cél végül a különböző szervezetektől és különböző szakterületről érkezőket egy nagy csapattá kovácsolta.
MTI/Balogh Zoltán
Fotó megosztása:
Kapcsolódó cikkek
Fotó megosztása: