Az Alzheimer-kór napjaink egyik legsúlyosabb egészségügyi kihívása. A világon nagyjából 50 millió ember él demenciával, de a számuk 2050-re óvatos becslések szerint is megtriplázódik. A betegség pokoli, családokat tesz tönkre, és nincs rá gyógyszer. És belátható időn belül várhatóan nem is lesz.
Ha valaki az utóbbi időszakban rendszeresen olvasott híreket vagy jelen van a közösségi médiában, találkozhatott olyan anyagokkal, amelyekben arról írtak, hogy áttörést sikerült elérni az Alzheimer-kór gyógyításában, vagy hogy megtalálták az elbutulás okát. Sorra jelennek meg az erről szóló cikkek, de sajnos mindegyiknek nagyobb a füstje, mint a lángja.
Bár a betegség jellemzőit Alois Alzheimer már 1907-ben leírta, csak bő 70 évvel később kezdett el vele komolyabban foglalkozni az orvostudomány. A világ több mint fél évszázadot elfecsérelt, de akkor is hiába kezdtek el rohamtempóban kutatni a gyógymód után, szinte az összes próbálkozás kudarcba fulladt.
Ennek az oka több összetevős, de a legfontosabb a betegségről rendelkezésre álló ismeretek hiánya.
A legtöbb tudós alapvetően egyetért abban, hogy az agyban két fehérje tehető felelőssé a betegség kialakulásáért.
- Az egyik a béta-amiloid, amiből plakkok képződnek az idegsejtek nyúlványainak és kapcsolódási pontjainak a felületén az Alzheimer-kóros betegek agyában.
- A másik a tau. Az Alzheimer-kóros betegeknél a tau fehérjekötegei olyan módosuláson esnek át, amelynek eredményeként megcsavarodnak és blokkolják a neuronokat.
Amit a kutatók nem tudnak, hogy ez a két fehérje milyen viszonyban van egymással, és mi okozza, hogy ilyen ártalmas mértékben legyenek jelen az agyban. Ezzel viszont az a baj, hogy a tesztelt gyógyszerek 88 százaléka ugyanarra a hipotézisre épült, ami egy ennyire komplex betegségnél nem lehet nyerő stratégia. Egyszerű példával élve olyan ez, mintha úgy próbálnánk megsütni egy süteményt, hogy nem tudjuk, mik a hozzávalók.
A 2013-as G8-csúcson David Cameron akkori brit miniszterelnök és Nicolas Sarkozy volt francia elnök ígéretet tett rá, hogy 2025-re megtalálják az Alzheimer-kór gyógymódját. Ez az ígéret azonban több mint valószínű, hogy nem válik valóra.
A gyógyszerek tesztelésénél három fázis van:
- az első fázis általában nagyon kis volumenű, a kutatók ilyenkor vizsgálják meg, hogy biztonságos-e a gyógyszer fogyasztása, milyen mellékhatásai vannak, hogyan reagál rá a szervezet, és hogy van-e egyáltalán hatása a betegségre.
- A második fázisban további speciális vizsgálatokat végeznek, és több tesztalanyt is bevonnak.
- Ha ez is sikeres, akkor a harmadik szakaszban már sok ember részvételével tanulmányozzák a gyógyszer hatásait, és ha a teszt eredményes, akkor engedélyeztethetik.
Erre viszont vajmi kevés az esély, tekintve az Alzheimer-gyógyszerek elképesztően magas hibaarányát és azt, hogy a páciensek nagyon különbözőképp reagálnak a pirulákra.
Az is komoly probléma, hogy a hatástalan gyógyszerekről az orvostudomány nem osztja meg egymással az információkat, pedig ezekből sokat lehetne tanulni. Az Alzheimer-kór kutatásban a következő években biztosan nagyobb átláthatóságra és szervezettségre lenne szükség, másként egymás dolgát nehezítik meg az orvosok.
Az Alzheimer-kór esetében amúgy is kérdőjeles a gyógymód szó használata. Még ha feltalálnak is egy gyógyszert, amely 100 százalékos hatékonyságú, az alzheimeres betegek agyában a károsodás súlyos és széleskörű. Az emberi agynak limitált módszerei vannak a sejtek helyreállítására, pláne ha egy idősről beszélünk.
Tegyük fel, hogy a gyógyszer megállítja az Alzheimer-kór által okozott károsodást a neuronokon. Ez még nem jelenti automatikusan azt, hogy a dolgok jobbá válnak. Még ha kicserélnénk is az agysejteket a sérült területeken, gyógyításról csak akkor arról beszélhetnénk, ha ugyanúgy tudnánk összekapcsolni azokat, ahogyan eredetileg voltak. A legtöbb tudós szerint jelenleg a legtöbb, amit tehetnek, hogy kitolják a betegség kialakulásának idejét.
Igazi áttörést persze az hozhatna, ha a világvezetők komolyan vennék a betegséget – Magyarországon nem teszik –, és elkezdenék komolyan támogatni az ügyet.
Több dollármilliárdos egyébként már súlyos pénzösszegeket áldoz az Alzheimer gyógyítására. Bill Gates, a Microsoft alapítója például az idén bejelentette, hogy 100 millió dollárt bocsát a kutatók rendelkezésére. Nem véletlen a kiállása a probléma mellett, édesapja ugyanis maga is Alzheimer-kóros, az üzletember tehát tisztában van vele, hogy mivel kell szembenéznie családok millióinak világszerte.
Kiemelt kép: BURGER/PHANIE/ AFP
