Hozzászokhattunk már, ha egy sportágban vihar támad, azt jobbára a pénz váltja ki. Az utóbbi harminc év legeredményesebb magyar férfi teniszezőjének számító Fucsovics Márton edzője, Sávolt Attila a napokban nem a számára három év alatt 40 millió forintot fizető munkáltatója, a Magyar Tenisz Szövetség (MTSZ), hanem versenyzője oldalán foglalt állást a Fucsovics, illetve a párosban világelső Babos Tímea és a szövetség közötti nyílt színi üzengetéshez, majd szakításhoz vezető vitában. Ugyanakkor Sávolt megpróbált rávilágítani a lényegre, amikor a Facebookon azt írta:
Óriási dolog, hogy a szövetség, a kormány jóvoltából, az állami forrásoknak köszönhetően minden eddiginél több központi forrásból gazdálkodhat. Éppen ezért életbevágóan fontos, hogy ezt mire költi el a magyar tenisz, milyen szakmai szempontok vagy esetleg érdekek alapján. Ez hatalmas felelősség.
Hét év alatt hetvenszeresére nőtt az állami támogatás
A fideszes Szűcs Lajos, aki jelenleg az Országgyűlés költségvetési bizottságának alelnöke, 2011 januárja óta elnökli a teniszszövetséget. A szervezet közhasznúsági jelentései szerint
- 2011-ben 38 651 000,
- 2012-ben 37 175 000,
- 2013-ban 144 168 000,
- 2014-ben 351 184 000,
- 2015-ben 440 530 000,
- 2016-ban 1 776 581 000,
- 2017-ben 2 763 482 000 forint,
vagyis hét év alatt összesen több mint 5,5 milliárd forint állami támogatást kapott különböző forrásokból. Az évenkénti támogatás összege, mint látszik, hét év alatt a hetvenszeresére nőtt, ami még a magyar sport 2010 óta jócskán átírt viszonyrendszerében is példátlannak tűnő gyarapodás. A szövetségnek ezen túl saját bevételei is vannak, tavalyi büdzséje négymilliárdos volt.
Fucsovics, akinek az idén sikerült az áttörés, és top50-es teniszező lett, csaknem 1,5 millió dollárt játszott már össze, Babos Tímea eddigi pénzdíja pedig az ötmillió dollárt is meghaladja.
A hazai szövetség állami támogatásában az első jelentős ugrás 2013-ban látható, ekkor került be a 16 kiemelt olimpiai sportág közé a tenisz. A második, még masszívabb növekedés 2016-ban történt – ez év júliusában derült ki, hogy a szövetség megszerezte Budapestnek egy WTA-, majd egy ATP-verseny rendezési jogát.
Rendezzünk nagy tornákat! De hol és miből?
A női tornákat szervező WTA és a férfi versenyekért felelős ATP mellett a Nemzetközi Tenisz Szövetség, az ITF (a válogatott találkozóknak keretet adó Davis-, és FED Kupa jogbirtokosa) ugyanúgy elvárásokat támaszt a versenyrendezőkkel szemben, mint a labdarúgásban az UEFA a BL-meccsek házigazdáik felé.
Így a jövő hét végén esedékes csehek elleni Davis Kupa-találkozóra – amely a versenysorozat átalakítása miatt végül jóformán tét nélküli lesz, és amelyet a szövetséggel elmérgesedő vitája miatt kihagy a legjobb magyar játékos, a világranglistán 41. Fucsovics – számos más követelmény mellett négyezer fős lelátót ír elő az ITF.
Mivel Richter Attila, a hazai szövetség főtitkára az ITF Davis Kupa-bizottságának is a tagja, az MTSZ természetesen tisztában volt ezzel, amikor nagy versenyek lebonyolítására jelentkezett. Két kérdésre kellett választ találni.
- Borítás: a szövetség a salakot favorizálta, mert kemény pályán a magyaroknak jelentősen csökken az esélyük. Az oroszok tavaly szeptemberi legyőzésében kulcsszerepe volt annak, hogy egy kimondottan lassú salakpálya épült a Kopaszi-gátnál. A magyar válogatott ezzel feljutott a világ élvonalába, a világcsoportban idén Liège-ben (kemény pályán) a tavaly döntős belgáktól kapott ki.
- Helyszín: szóba jöhetett volna, hogy Márky Jenőtől – WTA-versenyek korábbi házigazdájától – bérlik a Római Teniszakadémia salakpályáit, ehhez az ott található stadion 1500 fős lelátóját kellett volna kibővíteni. A szövetség szerint a DK világcsoportjára nem alkalmas a római-parti centrum, más versenyek rendezésére viszont kétségkívül igen – a szövetség azonban a pályaépítés mellett döntött.
Fotó: Illyés Tibor / MTI
Márkyval egyébként a szövetség finoman szólva sem ápol jó viszonyt: miután Márky úgy érezte, nem kap elég támogatást, 2014-ben át is vitte a budapesti WTA-versenyt Bukarestbe, a szövetségnek így ismét rendezési jogot kellett szereznie. Ez 2017-re sikerült, azóta a budapesti WTA-tornát a BOK (volt SYMA) csarnokban rendezik kemény pályán. Az is tény, hogy Magyarországnak szüksége lenne egy olyan salakpályás komplexumra, és azon belül egy centerpályára, amely alkalmas komoly nemzetközi tenisztorna rendezésére – a sportág fejlődése és presztízse is ezt kívánja. Kiváltképp, hogy ez a teniszstadion, a mellé előírt kiszolgálóhelyiségekkel, infrastruktúrával a 2024-es budapesti olimpia pályázati tervében is szerepelt, és Fürjes Balázs kormánybiztos az olimpiai álom 2017-es szertefoszlása után kijelentette, a Kemény Ferenc Sportlétesítmény-fejlesztési Program részeként a főbb sportcélú beruházásokat olimpia nélkül is megépíti az állam.
Az újabb bökkenő: Margitsziget
A szövetség 2016-os fejlesztési tervében végül a Csepel északi részére tervezett olimpiai teniszcentrum helyett a margitszigeti teniszstadion felújítását favorizálta, mondván, a város szívében hosszú távon és piaci alapon is fenntartható egy ilyen létesítmény. A parlament soron kívül jóvá is hagyta az egykori Újpesti Dózsa teniszpályának felújítását, vagyis inkább a helyén egy új stadion felépítését, ami a vonatkozó kormányhatározat alapján tízmilliárd forintot emésztett volna fel, és már a látványterveivel jókora botrányt kavart. Tarlós István is ellenezte az egyeztetés nélkül meghozott döntést, és kijelentette: a főváros nem hajtja végre a törvényt, ami szerinte az árvízvédelmi szempontokat sem vette figyelembe. A főpolgármester egyeztetéseket kezdett a kormánnyal, a teniszstadion építésének ügye azóta is a levegőben lóg.
Csakhogy a szövetség megfelelő létesítmény híján is eleget kell, hogy tegyen vállalt versenyrendezési kötelezettségeinek: ha egy rendező lemondja a versenyét, évtizedekre búcsút inthet a nemzetközi tenisztornáknak. A szövetség ezért öszvér megoldást választott, épített is stadiont meg nem is:
- az ATP 250-es tornát 2017 tavaszán a Folyondár utcai Nemzeti Edzésközpontba vitte (ezt 2011-ben adták át). Négy edzéspályát lezártak, egyre centert alakítottak ki lelátókkal, a többire az előírás szerinti kiszolgáló egységeket tették, majd lebontották az egészet. Erre a projektre úgy 700 millió forintot biztosított az állam.
- 2017 őszén jött az emlékezetes Davis Kupa-siker, a Kopaszi-gát területén 190 millió forintos állami támogatásból és szövetségi szponzorpénzből építettek ideiglenes stadiont,
- 2018 tavaszán már az ATP-tornát is a Kopaszi-gáton rendezték, nagyjából 500 millió forint volt az állami támogatás, a stadiont és a szükséges infrastruktúrát újra elbontották. A helyszínen azóta építkezési munkák kezdődtek, így a szeptemberi Davis Kupa-viadalnak másik területet kellett keresni,
- ez lett a Lurdy Ház parkolója mögötti rész, ahol újfent felépítettek, majd a háromnapos rendezvény végeztével lebontják az ideiglenes stadiont.
Ez a verseny 479 milliós tervezett összköltségvetésének háromnegyede.
Az Emmi információnk szerint július végén vitte a közigazgatási államtitkári értekezlet elé az előterjesztést, e szerint
a kormány pénzügyi kötelezettségvállalása hiányában a szövetség nem tudja teljesíteni a nemzetközi sportszövetség felé vállalt kötelezettségeit és nem tudja megrendezni a rangos eseményt.
A birtokunkban lévő előterjesztés szerint a teniszszövetség mindössze 114 millió forint saját bevétellel számol (ennyit tesz ki a szponzoráció, a tévés jogdíj, a jogtulajdonostól származó, illetve a jegybevétel, valamint az akkreditációs díjak összege). A kiadások közül a legnagyobb összeg,
- 189 millió forint a versenyhelyszín kiépítése,
- 136 millió pedig a létesítmény bérleti díja.
Vagyis újfent nagyjából 325 millió forint megy el egy olyan pályára, amit a háromnapos rendezvény után elbontanak.
Az ötlet, hogy a rendkívüli kormányzati intézkedésekre szánt tartalékból fedezzék a teniszverseny megrendezéséhez hiányzó 365 millió forintot, a Pénzügyminisztériumot (PM) sem nyűgözte le. A tárca illetékese az államtitkári értekezleten azzal érvelt: a tartalékkeret leterhelt, inkább az Emmi előirányzatából kéne lecsípni az összeget. A sportért is felelős tárca ezt nem vállalta, de kitartott amellett, hogy az eseményt „sportszakmai értéke és sportdiplomáciai jelentősége okán” feltétlenül meg kell rendezni.
A PM erre felidézte, hogy a Nemzeti Edzésközpont és a Vasas Folyondár utcai sportközpontja 2017-ben 461 millió forint támogatást kapott, majd 237,5 millió forint szolgált a létesítmények elbontására, a tavalyi Davis Kupa-mérkőzés megrendezésére pedig évközben 168,6 millió forintot adott a kormány, így a tárca „nem látja a további többletforrás biztosításának okát egy másik helyszínen hasonló célokra”.
Ezek szerint a Pénzügyminisztériumnak is szemet szúrt, hogy az ATP- és a WTA-versenyekkel együtt gyakorlatilag 1,7 milliárd forint ment el ideiglenes pályák felépítésére, majd lebontására, sarkítva: több tonna salak és a mobillelátók jobbról balra tologatására.
A Lurdy Ház parkolójában egyébként egy ideje már áll az ideiglenes „stadion”, mivel a Kopaszi-gátról egyből oda deponáltatta azt a szövetség a versenyrendezésre szerződött céggel. Tette ezt annak ellenére, hogy kormánydöntés az említett Emmi-előterjesztés ellenére sem született a Davis Kupa-viadal támogatásáról, azaz nincs aláírt szerződés a szövetség és a tárca között. A minisztérium kérdéseinkre azt válaszolta:
A kormány kiemelten kezeli a hazai tenisz sportág fejlesztésének ügyét. Nagyon örülünk az elmúlt időszak teniszsikereinek, amelyek részben ezeknek a stratégiai fejlesztéseknek köszönhetők. A kormány azonban plusz támogatásról nem döntött.
Ezzel egybevág információnk, amely szerint a szövetség egyelőre saját forrásból és/vagy a már háromszor kifizetett vállalkozók hitelének köszönhetően hozomra előfinanszírozza a Davis Kupa-rendezést. Nehéz azonban azt feltételezni, hogy a kormány végül nem segíti ki a fideszes elnök vezette szövetséget.
Miért kell ehhez az állam?
De miért költ az állam adóforintokat egy olyan sportág versenyére, amelyet a világon mindenhol színtiszta piaci alapon, televíziós bevételekből, szponzorpénzekből, jegyeladásokból és termékeladásokból finanszíroznak?
Nos, míg Taróczy Balázsék idejében a Margitszigeten nem egyszer telt ház, ötezer néző előtt játszott a magyar válogatott a Davis Kupában, addig a jelen tapasztalata az, hogy az oroszok legyőzésekor hiába felelt meg a szövetség a minimum 4000 férőhelyes ITF-előírásnak,
A nagyvilágban egy ATP 250-es tornát 70-100 ezer dollár haszonnal rendeznek meg azok, akik rég bejáratott helyszínnel, szponzorokkal rendelkeznek. Az új próbálkozók jó esetben nullszaldóval, de inkább veszteséggel számolnak eleinte. Mivel az ilyen versenyekre jó esetben is egy-egy nagyobb játékost lehet elcsábítani, a szponzorpénzek és a tévés jogdíjak sem olyan magasak, mint a Grand Slam- vagy az 1000-es tornákon. A nemzetközi gyakorlat az, hogy a rendező város turisztikai, várospolitikai okokból támogatja a szervezőket.
A Davis Kupa ennél is rosszabb helyzetben van: minössze háromnapos esemény, és a közönség ez alatt legfeljebb öt meccset láthat. A tenisz egyéni, nem pedig csapatsport, így jellemzően független a nemzeti érdekektől, a sztárok gyakran hanyagolják is a Davis Kupát. Így a televíziós társaságok végképp nem fizetnek jelentős jogdíjat, bár a hazai szövetség tervében szereplő 3,5 millió forint ezzel együtt is elenyésző összegnek tűnik. Ráadásul a pálya szélén a jogtulajdonos, az ITF szponzorait kell feltüntetni, így ez a bevételi forrás is erősen korlátozott.
Az ITF egyébként 124 705 dollárt fizet a győztesnek, míg a vesztes szövetsége 86 788 dollárt kap. A rendező ország pénzéből levonják a versenybírák díjazását, továbbá a nettó jegybevétel tíz százalékát is be kell fizetni a nemzetközi szövetségnek – ezért számol csak 33 millió forint, a jogtulajdonostól származó bevétellel a szövetség.
Fotó: Marjai János / MTI
Fucsovics vs. szövetség
Az ITF a rendezőnek utalt összeg harmadát pénzdíjként címkézi. Mivel szinte egyetlen szövetség sem támogatja a dollármilliókat kereső profi játékosokat, így ezt a pénzt osztják ki részvételi díjként a csapattagok között. Néhol, mint a magyarok két utóbbi ellenfelénél – a belgáknál és az oroszoknál – a pénz ötven százalékát szétosztják. Magyarországon azonban, különböző formában, éves szinten támogatja a szövetség a teniszezőket, ennek fedezetébe pedig a szövetség beleszámolja a teljes DK-bevételt. A pénz kifizetéséért is szót emelt a szövetséggel háborúzó Fucsovics Márton és Sávolt Attila, bár hangsúlyozzák, nem a maguk érdekében, inkább azokért a csapattársakért, akik még messze nem tartanak ott a kereseti listán, mint az első számú magyar játékos.
Fucsovicsnak – és Babos Tímeának – jobban fáj az, hogy a mai napig nincs olyan megállapodás az élversenyzők és a szövetség között, amely a profi sportághoz méltóan rendezné a felek jogait és kötelezettségeit. Úgy tudjuk, Sávolt, Fucsovics és menedzsere, Joó György június óta hiába próbál összehozni ez ügyben egy személyes megbeszélést a szövetség elnökével és főtitkárával. A főtitkár, az egy ideig Fucsovicsot menedzselő Richter Attila New Yorkban – ahová az ATP és a WTA éves konferenciája miatt utazott ki – próbálta közelíten az álláspontokat a szövetség és a US Openen részt vevő versenyzők között, ám nem járt sikerrel.
Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu
Fucsovics döntése, hogy kihagyja a Davis Kupát, nem egyedi, bár idehaza csak jelenlegi edzője, Sávolt Attila mondta le a válogatottságot. A világsztárok versenynaptárába gyakran beilleszthetetlen a viadal, ezért sokszor nem is, vagy csak a döntőre kapcsolódnak be. A csehek legjobbja, a korábbi top10-es játékos, az idén viszont szenvedő Tomas Berdych is lemondta korábban a szereplést, ő sem jön Magyarországra.
A legjobb magyar teniszező dolgát tulajdonképpen megkönnyítette, hogy voltakpéppen csak a hazai közönség előtti szereplésről kell lemondania – tétje a csehek elleni meccsnek nem lesz. Bár a szövetség azzal kezdte – természetesen Fucsovics képével – promotálni az eseményt, hogy a tét a 16 legjobb csapatból álló világcsoportban maradás, az ITF augusztusi kongresszusán úgy határozott, hogy 118 év után változtat és jövőre teljesen új rendszerben bonyolítja le a Davis Kupát: egy helyszínen, 18 csapat részvételével, az év végén. A változás mögött Gerard Piqué, a Barcelona focistája áll: befektetési társasága 25 évre hárommilliárd dollárt ígért az ITF-nek a versenysorozat jogaiért, de cserébe teljesen átalakítja azt.
Így a magyar és a cseh válogatott az eredménytől függetlenül szinte biztosan bennmarad a világcsoportban, és bekerül majd az első (februári) forduló azon 24 csapata közé, amelyet összesorsolnak, és amelyek egy párharcon döntik el, közülük melyik 12 csatlakozhat a novemberi döntőben a hat kiemelt mellé. Így a magyar-cseh párharc csak abból a szempontból fontos, hogy a győztes válogatott kiemelt lesz, és könnyebb ellenfelet kaphat februárban.
A vállalkozók biztosan örülnek ennek, jóformán ugyanazt a salakot adják el ötödjére, majd hatodjára is, az adófizetők tán kevésbé. Hiszen így kerül a 10 milliárd forint körüli összegre tervezett margitszigeti teniszstadion már az első kapavágás előtt több mint kétmilliárdba.
Kiemelt kép: Marjai János / 24.hu
