A választási kudarc réme árnyékolta be a Békemenetet

Szelíd és derűs emberek vagyunk, de nem vagyunk balekok. A választás után elégtételt veszünk, erkölcsit, politikait, jogit

– talán ez volt március 15-én Orbán Viktor egyetlen meglepő mondata. Tavaly október 23-ához hasonlóan három héttel a választás előtt sem ünnepelt, hanem kampányolt a miniszterelnök: lényegében végig arról beszélt, ha nem nyer a Fidesz április 8-án, akkor bevándorlók özönlik el az országot, és Magyarországnak annyi.

Azonban ez a fent idézett homályos fenyegetés újdonság volt. Ugyanazt jelezte, amit az eddigi legidegesebb hangulatú Békemenet is: a kormánypártban és a szavazóik között is egyre nyugtalanabbak, hosszú idő óta először nem érzik zsebben a választási győzelmet.

Orbán – pedig ünnepi beszédeiben szereti a történelmi párhuzamokat – alig ejtett szó 1848. március 15-éről, inkább hergelte a vidékről a fővárosba buszoztatott több százezres tömeget. „Mi”-ről és „ők”-ről beszélt, akár csak a menet elindulása előtt Bayer Zsolt a Bem téren. Magukat a nemzetet és Európát megmentő hazafiaknak, mindenki mást Soros György nemzetet elveszejteni akaró katonáinak festett le.

Ez egy kompromisszumot nem ismerő vezető beszéde volt, aki már évek óta azt táplálja híveibe, hogy jó és rossz hősi küzdelme zajlik. És csak ők, „a jók” győzhetnek.

Orbán harcba hívott és hazaküldte Sorost

Orbán Viktor a Békemenet záróeseményén, a Kossuth téren tartott beszédet március 15-én. A miniszterelnök több tízezer ember előtt azt mondta, erkölcsi, politikai és jogi elégtételt fognak venni a választás után. 

A Kossuth teret megtöltő és az Alkotmány utcában is több keresztutcányi hosszan álló emberek pedig komoran hallgatták. Nem úgy tűnt, mintha bárki is megkérdőjelezné a fideszes kampányszlogent, miszerint a választás nem csak a következő négy évről szól, hanem az ország és egész Európa jövőjéről, és ha nem a Fidesz győz, akkor elveszik a nemzet (és egész Európa).

Orbánék azután váltottak ebbe az eggyel durvább kampányfokozatba, hogy nagy meglepetésre Márki-Zay Péter lemosta a pályáról a fideszes jelöltet Hódmezővásárhelyen. Nem véletlenül ezután jelentették be, hogy lesz Békemenet. Nem véletlenül ekkor mondta a miniszterelnök egyik reggel a Kossuth rádióban majd most újra, hogy minden egyéni választókörzetben egyetlen jelölt áll majd a fideszes jelölttel szemben (pedig erre elég kevés az esély). Soros-paktumról beszélt, amit a kormánypárti sajtó címlapon visszhangzott.

Orbánék megijedtek, hogyha okosan koordinál, működik együtt az ellenzék, akkor megtörik a centrális erőtér, és a Fidesz nem tud győzni a legnagyobb kisebbségként, mint korábban.

A miniszterelnök hiába mondta a színpadról, hogy őt nem érdekli a vérszegény ellenzék, hanem a Soros-birodalom ellen küzd. Nem véletlenül tüzelte ma a szokásosnál is jobban a választóit, nem véletlenül beszélt hosszan arról, hogy álruhás, rejtőzködő, „független jelöltek mögé bújó” Soros-jelöltek lesznek minden választókerületben a fideszesekkel szemben. Mikor hallottuk Orbánt utoljára ilyen aggályoskodóan hosszan arról beszélni, hogy milyen taktikával készül az ellenzék?

A Békemenet résztvevőin is pontosan ugyanez érződött. Eljöttek, elhozták őket, megmutatták, hogy sokan vannak, de mindenki komorabbnak, feszültebbnek tűnt, mint korábban. Ha jól számolom, ez volt az ötödik Békemenetem, csak kettőt hagytam ki, úgyhogy van összehasonlítási alapom.

Néhányan szórványosan sorosoztak, elvétve gyurcsányoztak a menetben, de Kósa Lajos nevét hallottam a legtöbbször. És páran ugyan fake news-t emlegettek, de a többség arról beszélt, hogy gyanús az ügy, sok a kérdés, nem értik, mi ez az egész. Mikor fordulhatott volna elő korábban ilyen egy Békemeneten?

És mivel igyekezett Orbán egyben tartani a tábort, mivel érvel a Fidesz mellett? Pozitívumokat, eredményeket nem mondott.

Kizárólag fenyegetett, riogatott, és a valami homályos világ-összeesküvésben érdekelt ellenzék ellen hergelt. Úgy tűnik, ennyi maradt. Újdonságként egy választás utáni megtorlással tudott szolgálni.

Kiemelt kép: Bielik István / 24.hu