A Klubrádiónak Ligeti Miklós, a Transparency International jogi igazgatója azt mondta, ha a korrupt politikusokat nem üldözi az állam, a polgárok is feljogosítva érzik magukat, hogy boldoguljanak, ahogy tudnak. Itt senki sem kérdőjelezi meg, hogy egy gázszerelő százmilliárdos közbeszerzéseket nyer néhány év alatt. Ha ez Németországban megtörténik, belebuknak.
A korrupciónál a versenyképességet, az intézményrendszer megbízhatóságát vizsgáló adatok még drámaibb romlást mutatnak. Ligeti Miklós szerint a magyar állam sok szektora fertőzött korrupcióval, az önkormányzatoknál a közbeszerzéseknél magas a kockázat.
Szerinte a maffiaállam nem írja le pontosan az állam hibáit, de biztos, hogy az uniós pénzek felhasználásakor mindkét végponton súlyosak a kockázatok. Az egyik a projekt kiválasztása, hogy az állam mire szán milliárdokat.
Az, hogy ez mennyire demokratikus, mennyire átlátható, (…) miért adják oda vállalkozásoknak ingyen pénz formájában, miért kilátó és főtér épül mindenhol, ez megkérdőjelezhető, és magában hordozza az átláthatatlan, egyéni érdekérvényesítésnek teret engedő korrupciós nyomást.
A másik pont a végrehajtási fázis, a közbeszerzés, amikor ki kell választani, ki épít utat, közvilágítást. Itt bármilyen pénzforrás kitett az összejátszásnak, kartellezésnek, személyre szabásnak, visszaosztásnak. Azt senki nem tudja, a GDP hány százaléka érintett korrupcióval, de a nemzeti jövedelem jelentős hányadát közbeszerzésen osztják szét.
A tökéletes korrupciós modell
Ez az emelkedés önmagában a választás közelségével nem magyarázható, inkább arról van szó, hogy a kormány nem biztos a hatalma megőrzésében, ezért minden általa elkölthető pénzt le akar kötni és eljuttatni a haveroknak.
Ligeti tévedésnek tartja, hogy közbeszerzésen csak korruptan költenek és minden fillér korrupt célt szolgál, bár a Transparency International kutatásai alapján a közbeszerzések 20-25 százalékkal túlárazottak, de rövid távon ez is pörgeti a gazdaságot. Ettől eltérő példának tartja a jogász a letelepedési kötvények rendszerét, ami a tökéletes korrupciós modell.
Ez olyan tiszta, államosított lopás, amiben nincsen az országnak haszna, szemben a rövidtávon gazdaságot élénkítő korrupcióval. Államadósságot olcsóbban is lehetett volna finanszírozni. Itt egyszerűen fogtak 60 milliárd forintot és ellopták az adófizetők pénzéből.
A társasági adóból finanszírozott sporttámogatások esete is más, ez év végére nagyjából 500 milliárd forint lesz, de nem eredményez ennyi nettó veszteséget, mert nem minden pénzt loptak el. Nem tudjuk, mennyit loptak, csak azt, hogy politikai alapon történt a források elosztása.
A felcsúti Puskás Akadémia nem tud olyan eredménytelen lenni a labdarúgásban, hogy ne legyen örök bajnok a tao-vonzó képességben, hat év alatt 14 milliárd forint került hozzájuk.
A pénzből sportolókat fizetnek, építkeznek, így rövid távon van haszna, bár később csak a ráfizetés lesz. Ligeti szerint szabálykövető társadalom talán nincs is, a szabályok megszegése mindenhol elterjedt, de az állami korrupció még generálja is a mindennapi korrupciót.
Ha a polgár azt tapasztalja, hogy az állam és állami vezetők büntetlenül, sőt a korrupciót létrehozva működnek, hogy az a korrupció, amit a politikusok követnek el, üldözetlen marad, akkor felhatalmazva érzi magát, hogy ő is úgy boldoguljon, ahogy tud.
Lopunk. És?
A korrupció nemcsak a boldogulás megengedett eszköze, hanem normává is válik, amivel az ember kiegyenlít esélyeket, mint a hálapénzzel. Az állam súlyos felelőssége, hogy példamutatás helyett, generálja azokat a helyzeteket, amelyek jelzik, számára elfogadott a korrupció. Ilyen alapon meg lehet különböztetni a korrupció keleties és nyugatias formáját.
Nyugaton, a gazdag, jól működő társadalmakban nem cool dolog lopni. A korrupt politikus megszégyenül, eltávolítják a hatalomból. Magyarországon az állami szereplők nem szégyellik a lopást, hanem büszkék rá. Ez a nagy különbség.
Magyarországon nem bukik bele egy jegybanki vezető abba, ha a jegybank nyereségének egy része családtagjaihoz kerül, a legfőbb ügyész haja szála sem görbül, hogy az általa vizsgálandó jegybank alapítványainál neje jól fizető állásban van. A kormányfői család gazdagszik és nem kérdőjeleződik meg, hogy egy gázszerelő hogy tud százmilliárdos közbeszerzéseket elnyerni néhány év alatt.
Ha ez Németországban megtörténik, belebuknak és szigorító törvényeket fogadnak el.
Magyarországon titkosító törvényt fogadnak el, hogy még beszélni se lehessen róla.
