Gerner Péter eredeti szakmáját tekintve geológus, szakterülete a hazai lemeztektonika. A kilencvenes években részt vett abban a kutatócsoportban, amely vizsgálta a Paks alatt futó törésvonalakat. Bár 20 éve pályát váltott – informatikai menedzser, felsővezető lett belőle multicégeknél – az atomerőművel kapcsolatos szakmai érdeklődését nem adta fel. Idén januárban azzal került be a hírekbe (az Átlátszó írt róla először), hogy szerinte lényegi információk sikkadtak el a Paks II. földtani kutatási programban. Az állam által 8 milliárd forintért megrendelt kutatás szerint, bár valóban vannak aktív tektonikus törésvonalak azon a területen, ahová az új paksi blokkokat építenék, ezek a létesítményre nem jelentenek veszélyt. Gerner Péter az utolsó negyedévét többnyire azzal töltötte, hogy ellenőrizte ennek a nyolcszáz oldalas, nyilvános tanulmánynak (pdf) az állításait, számítási modelljeit, és amit talált, az cseppet sem megnyugtató.
Kell-e félnünk az új paksi atomerőműtől?
Ha az állam által megrendelt földtani kutatás alapján nem megfelelően méretezik az építményt, akkor lehetnek problémák későbbb.
Mit talált?
Az új erőművel kapcsolatban két kérdést vetettem fel. Az egyik egy szabályozási kérdés, hogy egyáltalán lehet-e felszínközeli aktív törés fölé atomerőművet építeni. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) ajánlása szerint nem lehet, míg a magyar rendelet szerint lehet. Ez egy eldöntendő kérdés. A másik – szakmai – felvetésem, hogy a tanulmány következtetései, számítási modelljei vajon biztosan megfelelőek-e.
Azok?
Szerintem nem, mert a kutatás időben rossz helyre fókuszált. Földtanilag 25-30 millió évet kutattak, de magyar rendelet, illetve a NAÜ ajánlás szerint is az utolsó 100 ezer év pontos megértése és feltárása lett volna a fontos.
Utóbbihoz más nagyító, más módszerek kellenek. A másik kulcsszó a talajgyorsulási érték (a talaj elmozdulását jelző gyorsulási érték, amely a mérnökök számára a legfontosabb egy atomerőmű méretezésénél – a szerk.) Ennek a számításánál jelentősen felülsúlyoztak elavult szeizmotektonikai modelleket. Ha mégis nagyobb talajgyorsulásra kell méretezni az erőművet, az biztosan nagyobb költséggel is jár, mert erősebbre kell építeni.
A kutatás nyilvános része szerint Paksnál nincs felszínre kifutó törés.
A kutatási anyagok alapján ezt nem tudjuk egyértelműen megállapítani. Nem azt állítom, hogy biztosan van felszíni törés, csak azt, hogy a kutatásban ezt nem vizsgálták megfelelő súllyal, és ennek a lehetőségnek nem jártak a végére. Ha egy helyen nem találtam semmit, az nem jelenti azt, hogy máshol sincs semmi.
Elméletileg milyen krízis következhet be Pakson, és mekkora ennek a valószínűsége?
A földrengésnek van valamennyi valószínűsége. Hogy ez mekkora és elég erős lesz-e, hogy károkat okozzon, ezt nem tudja senki.
Itt jön be a talajgyorsulás kérdése. Ha emiatt alulméretezik az építményt, tönkremehet az erőmű, le kell állítani, ki kell javítani. Ugyanakkor a sugárzó részekkel nem hiszem, hogy gond lenne.
Paks I.-et mennyiben érinti ez a probléma? Nem ugyanarra a törésvonalra épült, mint az újonnan tervezett?
De igen, ez a probléma érinti a meglévő épületet is. Önmagában a törésvonal nem lenne baj, mert lehet építeni törésvonalra is. Csakhogy az erőmű építése óta nagyot változott a geológia. A 70-es, 80-as években az uralkodó álláspont még az volt, hogy csak mélyben lévő, aljzati törésvonalakkal kell számolni. Az újabb elméletek hatására kiderült, hogy Magyarországon sokkal több, akár felszínközeli törésvonal is létezik, és ezek legalább annyira fontosak egy atomerőmű méretezésénél, mint a mélyben lévők. Azaz mégis mozog a Föld.
Paks I.-nél most megdőlt a reaktortartály. Ennek köze lehet a felszíni törésvonalakhoz?
Én úgy értem, hogy ennek nincs köze a törésvonalakhoz. A talajsüllyedéssel, és részben a Duna vízállásával magyarázták a dőlést. De a mostani kutatásra Paks I-nek is figyelnie kell, mert az nekik is jelenthet valamit.
Erről valóban nem sokat lehetett hallani. Ez hogy történt?
A geológiában a modern lemeztektonikai forradalom hatása a hetvenes-nyolcvanas években, de már Paks I. megtervezése után ért Magyarországra. Ennek hatására volt egy földtani vita a magyar geológusok körében is, és erre figyelt fel az állam. Komoly vizsgálatokat rendeltek el, többek között egy brit kutatócsoport is Magyarországra jött. Az eredmények hatására erősítették meg az építményt.
Ezek szerint akkor volt még szakmai vita Paksról.
Így van. A kilencvenes években az állam még meg akarta érteni a szakértőket, és komolyan utánajárni a lehetséges kockázatoknak. Ma nem látok ilyen szándékot. Részben azért sincs vita, mert kutatók ma már alig állnak bele névvel egy ilyen felvetésbe. A célom éppen az, hogy másokkal együtt nyilvános szakmai vitát generáljak a kérdésről.
Kapott-e visszajelzést a szakmán belül a felvetésére?
Csak azoktól, akikkel beszéltem erről. Egyikük sem mondta, hogy vállalhatatlanok a felvetéseim.
Tud olyan kutatóról, aki benne volt a mostani kutatásban, és megszólalna, de a projekttársasággal kötött titoktartási szerződése miatt ezt nem teheti nyilvánosan?
Többeket is próbáltam meggyőzni a volt kollégáim közül, akik benne voltak a kutatásban, de nem vállalták. Volt, aki tudott volna, de nem akart megszólalni. És volt olyan is, aki akart volna, de a kötelezettségei miatt nem tud nyilvánosan állást foglalni a kérdésben.
Máshol mennyire gyakori, hogy lakatot tesznek a tudósok szájára?
Erre megvannak az iparági standardok. Az olajcégeknek sem okoz kárt, ha a szerződéses kutatóik szakmai anyagokat publikálnak a témájukban, ellenben a szakma fejlődését nagyban elősegíti. Szerintem inkább engedni és bátorítani kellene a geofizikusokat, geológusokat publikálni.
