A 168 Órának a színésznő és férje, Schilling Árpád páros interjút adott. A rendező elárulja, hogy már akkor tudott a szexuális zaklatásról, amikor még nem volt a felesége. A Krétakörben sokszor hallották a történetet, de sokáig ő sem élte át mélyen, elintézte annyival, borzasztó, hogy az olyan nagy hatalmú emberek, mint Marton, mit megengednek maguknak.
Emiatt most szégyellem magam. Az én reakcióim is langyosak voltak, a többiekkel együtt én sem bátorítottam Lillát arra, hogy álljon ki a fájdalmával és a szégyenével a nyilvánosság elé. Úgy könyveltem el sokáig, mint egy csúnya sztorit, ami bárkinek az életében előfordulhat. Nem vettem észre, mennyire magára maradt a traumájával. Hiába mondta el rengeteg embernek, ha mindig azt a visszajelzést kapta, hogy hát, megesik az ilyesmi.
Most a bűntudata és az elszántsága miatt sem akarta lebeszélni arról, hogy a nyilvánosság elé álljon, Sárosdi Lilla pedig újra felidézi, miként tört fel a harag, amikor meglátta Marton Lászlót azt utcán. Elárulja azt is, hogy azért lett a Facebook-poszt, mert egy újságíró megrettent a sztoritól, ő pedig akkor már úgy érezte, képtelen tovább várni.
Az is az ő döntése volt, hogy először nem mondta ki Marton nevét. Pár nappal később azért tette meg, mert rájött, csak négy emberre illett a leírása. Egyikük, Zsámbéki Gábor másnap fel is hívta, és közölte, nem volt korrekt, a névtelenség miatt ártatlanokra is rávetült a gyanú árnyéka. Nem jutottak dűlőre, végül Dés László győzte, aki szintén a Facebookon azt írta, mellette áll, de kéri, nevezze meg az elkövetőt, mert így az ügy homályban marad, a sejtetés nem segíti a tisztulást, értelmetlenné válik korábbi lépése. A másik ok az volt, hogy rengetegen jelentkeztek nála a saját sztorijukkal, amiből csak néhány szólt Martonról.
400! nő kereste meg
Akadt pár színésznő is, de döntően civilek találtak meg, láthatóan csak azért, hogy valakinek végre elmondhassák a feldolgozatlan fájdalmukat, szégyenüket.
Én is csak ekkor tudtam meg, hogy nem én voltam az egyetlen áldozata.
Schilling Árpád elfogadta, hogy felesége kimondja a nevet, a bejelentés előtt éjszaka közösen próbáltak formába önteni egy szöveget, Lilla még gyakorolt is, de hajnalban kidobta a szemétbe, mert nem érezte sajátjának.
Hamisnak tűnt. Aztán délelőtt tízre kellett mennem egy eseményre, de indulás előtt, nagyjából kilenckor ott álltam a konyhában, és azt éreztem, én innen nem megyek sehova, amíg ország-világ előtt ki nem mondom a nevét. És mondtam, amit mondtam.
Utána Schilling Árpád feleségét próbálta megóvni a bulvármédiától és attól, hogy olyan szakmai ügyekben exponálja magát, amelyekben nincs otthon, elégnek érezte, ha azoknak a véleményét tolmácsolja, akiket szintén zaklattak.
Ezen a területen mindenki másnál hitelesebbnek számít.
Sárosdi először először fel is akarta vállalni ezt a felelősséget, de olyan szinten zúdultak rá mások traumái, hogy rájött, nem ért hozzá, érdemben csak szakember tud segíteni, próbál is mindenkit hozzájuk irányítani.
Sőt, Spronz Júlia (Patent) nekem is sokat segített abban, hogyan kezeljem például a mocskolódó kommenteket. Egyébként sokan azt mondták, tőlem kaptak erőt, hogy bevallják a családjuknak, a barátaiknak, milyen abúzus érte őket korábban. Hogy először mertek róla beszélni, és azért fordultak hozzám, mert tudják, hogy én biztosan megértem a helyzetüket. Szerintem már az is nagy dolog, hogy nekem kipanaszkodták magukat.
Egy ideje Martonnal álmodik
Sárosdi Lillának az állandó belső feszültséget okoz, hogy Marton Lászlót igaztalan támadások is érhetik, megkérdőjelezik életművét, a gyerekeire is gondol.
Egy ideje Martonnal álmodom. Arról, hogy most mennyit szenvedhet. Nem bántam meg, amit tettem, de nagyon fáj, hogy nem tudtam őt megmenteni az igaztalan támadásoktól. És hogy ott van a hatéves kislánya, aki nem tehet semmiről. Borzasztóan akartam, hogy bocsánatot kérjen.
Schilling Árpád emlékeztet rá, hogy ő is a Vígszínház tagja, ahol a legtöbben gondolkodás nélkül Marton pártjára álltak az ügyben. Ellenpéldát is mond, Kovács Gábor producert, aki szerint a nagy művészek külön elbírálás alá esnek. Ő sem tagadja, egy rendező munka közben különleges idegállapotba kerül, és a belső feszültséget valahogy le kell vezetnie, de szerinte a hatalommal való visszaélés bármilyen formája megengedhetetlen.
Az ember több, mint a művész
Egy alkotás művészi színvonala soha nem legitimálhatja a keletkezéséhez használt erőszakot, embertelenséget.
A határokat nehéz meghúzni, a színház és a film kőkemény világ, ahol mindig erősnek kell látszani, az etikai korlátokról szakmai konferenciákat kellene tartani, mert ő is tartott a Krétakör Színházban olyan próbát, ahol a kívülálló szemével furcsa dolgok megtörténtek.
De minden esetben arról volt szó, hogy nagyjából egykorú, egymást jól ismerő felnőtt emberek, önszántukból igyekeztek kitapogatni a saját határaikat. Ez, szerintem, erkölcsi értelemben védhető. Ugyanakkor azt is mondom, hogy lehetett olyan eset, amiben nem mértem föl jól a helyzetet, és a színészek sem jelezték, hogy ez számukra elfogadhatatlan.
Ő mindig párbeszédben gondolkodott, ezért támogatna ezekről a kérdésekről egy szakmai alapú diskurzust.
Több, mint húsz év szakmai tapasztalatával azt állítom, hogy egy rendező bármikor dönthet úgy, hogy a siker érdekében nehéz helyzetbe hozza a színészét, de megaláznia nem szabad.
Mindig lehet pontosan érezni a különbséget. Ezt már Sárosdi Lilla mondja, aki vett már részt olyan próbafolyamatban, amikor megengedhetetlen stílusban beszélt a rendező a kollégájával.
És én csöndben maradtam. Szégyellem. Ma már nem hallgatnék.
Schilling szerint egy színész sok mindent vállal (egzisztenciális okokból, szakmai becsvágyból, az előadás sikeréért).
Olykor a saját megaláztatását is. A rendező felelőssége, hogy ez ne történjen meg. A rendezői színház léte nem ad felmentést az etikai határok átlépésére.
Neki jelzik a színészei, ha goromba, és meg kellene érteni, hogy nem a színházban van a való világ, hanem a színházon kívül.
Ha a színházon belül történik egy skandallum, akkor a színház nem zárkózhat be.
A bűnért bűnhődni kell
Szerinte közös felelősség, hogy Kerényi Miklós Gábor ne ússza meg és legyen következménye a tettének.
Egy olyan országban akarunk élni, ahol a gonosztetteknek következménye van. Igaz? De ennél sokkal fontosabb, hogy meg kell előznünk a hasonló abúzusok lehetőségét. Egy pályakezdő táncosnak ne kelljen azzal számolnia, hogy egy nagyhatalmú igazgató bármikor elfenekelheti. Ehhez meg kell változnunk, nincs mese. Valami új kell, mert ez a régi már elviselhetetlen. Annak a világnak, amiben egyesek kedvükre alázhattak másokat, vége van. Legyen vége! Kanadában azért akadt fenn a rostán Marton László, mert akit zaklatott, annak nem okozott problémát segítséget kérni az igazgatójától. Idehaza nem azzal jutunk előbbre, ha újabb és újabb rohadt répát húzunk ki a földből, hanem azzal, hogy nem engedjük megrohadni a répákat.
Sárosdi Lilla nagyon szeretné, hogy Kerényi esetében ne maradjon el a jogi következmény.
Abban mindketten egyetértenek, hogy a bűn ráragad egy kiemelkedő művész teljesítményére is. Mostantól Kevin Spacey arcán a bűnt látják, nem a karaktert, és hiába kiváló színész, nem nézik meg egyetlen filmjét sem.
Sárosdi Lilla szerint ez nem hasonlítható össze az ő esetével.
Súlyos dolognak tartom, amit Marton László tett, de nem lehet egy napon említeni 14 éves fiúk abúzálásával. Én tiszta szívemből elfogadtam Marton bocsánatkérését. Nem tudok rá haraggal gondolni tovább.
Férje azt mondja, amikor nem fogadta el a rendező bocsánatkérését, nagyon dühös volt, mert elképesztő módon megviselte a feleségét és családját a bocsánatkérésig eltelt idő és dühítette, Marton bocsánatkérése is, de nem volt elegáns, hibázott, amikor Martonnak üzent és nem mindenki másnak arról, mi a különbség közeledés és zaklatás között.
Van bűnbocsánat
Az interjú végén aztán Sárosdi Lilla védelmébe veszi a rendezőt.
Most hadd védjem meg Marton Lászlót. Ha egy 74 éves emberre rácsapják a tükröt, adjunk neki időt, hogy fel tudja dolgozni a történteket. Néhány nap alatt jutott el oda, hogy előbb rágalomnak nevezte a dolgot, majd elnézést kért minden áldozatától, ha megbántotta volna őket. Én ezt komoly fejlődésnek tartom. A valódi mély szembenézéshez, az igazi megbánáshoz időre van szükség.
A színésznő azt viszont nem bocsátja meg, hogy a kormánypárti sajtó mocskos módon kihasználta a helyzetet. Mélyen megveti, hogy zsidózásra használták föl a zaklatási ügyek feltárását. Ez ordas aljasság és nem árulja el, mit kíván nekik. Marton László bocsánatkérése után Sárosdi megnézi Marton jelenleg futó legnagyobb sikerét, A Pál utcai fiúkat.
