A Weinstein-botrány és a Marton-ügy nyomán a szexuális zaklatás kérdését járták körül a Nőkért Szabadegyetemen, hétfőn este a Gödör klubban. A nőjogi ismeretterjesztéssel és szemléletformálással foglalkozó Nőkért Egyesület rendezvényén részt vettek:
- Sebő Ferenc színész, a Budapesti Anarchista Színház rendezője,
- Döbrösi Laura színész, akit egyebek mellett az Aranyéletből ismerhetünk,
- Wirth Judit, a NANE (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen) Egyesület jogásza,
- dr. Barát Erzsébet, az SZTE Angol-Amerikai Intézetének docense, a CEU oktatója,
- Varga Anna Gizella tervező grafikus, aki az egyetemi szexuális zaklatás témakörében készítette diplomamunkáját,
- Elekes Irén Borbála, az OSZK nyugdíjas munkatársa, a nőtörténet kutatója, a Civil Rádió műsorvezetője,
- Keveházi Kata, a munkahelyi szexuális zaklatással is foglalkozó Jól-Lét Alapítvány munkatársa.
Wirth Judit a beszélgetés során rámutatott: a magyar jogi szabályozásban a szexuális zaklatásról csak az egyenlő bánásmódról szóló törvény rendelkezik. Ha valakit a munkahelyén szexuális zaklatás ér, az az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordulhat. Az áldozat számára kevés kompenzációval jár, ha a hatóság a javára dönt – inkább erkölcsi elégtételt jelent, esetleg kötelezik arra az elkövetőt, hogy hagyjon fel a gyakorlattal. 2010 óta az EBH előtt 34 zaklatásos ügy volt, aminek csak egy része a szexuális zaklatás.
Azt kellene alapul venni, mi eshet rosszul a legérzékenyebbeknek
Döbrösi Laura elárulta: szerencsésnek tartja magát, a szakmában nem volt a Marton-ügyhöz hasonló tapasztalata, de ő alapvetően barátságos közegekben, főleg filmekben kapott szerepeket. Ennek ellenére folyamatosan érzi, hogy amikor eljátszik egy szerepet, újra és újra bizonyítania kell, hogy nem azért van ott, mert szép és „odafeküdt valakinek”. Női magazinokban kérdezik meg tőle, hogy a külseje befolyásolta-e abban, ahol tart. Úgy látja,
benne van a társadalomban az a szexista hozzáállás, hogy a nő teste eszköz, amit az előrehaladáshoz használni lehet.
Kitért arra is, hogy szerinte nincs olyan nő Magyarországon, akit még nem ért semmilyen kellemetlen élmény, legyen az utcai beszólogatás, sunyi taperolás, vagy sarokba szorított helyzetben kapott ajánlat olyan embertől, akitől erre nem számított. Ez nálunk mintha még menőnek is számítana, és még örülnek is annak, hogy nem vagyunk olyan prűdek, mint az amerikaiak, ahol állítólag megdicsérni sem szabad egymást.
A színésznő szerint ez nem bókolás. Ha csak a tetszésnyilvánítás a cél, miért nem kiabálnak utána a férfiaknak, hogy szép a nyakkendőjük, vagy miért nem kiabálunk az ismerősünkre, hogy jó a segge? Hangsúlyozta: mindig azt kellene alapul venni, mi eshet rosszul a leggyengébbeknek és legérzékenyebbeknek, és azt nem csinálni. Fontos lenne erősíteni, hogy nem menő úgy csajozni, hogy valakit a sarokba szorítunk és majd megvédi magát, mert vannak olyan helyzetek, ahonnan nem tudnak felállni.
Elmondta: Sárosdi Lillát nagyon tiszteli, hogy annak ellenére a nyilvánosság elé mert állni, hogy lehetett tudni, ez számára milyen következménnyel jár. Az ártatlanság vélelme szerinte Sárosdira is vonatkozik, durva, hogy a sértettet azonnal le lehet hazugozni, és eldöntik egyesek, hogy nem lehet igaz, amit mond.
A sértetteket lebeszéli a környezetük
A Nőkért Egyesület Elnöke, Antoni Rita rámutatott: a #metoo kampány nem azt jelenti, hogy mindenki, aki csatlakozott, konkrét fizikai szexuális erőszak áldozata. Van, aki azt írja le, hogy megfogták a fenekét, valaki azt, hogy gyermekkori abúzus áldozata volt, de egy utcai beszólás is lehet felkavaró élmény, ami már gyermekekkel is megtörténik.
Mindez arról szól, hogy nem emberi lény, hanem egy dughatósági skálán elemezhető húsdarab vagy,
ezért érdemes foglalkozni az első ránézésre enyhébbnek tűnő esetekkel is.
Keveházi Kata azt mondta: kíváncsi rá, lesz-e a #metoo kampánynak olyan következménye, hogy több szexuális zaklatásos eset kerül az EBH elé. A tapasztalata az, hogy bár kerültek felszínre történetek, amikor az ügyek a hatósághoz kerültek volna, a sértetteket környezetük maximálisan lebeszélte arról, hogy lépjenek.
Varga Anna Gizella örömét fejezte ki, hogy a kampánnyal túlléptek azon, hogy „a szexuális zaklatás személyes probléma, az áldozatok pedig túlérzékenyek” – most jól látható és lekövethető, hogy mindez rendszerszinten történik, és a rendszert kell megváltoztatni.
Nem feltétlenül a jog a válasz
Szóba került, hogy a szexuális bűncselekmények esetén jelenleg harminc napon belül kell megtenni a feljelentést, noha tisztában kellene lenni azzal, hogy a poszttraumás állapotok elhúzódnak. Wirth Judit érthetetlennek nevezte, hogyan merülhet fel emberekben, hogy ha valaki később mondja el a vele történteket, az kevésbé lehet igaz. Kitért arra, hogy
a szexuális zaklatás elkövetőinek nem csak egyetlen áldozata van, így mindig lehet abban reménykedni, hogy mások is előállnak tapasztalataikkal.
A jogász beszélt arról is, hogy a szexuális zaklatásra nem feltétlenül a jog a válasz, gyakran meg lehet akadályozni, illetve oldani házon belül a helyzeteket. Ehhez kell egy eljárásrend és olyan fórum, ami ezt tudja tisztességesen alkalmazni, és kell az is, hogy az érintettek ne érezzék azt, hogy retorziók érik őket, ha oda fordulnak.
Nem szórakozásból állnak elő ilyen ügyekkel
Döbrösi Laura megemlítette a nőkre nehezedő társadalmi nyomást: már 11 éves korban elkezdődik a nyomasztás, borzasztó elvárásokat támasztanak feléjük arra vonatkozóan, hogyan kell kinézni. Amikor viszont bajba kerülnek, pont azzal hibáztatják őket, amit elvártak – minek csinosította ki magát? Az áldozathibáztatóknak szerinte azon kellene elgondolkodniuk, mi lenne, ha a feleségük vagy kislányuk válna áldozattá.
A feleségéről senki nem gondolja, hogy azért öltözött ki, hogy megfogdossák, akkor egy idegen nőről miért gondolják ezt?
– tette fel a kérdést.
A közönségből egy férfi megkérdezte, hogy ha valakit igaztalanul megvádolnak azzal, hogy erőszakot követett el, fordulhat-e a NANE-hoz? Wirth Judit elmondta: ilyen megkeresésük még nem volt, de megnéznék az ügyet, és olyan helyre irányítanák az illetőt, ahol ártatlanul megvádolt emberekkel foglalkoznak. Ehhez elég lehet egy jó ügyvéd, mert ez egyszerű rágalmazás, a NANE pedig olyan esetekre specializálódott, amikhez más nem ért. Megjegyezte ugyanakkor, hogy Magyarországon a nőknek nem érdemes ilyesmivel alaptalanul rágalmazni valakit, mert semmilyen szempontból nem kifizetődő, és az eljárás sem „nagy élmény”.
Jelen van a nyomásgyakorlás
Döbrösi Laura úgy gondolja: lehet, hogy sok férfi és fiú, aki szexista légkörben nőtt fel, észre sem vette, ha megbántott egy nőt, és azzal, hogy a #metoo kampányban előjönnek a történetek, szembesülnek azzal, hogy valójában mi számít zaklatásnak. Szerinte emiatt nem muszáj szégyenkezni, mert valóban olyan közegben vagyunk, ahol ezek teljesen természetesként voltak kezelve.
Egy nő a közönségből erre úgy reagált: a férfiak igenis tudják, hogy ezzel valakit bántanak, és azért csinálják, mert ettől érzik magukat „nagylegénynek”. Szerinte jelen van a nőkre való szexuális nyomásgyakorlás, aminek része, hogy nők sokszor azért mennek bele a szexbe, mert úgy érzik, kevesebb kárt fognak elszenvedni, ha „beadják a derekukat”. Úgy vélte, keményebben számon kell kérni a férfiak mindennapi gyakorlatain, hogy milyen általános félelmek élnek a nőkben.
