Vasárnap estéről hétfő reggelre jelentősen átalakultak a politikai erőviszonyok Európában, és ennek az átalakulásnak váratlan hatásai lehetnek Magyarországra is.
Az egész mögött részben Angela Merkel áll. A kancellár ugyan megnyerte a negyedik választását is, de egészen máshogy alakulhatott volna az európai politika, ha nem vesztesként jön ki a győzelemből.
2013-ban a CDU választási buliján az emberek tényleg a semmiből táncolni kezdtek. Most viszont a várakozásokat messze alulmúlva teljesített a párt. Ennél sokkal rosszabb, hogy
- hatvan év után először jutott be szélsőjobboldali párt a parlamentbe, amely a szavazatai nagy részét Merkel pártjától vette el,
- és a szociáldemokraták annyira rosszul teljesítettek, hogy nem hajlandóak belépni az újabb nagykoalícióba, mert újra kell építeniük magukat.
Merkel nagyon meggyengült ebben a harcban, amit semmi nem mutat jobban, mint az, hogy a német lapok már most az utódlásáról találgatnak. Angela Merkel a politikai stabilitást fetisizáló Németország számára maga volt a politikai stabilitás, ezért fetisizálták is. Ennek most vége lehet, még akkor is, ha Merkel kínkeservesen össze tud rakni egy új koalíciót a szabaddemokratákból és a zöldekből.
Ezzel párhuzamosan történik egy másik esemény is, aminek komoly hatásai lehetnek Magyarországra nézve. Frans Trimmermans, az Európai Bizottság első alelnöke hétfőn nekiállt megvizsgálni, hogy megvan-e a szükséges szavazatmennyiség ahhoz, hogy Lengyelország ellen megindítsák a hetes cikkely szerinti eljárást, amit a fantasztikus uniós szleng atombombának nevez, pedig az atombomba nem évek alatt robban fel.
Az újabb uniós keménykedést az indokolja, hogy Andrzej Duda lengyel elnök két új bírósággal kapcsolatos törvényt tervezett bemutatni ahelyett a kettő helyett, amelyet ő maga vétózott meg. Ezekről a törvényekről korábban írtunk már, a céljuk az, hogy a gyakorlatban a bíróság hatalmát átadják az igazságügyi miniszternek. Ezek voltak azok a törvények, amelyeknek a beterjesztésénél valóban kiakadt az Európai Bizottság Lengyelországra.
Frans Trimmermans Jean-Claude Juncker jobbkeze, a Bizottság második legfontosabb embere. Ha ő elkezd szavazatokat számolni, annak a szavazatok összeszámolásán túl más jelentése is van. Főleg akkor, ha előre tudja, hogy nem lesznek meg a szavazatok. Trimmermans szavazatszámlálása elég kemény üzenet szeretett volna lenni Lengyelországnak, hogy ne tegye meg, amit meg szeretne tenni.
A szavazatszámlálás a valóságban úgy nézett ki, hogy – ahogy havonta egyszer – összeült az EU Általános Ügyek Tanácsa. A filmekben is majdnem minden kemény csata így kezdődik. Ez a tanács a tagországok uniós ügyekért felelős minisztereiből áll, így Magyarország is ott volt az asztalnál.
A tanácskozás után olyan hírek jöttek ki, hogy a tanács támogatja Trimmermanst a Lengyelország elleni fellépésben. Ez azért a valóságban valószínűleg nem teljesen így van. Voltak olyan tagországok, amelyek hangosabban követelték, hogy lépjenek fel a lengyelek jogsértése ellen (Franciaország, Svédország és Hollandia), és természetesen volt egy olyan ország is, amely megvédte Lengyelországot: Magyarország.
Korábban arról is írtak, hogy létezik vörös vonal is, amit ha Lengyelország átlép, a bizottság kénytelen lesz odacsapni. Ez a vörös vonal az alkotmánybíróság. Ha a lengyel kormány kirúg egy alkotmánybírót, akkor elindul a hetes cikkely szerinti eljárás.
Ezt a határt most nem lépték át, sőt. Adrzej Duda lengyel elnök este közölte, hogy mégsem nyújtja be a törvénymódosításokat. Ennek persze nem csak Trimmermans az oka, Dudának egyszerűen nincs elég szavazata ahhoz, hogy elfogadják a jogszabálytervezeket a törvényhozásban.
A lengyel elnök nyilvánosan szembement a saját pártjával, amikor a négy tervezett bírósággal kapcsolatos törvényből kettőt megvétózott. Most egy olyan független, bíróságokat felügyelő szervezet felállítását szerette volna elérni, amelybe csak úgy lehet tagokat jelölni, ha azokat a Szejm legalább hatvan tagja támogatja. Mivel a kormányzó Jog és Igazságosságnak nincs ennyi tagja, ezért kénytelen lenne kompromisszumot kötni, ha pedig nem sikerül, akkor az elnök jelölne tagokat a bizottságba. Ennek az elfogadásához viszont alkotmánymódosításra lenne szükség, amit a kormánypárt nem támogat. Így egyelőre hetes cikkely sem lesz. Egyelőre.
Erre az a magyarázat, hogy a cikkely szerinti eljárás elindításához a célzott tagállamon kívül mindenki más szavazata kell. Lengyelország és Magyarország, az EU két rosszfiúja már korábban kikötötte, hogy nem támogat a másik ellen indított eljárásokat, ezért nem fog egyik ország ellen sem eljárás indulni.
És erre van is esély, mert nem csak a lengyelekre, hanem a magyarokra is nagyon ki vannak akadva az EU-ban. Sőt, a hetes cikkely elindításában kicsit előrébb is állunk. Emlékeznek még arra, amikor az Európai Parlament közös jelentést adott ki, amiben a CEU-ügy miatt elítélték Magyarországot? Na, az pont a hetes cikkely megindításának előkészítésére szólította fel a Bizottságot.
A napokban a Financial Times vezércikkében is előkerült, hogy nemcsak Lengyelország, de Magyarország ellen is meg kellene indítani az eljárást. Sőt, a Politico brüsszeli kiadásában, a jelenleg talán legfontosabb uniós lapban is erről írt a Freedom House egyik kutatója.
A hetes cikkely a gyakorlatban elvenné Magyarországtól a szavazati jogát az unióban. De igazából nem tudjuk, hogy működne, mert még sosem használták. Az Európai Uniónak alapvetőn nem sok eszköze van a fegyelmezésre, ez a szervezet nem ebben a logikában működik. Az EU-nak az az érdeke, hogy az adott tagország magától működjön együtt, nem az, hogy távolodjon a szövetségtől, ezért inkább jutalmaz, mint büntet. Erre szolgál az a rengeteg támogatás, amelyből a magyar komány a jelenlegi gazdasági növekedésünket finanszírozza. Az uniós alapok körülbelül a GDP-arányos gazdasági növekedésünk körülbelül 3-4 százalékáért felelősek közvetlenül, ami, hát, az egész növekedésünk. Az a növekedés, amelyre a Fidesz kifejezetten büszke.
Korábban már arról is írtunk, hogy Orbán Viktor nem szokott vesztesen hazajönni a brüsszeli meccsekről. Orbán úgy rendezte be az itthoni pályát, hogy mindenki külföldi vereségét hazai győzelemmé alakíthassa át. Ha az EU büntet, akkor Budapesten kampányolhat azzal, hogy minket el akarnak nyomni. Ha nem büntet, annál jobb. Ez egy szintig működik is, és az a szint az áprilisi választás.
A hetes cikkely folyamata évekig tart. Ezalatt folyamatosan vannak lehetőségek a korrekcióra, amikor az egész eljárást megszüntethetik. Magyarország így a választások után könnyedén kibújhatna a következmények alól. De a helyzetet nehezíti, hogy egyre több nettó befizető tagország (az ő pénzüket kapjuk) követeli, hogy az uniós költségvetésben legyen lehetőség arra, hogy a renitens tagországoknak juttatott támogatásokat felfüggesszék. Mivel a következő hétéves ciklus költségvetését jelenleg is tárgyalják, Magyarország erős politikai nyomást tud gyakorolni azért, hogy bele is rakják ezeket a gátakat.
Angela Merkel helyzete azért fontos, mert a lengyel kormány mellett Merkel és a CDU volt Magyarország legkomolyabb szövetségese ezekben a vitákban. De Merkel a következő hónapokat meggyengülten, a belpolitikával foglalkozva fogja eltölteni.
Magyarország rég volt ennyire kitéve az Európai Bizottságnak. És ez azért fontos, mert hiába tudja Orbán Viktor a Bizottság dühét egy rövidtávú választási győzelemre használni, ha utána is élni kell majd valamiből. Azt a valamit pedig épp most teheti kockára a lengyel és a magyar kormány.
