Magyarország sokkal többet költ az OECD és az unió átlagánál az iskolák és az oktatási rendszer fejlesztésére
– mondta Palkovics László keddi sajtótájékoztatóján. Az oktatási államtitkár megszólalásának apropóját az OECD legfrissebb jelentésének aznapi megjelenése adta.
Palkovics László kedden adott egy interjút is, amiben többek közt azt állította, hogy nőtt a tanári pálya attraktivitása. Sajtótájékoztatóján pedig hosszasan értékelte a legfrissebb OECD-tanulmányt, kiemelve a többi közt, hogy Magyarországon
- 2015-ben a hároméves gyermekek 81 százaléka járt óvodába, míg az OECD-átlag 78 százalék, a négyévesek körében a 95 százalékos magyar arány áll szemben az OECD 89 százalékos adatával,
- a középfokú végzettségű fiatal felnőttek elhelyezkedési esélyei az elmúlt tíz évben az OECD átlagához képest pozitívan változtak. A felsőfokú végzettségűek körében pedig hazánkban a legalacsonyabb, 2,5 százalékos a munkanélküliség az OECD államai közül,
- ha valaki műszaki, természettudományos, informatikai végzettséggel bír, lényegesen nagyobb eséllyel talál munkát, mint az OECD átlaga,
- a diploma továbbra is jó befektetésnek számít, a megtérülést tekintve hazánk az elsők között van.
A csaknem ötszáz oldalas jelentés azonban sokkal árnyaltabb képet mutat, mint az államtitkár által elmondottak. Amíg Palkovics azt mondta, Magyarország sokkal többet költ az OECD és az unió átlagánál az iskolák és az oktatási rendszer fejlesztésére, addig a jelentésben az áll, hogy
Az OECD-jelentés szerint a magyar kormány a teljes kiadásainak 7,3 százalékát költi oktatásra, ami a második legalacsonyabb arány az OECD-országokban, hazánk csak Olaszországot előzi e tekintetben. Ez a szám 2010 és 2013 között a többi országhoz mérten nagy mértékben csökkent, 2014-ben volt megfigyelhető egy 0,6 százalékos növekedés.
Ha a GDP-arányos statisztikákat nézzük, akkor az derül ki, hogy Magyarország a GDP 3,8 százalékát költi oktatási intézményekre, az alapfokú oktatástól a felsőoktatásig. Az OECD-átlag ebben a tekintetben 5,2 százalék.
Ezen a 3,8 százalékon belül az alapfokú oktatásra fordított kiadások 0,6, a felsőoktatásra 0,9 százalékot tesznek ki, amíg mindkét területen 1,5 százalék az OECD-átlag.
Ez még nem minden, ugyanis 33 országot vizsgálva 2008 és 2010 között az derült ki, hogy mindössze nyolc országban csökkentették az oktatási intézményekre szánt közkiadásokat, így Magyarországon, ráadásul az egyik legnagyobb mértékben: 11 százalékkal.
A jelentés persze nem csak az oktatásra fordított kiadásokról szól, kiderül belőle például az is, hogy a tanárok Magyarországon ugyan kevesebb órát, de hosszabb ideig dolgoznak, mint a többi OECD-országban. Fizetésük ugyan emelkedett 2012 és 2015 között, de még mindig a legalacsonyabbak között van.
Az alapfokú oktatásban tanítók 97 százaléka nő, ami a második legmagasabb arány az OECD-országokban, ez a szám a középfokú oktatásban 77, a felsőoktatásban 64 százalék.
A tanárok Magyarországon az egyéb felsőfokú végzettséggel rendelkező társaik fizetésének 70 százalékát keresik meg. Ez a vizsgált országok közül az egyik legalacsonyabb, csak Olaszországot, Csehországot, Szlovákiát és az Egyesült Államokat előzzük meg.
A jelentés azonban jelzi, hogy ugyan a pedagógusok kezdőfizetése még mindig az egyik legalacsonyabb az OECD-országok között, de 2013 és 2015 között nagy mértékű emelkedés figyelhető meg ezen a területen, az egyik legnagyobb a vizsgált országok közül.
A pedagógusok hazánkban többet dolgoznak, mint 2005-ben, a magyarországi tanárok kevesebb időt töltenek az iskolában, mint például a brit oktatók, ugyanannyit, mint például az osztrák pedagógusok, viszont a béreik jóval elmaradnak a szomszédos országban tanítókétól.
Ahogy a jelentés fogalmaz,
Amíg a kormány hivatalos oldalán a „Magyarország sokkal többet költ az OECD átlagánál az oktatási rendszer fejlesztésére” cím díszeleg, addig a jelentés egyik kiemelt mondata az, hogy
az oktatás finanszírozása még mindig elmarad a legtöbb OECD országétól, főleg az alapfokú oktatásban és a felsőoktatás területén.
A Magyarországról szóló adatok itt böngészhetők.
Kiemelt kép: MTI Fotó/Varga György