Navracsics Tibor a Zoom.hu-nak érdekesnek nevezi a volt (Orbán Viktor) és jelenlegi főnöke (Jean-Claude Juncker) közti vitát az uniós szolidaritásról. Fájdalmasnak, de hasznosnak tartja. Uniós biztosként hárítja a kérdést, hogy jogos-e a magyar kormány követelése, hogy az EU fizesse ki a határvédelemre költött pénz felét. Ő támogatná erről a tárgyalást, de úgy látja, kevés esélye lenne közvetítőként, a szuverenitás ügyében egyre merevebbek az álláspontok. Sajnos.
Kulturális szakadékot lát a szolidaritás megítélése között, ami nemcsak politikusok közötti vita, hanem sok tagállamban is ez a közhangulat.
Úgy látják, az ő pénzükön élnek jól ezek az országok, amikor pedig segíteni kellene, nem teszik.
A következő időszakban még inkább kiéleződik ez a kérdés, hiszen a következő költségvetés nagy kérdése, hogy abban mekkora szerepet kap a közép-európai országok felzárkóztatása.
Szijjártónak is üzent
A magyar diplomáciának alaposan fel kell arra készülni, hogy nem annyira a bizottsággal kell a vitákat megvívnia, hanem más országok képviselőivel a tanácsban.
Navracsics Tibor szerint szintén a tanácsnál lesz a döntő szó a tagállamok kizárását lehetővé tevő hetes cikkely esetleges alkalmazásánál Lengyelország ellen.
Magyarországon gyakran elhangzik, hogy Lengyelországot nem lehet kizárni, hiszen úgyis megvétóznánk. Ez így is van, ugyanakkor a hetes cikkely alapján elinduló strukturális párbeszéd elindításához csak körülbelül 22 tagállam szavazata szükséges.
Az uniós költségvetés következő hétéves ciklusáról a bizottságon belül is vita van. Informálisan, az előkészítő beszélgetéseken kiderült, hogy Věra Jourová cseh biztos összekötné a pénzek elosztását a jogállamiság betartásával. Ezt Günther Oettinger költségvetésért felelős biztos vagy Jean-Claude Juncker nem támogatja. Persze ő sem.
Ha már jogállamiság
Nem ért egyet azokkal, akik szerint a második Orbán-kormány minisztereként ő is segítette a fékek és ellensúlyok rendszerének lebontását. Úgy látja, ő reformer volt, a területéhez tartozó szakpolitikai tevékenység nem rontott a jogállamiság állapotán, sőt, a magyar politikai elit régi adósságát törlesztették.
Úgyhogy tiszta a lelkiismeretem.
A kormány harcáról Brüsszel ellen azt mondja, az inkább kommunikációs, mint politikai probléma, és van különbség a bizottság és a parlament között.
Az Európai Parlamentben Magyarország és Lengyelország egy kategóriában van, a bizottságban ez viszont két teljesen különböző fiók.
Náluk értékelik, hogy a magyarok küzdenek az igazukért, de végül végrehajtják a döntést, míg a lengyelek nem is bocsátkoznak komoly tárgyalásokba.
Azért a pénz az úr
A kvótaper ítéletének elutasítása nagy hatással lesz a most is zajló kötelezettségszegési eljárásra, és ha nem lesz megegyezés, akkor a bizottság fog bírósághoz fordulni, arra pedig még nem volt példa, hogy egy tagállam ne hajtotta volna végre a bíróság határozatát.
Nem utolsósorban azért, mert egy olyan brutális pénzbüntetést vonna maga után, amelyet a nálunk sokkal gazdagabb országok sem kockáztattak meg eddig.
Pikáns, kényes helyzetbe hozza majd, hogy a magyar választási kampány utolsó szakaszára esik a kötelezettségszegési eljárás vége. Oktatási biztosként 2019-ben lejár a mandátuma, és még nem tudja, folytatná-e. Sok olyan dolgot indított el, ami még bőven adna munkát, de még mindig van egy remek docensi állása az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, és nagyon szeret tanítani, így akármit csinál, elégedett és boldog ember lesz.
Magyarország rettenetesen hiányzik, Veszprém különösen.
Az aktív részvétel a jelenlegi magyar belpolitikában nem hiányzik az uniós biztosnak. Ezt azzal magyarázza, hogy az néhány év alatt is nagyon más lett nyelvileg, strukturálisan. Noha még a viták is hiányoznak neki, de a ma a belpolitikában uralkodó hang más, mint amikor még ő lubickolt benne.
