Mennyi pénz gyűlt össze?

Több mint hatszázan vállalták, hogy rendszeres adományozókká válnak, így már egy hónapra ötezer-háromszáz dollárt ajánlotak fel nekünk.

Havi hatezret kért, hogy tovább működhessen Slejm – a torkon ragadt politika című videoblogja. Vagyis ennyi nem jött össze. Vége?

Nem. Júniusig van tartalék, ráadásul ez a támogatói létszám még a közösségi finanszírozásból élő médiumok között is egészen rendkívüli. Nagy donorunk nincs, részben ebből a közösségi finanszírozásból éltünk, amelyet decemberben indítottunk el, ezerötszáz dollár eddig is összejött havonta, ám ennyi önkéntes munka nem várható el senkitől.

Véletlen, hogy éppen a bírósági tárgyalása után kezdődött az adománygyűjtés?

Nem, de ez a kampány már elő volt készítve.

Kampánynyitóként dobta meg a Sándor-palotát festékkel?

Többen kérdezték, okos tervezés előzte-e meg, hogy megszerezem a lóvét és még közéleti hőssé is váljak. A valóság nem ez, a Darth Vaderes videónk után akartunk indulni, de akkor egyéb okok miatt nem tudtuk megtenni. A csatorna másféléves múltja nélkül egyetlen fillért sem tudtunk volna összeszedni.

Említette, hogy a pénzből angol nyelvű adást is készítenek. Nem kellene előbb egy melósnyelvű? 

A kettő nem választható el. Igenis nagy hiba, hogy nincs olyan videóblog Közép-Európában, amely törekedne érthetően elmagyarázni a régió folyamatait. Az angol adásunkban van tíz pilotepizódunk Magyarországról, ám ezen túl a Common Europe csatorna arra a koncentrálna, hogy a térség problémáit, történetét, különlegességét elmagyarázza az európai polgártársaknak. Hogy megértsék: ami itt zajlik, nem abból adódik, hogy itt barbarizált emberek élnek, akik képtelenek működtetni egy demokráciát, hanem rendszerproblémák miatt nehéz egyről a kettőre jutni. Ugyanakkor az mozgalmi feladat, hogy a kitermelt tudást hogyan lehetne közérthetőbben átadni. Tartalmilag koherens, egyúttal közérthető újságírásra törekszünk.

Újságírók közül kevés szokott idehaza bíróság elé állni. 

Egyelőre. Ne aggódjon, ami késik, nem múlik.

A Sándor-palotánál bemutatott akcióját követő fogva tartása nyomán voltak, akik korunk Táncsics Mihályának nevezték. Mit szólt?

Megtisztelő, ám túlzás. Vannak ebben az országban nálam sokkal szisztematikusabb munkát végező, a társadalom perifériájára szorultakkal foglalkozó aktivisták, nekik jobban kijárna ez az összevetés. Az aprómunka nem az, hogy megdobjuk a Sándor-palotát festékkel, hanem például amit Udvarhelyi Tessza csinált Bolba Márta lelkésszel a józsefvárosi képviselőválasztást megelőző kampányban.

Az elmúlt hetekben olyanok is nyilvánosan szolidaritást vállaltak önnel, akik korábban legalább ripacsnak nevezték.

Igen, ez elismerés. De tudom, hogy ez nem tart örökké, jönnek olyan idők, amikor újra én leszek kikiáltva az ellenzéki oldal kerékkötőjének. De aki belép a politikai térbe, számoljon vele, hogy bármikor sztárrá válhat tizenöt percre, hogy aztán ütéseket kapjon, majd örökre elfelejtsék. Szerencsém, hogy a 2012-es diáktüntetések idején már voltam ebben a szerepben, megtanultam, mivel jár.

Utólag jogosnak ítéli a tevékenységét ért kritikákat?

Abban nem hibáztam, hogy rosszul választottam volna ki a politikai ellenfelet vagy az eszközt. Az viszont hiba, hogy számos akciót egyedül csináltam. Ami legfeljebb a hőskultuszt erősíti, nem pedig azt mutatja, hogy van társadalmi akarat, amely utat kíván törni. Nem tesz jót az ügynek, ha egyetlen személyhez tapad. A Nemzeti Választási Irodához kilencen mentünk, mégis csak én kaptam büntetést.

Annál az akciónál nem is találkozott az ellenzéki nyilvánosság heves bírálatával. 

Helyesléssel sem.

És a Sándor-palota után? 

Ott egyértelmű volt a támogatás. Ezért is indítottam mozgalmat az arányos választási rendszer kialakítására. A startot nyárra terveztük, de most volt figyelem, előrehoztuk. Talán jól döntöttünk, hiszen már van ezer jelentkezőnk, találkozókat szervezünk velük, nekilátunk a kampány közös kidolgozásához.

Amikor bejelentette a választási rendszer megváltoztatásáért küzdő mozgalmat, a téren úgy lehetett érzékelni, sokan a világ végére is követnék. Jól használta fel ezt a momentumot?

Alighanem. Legalább egy éve tudatosan treníroztam magam a mozgalomépítésre. Most eljött az ideje. Már csak azért is, mert úgy éreztem, a tüntetések az elmúlt két hétben a tiltakozási helyzeteket felélték, ideje követelni valamit. És nem olyasmit, ami nem történhet meg, mert hiába mondjuk, hogy ne írd alá, János, aláírja, hiába mondjuk, hogy Orbán Viktor mondjon le, nem mond le. A politikai változáshoz perspektivikus követelésre van szükség. A mozgalomra azért van szükség, mert van egy elégedetlen tömeg, amely nem kapcsolódik pártokhoz. Hidat kell építeni közéjük, például azzal, hogy a társadalmi igazságosság jegyében szükséges a választás arányosabbá, igazságosabbá, demokratikusabbá alakítása.

Az arányos választási rendszer kialakítása éppen annyira lehetetlen, mint Orbán lemondatása, a Fidesz nyilvánvalóan nem megy bele a változtatásba.

Ha a Fidesz számára költségesebbé válik a rendszer fenntartása, mint megváltoztatása, lépni fog. Az a kérdés, milyen politikai kampány képes nyomás alá helyezni a Fideszt. Ebben az országban még nem volt olyan társadalmi mozgalom, mely szisztematikusan küzdött volna egy rendszerkérés megváltoztatásáért. A lex CEU nem szakpolitikai kérdés, ha oktatási ügyként kezeljük, félremegyünk. Azért jó választás a választási rendszer, mert az legitimálja a jelenlegi kétharmadot is.

Ha van egy mozgalom, mely a polgári engedetlenség eszközeit sem fél használni, és elkötelezett amellett, hogy megvonja az együttműködés az államtól, új helyzetet teremt.

Akkor ez egy radikális mozgalom lesz?

Magyarországon már az is radikálisnak számít, ha az ember ki mer menni az utcára. Annyira elsorvadt a társadalom politikai izomzata, hogy alapvető fogalmakat sem értünk. A politika nem akarja, hogy társadalmi mozgások alakítsák.

Az elemzők szerint a mostani választási rendszerben optimális feltételek mellett több esélye lenne az ellenzéknek. 

A jelenlegi jogszabály legnagyobb problémája nem a részletekben rejlik, hanem abban, hogy konszenzus nélkül jött létre. Azt kellene elérni, hogy a társadalom széles rétegei és a pártok konszenzust alakítsanak ki, mit tekintenek helyes és igazságos választási rendszernek. Ennek része a pártfinanszírozás, a nyilvánosság és a közmédiumok kérdése. Mert a média és a finanszírozás legalább olyan fontos, mint a rendszer maga. Biztosítékok kellenek a valódi versenyre, és ne csak a kormány nyomja a tájékoztató kampányokat, és lökje orrba-szájba a sódert a közmédiában.

Kutatások szerint, az embereket leginkább az egészségügy és a szociális biztonság érdekli. Ehhez képest a választási rendszerről beszélgetünk, mint egy mozgalom alapjáról. Nem az elitek játéka, közéleti vakság ez?

A politikai munka pont az, hogy bizonyítsuk: ha igazságos társadalomért küzdünk, melyben van hozzáférés az egészségügyi ellátáshoz, van tanszabadság és vannak egyetemi férőhelyek, akkor ehhez be kell kerülniük a parlamentben az ezekért küzdő erőknek. Az ellenzéki pártok hét éve beszélnek egészségügyről, tanszabadságról, de hogy cselekedni tudjanak, valós társadalmi támogatottságuknak megfelelően kellene kapjanak mandátumot. Ez rendszerkérdés.

Ehhez volt egy lépés a tüntetése technopartivá alakítása?

Nem én szerveztem a tüntetést, de semmi bajom nem volt vele.

A technopartizás nem olyan élménytüntetési kultúrát teremt, ami kivezeti a dühöt, az indulatot a tiltakozásból?

Örök dilemma, hogy a harag megmutatásának békés formáit kell megtalálni, vagy élményalapú tüntetést kell rendezni. Az biztos, hogy a magyar társadalomnak kevés tudása van arról, mit jelent az ellenállás.

Mozgalmat szervez. Az Oktogonra összehívott bulikákra vagy Sándor-palota-dobálásokra számíthatunk?

Attól függ, mit szeretnénk elérni. A fontos ugyanis az, hogy ezek a tiltakozási formák ne célok, hanem eszközök legyenek. El tudom képzelni, hogy a mozgalom akár foglalásokat is kezdeményez majd.

A polgári engedetlenségen túl milyen formái lesznek az ellenállásnak?

Azért kell a mozgalom és a kampány, hogy fokozatosan emelhessük a tétet. Nem ijedünk meg a polgári engedetlenségtől, a sztrájkszervezéstől, a blokádlétesítéstől. Idézhetném a Fidesz alapító nyilatkozatát, melyben deklarálták, tüntetésekre, blokádokra kell berendezkednie a társadalomnak, hogy visszaszerezze önrendelkezését az államhatalomtól. Hasonló állapotban vagyunk.

Nem azt látjuk, hogy a NER című színdarabban ezúttal Gulyás Márton játssza a szolidaritásos Kónya Pétert, vagy más mozgalmárt?

Dehogy.

Miben különbözne a sok kifulladt mozgalomtól? Mozgalomból pártot kitermelni 2006 után egyedül a Jobbik volt képes.

Jobboldali mozgalmat indítani mindig egyszerűbb. A baloldalinál azonnal olyan kérdések kerülnek előtérbe, hogy vonjuk be az elnyomásban élőket, nyissunk az inaktívak felé, és ne azonnal a politikailag aktív, felső-középosztálybeli közönség felé forduljunk. Én azonban ezúttal nem baloldali, hanem választási mozgalmat hirdettem meg. Az alapkérdésem ugyanis az, hogyan lehet a politikai mozgást fenntartani ezzel a hegemón hatalommal szemben. A válaszom: széles körű konszenzusra van szükség, aminek nem konkrét választási elképzelésekre, listára és jelöltekre kell vonatkoznia, hanem, az arányos és igazságos versenyfeltételek megteremtésére.

Merre fejlődhet a mozgalom?

A széles nyilvánosság előtt augusztus huszadikán bontunk zászlót, akkor eláruljuk a következő lépést, s azt is, meddig van lehetősége a kormánynak korrigálnia. Addigra kiképezzük az aktivistákat, az első körben már több mint ezerkétszázan jelentkeztek, közülük hétszázan kitöltötték az első kérdőívet. Alighanem még többen csatlakoznak majd, így a szervezi struktúrát kell kialakítanunk, amely képes kezelni az embereket.

Elkopott a tárgyalását követő napokban önt kísérő médiafigyelem. Eztán hogyan éri majd el az embereket?Ismét megdobálja a Sándor-palotát?

Az aktivistáinkkal foglalkozva alakítjuk ki az alapstruktúrát. Képezzük őket, hogy aztán ők is képzők legyenek, ez most a fontos. Így érhetünk el egyre több embert. Eszközöket is biztosítani kell nekik.

Pénz nélkül nehéz lesz.

Ha látjuk a költségvonzatot, képesek leszünk közösségi finanszírozással hátteret teremteni. Az emberekben buzog a tettvágy, csak a politizálásnak nincsenek fenntartható keretei. Ha valaki előáll valamilyen racionális ötlettel, megmozdulnak, támogatják. Ezt mutatják a Kétfarkú Kutyapárt kampányai is. Ha erőt éreznek, mennek.

A munkában számítanak pártokra is, vagy ahogy Szigetvári Viktor szokta mondani, a politikai rasszizmus jegyében civilek maradnak?

Nemcsak számítunk rájuk, hanem azt gondoljuk, hogy a választójogi törvénymódosító javaslatot nekik kell megszülniük.

A Jobbikkal együtt?

Hogyan lehetne kihagyni ebből a Jobbikot?

Más kérdés, ha Dúró Dóra követeli a műveltségi cenzust, elkezdem kaparni az arcomat, ha meg a többi párt mögé áll, harakirit követek el. Ennek ellenére mégiscsak arról van szó, hogy egy konszenzusos választójogi törvényjavaslatig kell vinni ezt a folyamatot. Ami a Jobbik nélkül nem megy.

Ezek szerint legitim a Jobbikkal együttműködni?

A választók két alkalommal bejuttatták a pártot a parlamentbe, ezek után elképesztően elitista hozzáállás azt mondani, hogy a Jobbik nem legitim, és azt mutatja, semmit nem értenek a problémából. A Jobbik káros, de nem tudok mást mondani a Fideszről sem, miközben mindkettőnek van társadalmi támogatottsága. Hogyan tagadhatnám el, hogy legyen képviseletük a parlamentben? Ameddig szabadlábon vagyok, és erre lehetőségem van, teszem a dolgom.

Számíthatunk olyan akciókra, amelyek veszélyeztetik a szabad lábat?

Amíg a mozgalmat építjük, abban vagyok érdekelt, hogy azzal foglalkozzam. Ha viszont elindul, ott leszek az első sorban, részt veszek az akciókban. Ha ezeknek lesz büntetőjogi következménye, ahogyan eddig is, vállalom.

Nem gondolkodtatták el a fogdában töltött napok?

Nem. Bár nyilván az volt az eljárás célja.

A tárgyaláson megrendültnek tűnt.

Éhes voltam. A BV dolgozói emberségesen bántak velünk, de a körülmények borzasztóan szegényesek. Itt a padlón aludni három napig jobb lenne, mint odabent, ahol kifestve sincs, szegényesek a fejadagok.

Másodfokon mire számít?

Meglepne, ha helyben hagynák az ítéletet.

Föl vagy le?

Felmentésre számítok. Ötvenezer forint kártértékig szabálysértésnek számít a cselekedet, és esetemben csupán huszonháromezer forint a kárérték. Az erőszakos jelleg sem állja meg a helyét, miként a csoportos elkövetés sem, amihez három ember kell, de nem tudtak keríteni még egy elkövetőt Varga Gergő és mellém. Nem tudom, milyen alapon lett ez garázdaság bűntette.

Hirtelen felindulásból döntött az akció mellett?

Dolgoztam este, néztem a tévét, ám bizonytalan voltam, felmegyek-e a Sándor-palotához. Aztán Kósa Lajost láttam az Egyenes beszédben, nem bírt a vérével, és akkor úgy éreztem, annyira megalázó, hogy így beszélhet, hogy elmentem egy bevásárlóközpontba, beszereztem a festéket, és elindultam felfelé. Többet vettem, hátha lesznek társaim.

Ezek szerint nem bánta meg?

Dehogy bántam.

Amikor kikapták a tömegből, érezte, hogy forrósodik a hangulat? 

Érzékeltem, hogy feszültté válik minden. Egy dolgot bánok: hogy nem sikerült eltalálni az épületet. A minap láttam az állami propaganda-híradóban, még mindig takarítják.

Lényegében lebuzizta önt a kormánymédia. Aztán a Szabadság téren színpadra hívta a revolvermédia újságíróit. Mi volt a célja?

Az, hogy még György Bence Origo-főszerkesztő és Ómolnár Miklós Ripost-főszerkesztő se tehessen meg mindent. Egyszerűen muszáj megmutatni, hogy nincs hatalmatok felettünk, lássátok, hogy ez nem gyengít, hanem erősít. Fontos, hogy legyen példa: ezektől nem szarjuk össze magunkat.

Sőt tudja meg mindenki, hogy ezek propagandisták, talpnyaloncok.

Ön kapott valaha Soros-pénzt?

Személyesen nem, de a Krétakör Alapítvány, amelynek 2014 végéig ügyvezetője voltam, kétszer pályázott, és egyszer 25 ezer, egyszer pedig 100 ezer dollárt nyert. De az ezekről szóló beszámolók mindig is elérhetőek voltak a szervezet honlapján.

Akkor ügynök?

Ha visszamenőleges hatályú lesz az erre vonatkozó jogszabály, akkor az leszek. De a Fidesz pártalapítványa is, amely a rendszerváltás után szintén kapott Soros-pénzt.

Volt szavazni 2014-ben?

Igen.

Megy 2018-ban is?

Ha a jelenlegi rendszert nem lehet megváltozatni, biztosan nem.

Ebben a rendszerben nem helyes szavazni?

Nem. Sőt már 2014-ben is hiba volt. Amikor megszavazták az új választási rendszerről szóló törvényt, az LMP példamutató blokáddal jelezte egyet nem értését, de utána elengedte az ügyet. Meggyőződésem, hogy minden más, ha akkor kitartanak. Ideális esetben nem most, egy évvel a választások előtt kellene ezzel foglalkozni, de nincs más választásunk. És ha a társadalom elköteleződik a polgári engedetlenség mellett, akkor a pártok reagálni fognak.

Csakhogy a legnagyobb ellenzéki párt éppen kampányol, biztosan nem bojkottra készülnek azzal, hogy Fizessenek a gazdagok!

Ez a legnagyobb ellenzéki párt alulról sem közelíti a 20 százalékos támogatottságot.

És Botka László? 

Egyedül nem oldja meg a problémát. Még azt sem látom, hogy az MSZP végig merné vinni a kampányt Botka Lászlóval.

A szocialisták ugyanis be vannak oltva minden baloldali gondolat ellen, miközben az a baloldali program, amit Botka képvisel, az egy üdvözlendő irány.

Azaz Botka az ön számára is elfogadható miniszterelnök-jelölt? 

Kétségtelen, hogy dilemma volt számomra, hogy a választási rendszer megváltoztatására szervezzek-e mozgalmat, vagy Botka akkora ígéret, hogy megéri mögé szervezni a mozgalmat.

Miért döntött a rendszerprobléma mellett? 

Mert ha őt gondolnám az ideális jelöltnek, a jelenlegi rendszerben akkor is bukás lenne a vége. Ha Botka László lenne a rendszerváltás óta a legjobb baloldali jelölt, ha az MSZP lenne a legtisztességesebb párt, akkor sem sikerülhetne.

A mozgalma ideális esetben eléri célját, és megszűnik 2018 tavaszán?

Egy része igen. Ám van azért perspektivikusabb cél, azaz épülhet még belőle sok minden.

Itt ülünk a körúton, a Vígszínház mellett, a választási rendszerről beszélgetünk. Alighanem az elitista baloldal ideális karikatúrái vagyunk. Nem lehet, hogy igazak ezek a bírálatok és ez a kép megmutatja, mik a baloldali mozgalmak korlátai idehaza?

Most itt ülünk, de ha csak egy kilométert sétálunk, már találkozunk mélyszegénységben élő polgártársainkkal, ezekben az épületekben is élhetnek olyanok, akik a hónap végén már nehezen jönnek ki a pénzükből. És azért gondolkodom mozgalomban, mert minél szélesebb kört akarunk megszólítani, mindenkihez el kell jutnunk. Nem a politikai hatalom megszerzését, hanem a társadalom politikai feltőkésítését tartom a legfontosabbnak. Ezért dolgozom.

Ezek szerint biztosan nem lesz országgyűlési képviselő 2018-ban?

Dehogy leszek, nekem teljesen más a dolgom. Hasznosabb vagyok abban, amit most csinálok. Ha segítek abban, hogy egyre többen merjenek ellenállni.