A magyar zászló erőt, hűséget és reményt jelent

A piros-fehér-zöld zászló és a koronás címer vitathatatlanul a magyarság legfontosabb jelképe. Az 1848. március 23-án elfogadott XXI. törvénycikk tette kötelezővé a nemzeti lobogó használatát az összes közintézmény és magyar hajók esetében. Aztán 2014 decemberében az Országgyűlés március 16-át nyilvánította a magyar zászló és címer napjává:

1. Az Országgyűlés, fejet hajtva mindazon emberek, közösségek és emlékük előtt, akik e zászló és címer alatt harcolva életüket, szabadságukat adták a magyar nemzetért, vagy e zászló és címer tisztelete miatt szenvedtek bármilyen sérelmet vagy hátrányt, Magyarország zászlaja és címere iránti tisztelettől vezérelve, megbecsülésének kifejezése érdekében a nemzeti színről és ország címeréről szóló 1848. évi XXI. törvénycikk elfogadásának emlékére, március 16. napját a magyar zászló és címer napjává nyilvánítja.

– a teljes szöveg itt.

Magyar színek

Idén tehát harmadik éve ünnepelhetjük zászlónkat és címerünket, nézzük meg őket picit közelebbről. Kezdjük a címerrel: bárkit megkérdezünk az utcán, rávágja, hogy bal oldalon a négy fehér sáv a négy nagy folyót, a Dunát, a Tiszát, a Szávát és a Drávát ábrázolja, a három zöld halom három hegy: Tátra, Mátra, Fátra. Ez pont annyira igaz, mint amennyire nem.

Részletkérdés, de a sávok címerpajzsunk jobb oldalán vannak, a heraldikában ugyanis az oldalak “felcserélődnek”: abból kell kiindulni, hogy a pajzsot egy velünk szemben álló személy fogja, így az irányokat az ő helyzete határozza meg. És a fehér a címertanban ezüst.

A magyar címer jobb oldala tehát egy vörössel és ezüsttel hétszer vágott mező. Ez hazánk egyik legősibb motívuma, amely Imre királyunk aragón felesége által ismertté vált aragón címer − vörös mezőben arany cölöpök − ellenpárjaként születhetett meg 1200 körül. Első megjelenése Imre egy aranypecsétjéről ismert 1202-ből, ahol oroszlánok „őrzik” a vágásokat.

Szokás árpádsávként is emlegetni, ami viszont újkori kifejezés, miként maga az Árpád-ház is. De mindenképp Árpád dinasztiájához köthető: történészek úgy látják, hogy a trónörökös mindaddig a vörös-ezüst sávozott pajzsot használta, míg trónra nem került, koronázása után már a kettős kereszttel fejezte ki hatalmát.

A kettős kereszt a királyi hatalmat, később magát az országot, a vágások az Árpádok családját jelképezték. És az 1200-as évekből való külföldi feljegyzések szerint a vörös és fehér egyértelműen magyar színeknek számított Európában.

Duna, Tisza, Száva, Dráva

Eredendően ugyan a sávoknak semmi közük a folyókhoz, nem azok szimbolikájaként kerültek a címerbe, mára viszont mégis tekinthetjük őket annak. Werbőczy István 1514-ben kiadott jogi munkájában, a híres Hármaskönyvben Szent Istvánra való hivatkozással így fogalmaz:

Innen érdemelte ki a király és apostol nevét, mert tanításával, jó cselekedeteivel és példaadásával a földön az apostolokat helyettesítette. És ugyanazért a pápa adományából czímereként szentsége jeléül a kettős keresztet is méltán érdemelte ki, hogy tudniillik: királynak és apostolnak joggal mondjuk. Innen az ő idejétől kezdve szokta meg a magyar nemzet is a kettős keresztet saját czímereül tartani és használni. Mert a négy folyó, tudniillik az Ister vagy Duna, Tisza, Száva és Dráva ábrázolását Pannoniától sajátította el, a hol most a magyarok laknak és élnek.

Ez pedig azt jelenti, hogy a XVI. század elején a magyar köztudat már a négy folyóval azonosította a négy ezüst sávot, vagyis több mint fél évezredes hagyományról beszélünk. Illik ismerni a “tudományos magyarázatot”, de attól még nyugodtan címerünk jobb oldalára képzelhetjük a Dunát, a Tiszát, a Szávát és a Drávát.

A kettős kereszt és a hármashalom

Fenti idézetből látszik, hogy Werbőczy Szent István kezébe adta a kettős keresztet, a király Hősök terén látható szobra is markolja, mi pedig a királyi hatalom jelképnek neveztük.

Utóbbi jogos, de István nem használta a kettős keresztet. Bizánci jelképről van szó, ami viszont még évtizedekkel a vörös-ezüst sávok megjelenése előtt jelent meg Magyarországon, elsőként III. Béla király pénzein.

Béla Bizáncban nevelkedett I. Mánuel császár udvarában, mint saját trónörökösét – míg meg nem született saját, kései fia. A kettős keresztet tehát Béla hozta magával Magyarországra, ahol a királyi hatalom, majd az ország legfontosabb szimbólumává vált.

A három halom dallamos, jól csengő szimbolikája, a Tátra, Mátra, Fátra a barokk kor szülötte. Ez ma is a legelterjedtebb magyarázat, de van aki a koronázódombként vagy a Golgotaként magyarázta. Az igazság az, hogy a heraldika nemigen szereti a “lebegő” jelképeket, a kettős kereszt alatt már a XIV. században – Nagy Lajos uralkodása alatt – hármas halommá fejlődött talapzat a korai időszakban a földet jelképezhette, és már a legkorábbi ábrázolásokon is zöld színnel szerepelt.

Címerből zászló

A Magyarországot “jelképező” színek tehát a kései Árpádok óta piros és a fehér, amelyekhez néhány évszázad múlva csatlakozott a címer alapján a zöld is. Ebből a hármasból pedig az a reformkor, majd az 1848-as forradalom alkotta meg – a francia forradalmi triklór mintájára – a magyar nemzeti zászlót.

A romantika pedig jelentést is társított a színekhez:

• a piros az erőt,
• a fehér a hűséget,
• a zöld a reményt jelenti.