Lázár János február 19-én született, éppen ma 42 éves. Tavaly a születésnapjára esett a tanárok, diákok kockás inges tiltakozása, ami természetesen csak véletlen egybeesés volt, még akkor is, ha a miniszter felesége, maga is tanár. A miniszter születésnapjára idén nem várható komolyabb megmozdulás, noha sokak szerint éppen egy hete ő is elmondta saját „őszödi beszédét”, amikor a rádióban az uniós források kezeléséről beszélt. Az állami hírügynökség által idézett szövegéből kiderült, a 2020 utáni évekre kell készülni, komoly baj lehet, ha elzáródnak az EU pénzcsapjai.
Sietni kell!
A kormány ezért március 31-ig minden pályázatot kiír, és idén az összes kiírt, azaz 9 ezermilliárd forintnyi megpályáztatott forrásból 2200-2700 milliárdot fejlesztésre fordítana. Jövő március 31-ig az összes pénzt elköltenék. Az ütemtervet Lázár János egyrészt azzal indokolta, hogy a pénzből növelnék az ország versenyképességét, mert most dől el, a gazdaság meg tud-e állni a saját lábán: ha 2020 után jóval kevesebb brüsszeli forrás áll rendelkezésre, akkor
képesek leszünk-e (…) olyan gazdaságot működtetni, amely az ország fejlődésének motorja lehet, nem pedig külső forrásokra szorulni.
„Magyarország erősödik”, de mégis komoly gondban lennénk a sokat bírált EU pénze nélkül. A Jobbik ennél keményebben reagált Lázár János interjújára, jött a „gyurcsányozás”.
Gyurcsány és a szocialisták a 4-es metró uniós pénzeit lopták szét, a fideszesek pedig saját maguknak építenek vadászkastélyokat ellopott uniós pénzből. Ha a Jobbik a választók bizalmából kormányzati pozíciót kap, szigorúan ellenőrizni fogja mind az uniós, mind a hazai pénzek felhasználását. A felelősök saját vagyonukkal fognak felelni az ellopott pénzért, és dupla büntetési tétel fog járni azért, ha ilyen bűncselekményt valaki politikusként követ el.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Lázár János maga árnyalta a képet azzal, hogy a kormány ugyan mindent megtesz azért, hogy a forrásokhoz minél könnyebben jussanak hozzá a magyar vállalkozók, de éppen az átláthatóság miatt visszaszorítják a pályázatíró cégeket.
Ki is az ünnepelt?
Lázár Jánost a kormány, illetve Orbán Viktor öklének tartják. A Miniszterelnökséget vezető miniszter bátran megmondja, ha nem tetszik neki valami, ezért volt már bőven konfliktusa Tarlós Istvánnal, Csányi Sándorral és az Orbán mellé helikopterező parasztgyerekkel, Rogán Antallal is, aki miatt állítólag fel is állt volna, ha a Miniszterelnökségére kerül. (Árulkodó, hogy amikor megkérdezték, miért nem távozik már a kormányból Rogán, azt mondta, azért, mert Orbán bízik benne.) Azt ugyanakkor mindig nyilvánvalóvá tette, hogy a propagandaminiszterrel ellentétben nem nézi jó szemmel a Fidesz elbulvárosodását, Deutsch Tamás olykor alpári stílusa pedig „méltatlan egy polgári erő képviselőjéhez”. Ezt öt éve, még frakcióvezetőként (fiatalabb volt, mint most Szijjártó Péter) mondta lapunknak.
A 2010-es interjúban megelőlegezte, mit gondol a miniszteri munkáról.
Az államigazgatás csúcsain számos, elméletben fantasztikusan jártas, vitákban sziporkázó elme található, ám rendre megáll a tudomány, amikor vezetni kell egy hivatalt vagy egy minisztériumot. Beszélni mindenki tud, de most nem annak van itt az ideje. Sajnos kevesen valósítják meg azt, amiről beszélnek.
Lázár akkor önmaga jellemzésére igaznak nevezte, hogy akik ismerik,
tartják és részben osztotta Pokorni Zoltán aggályait Hoffmann Rózsa terveit illetően. Ő sem akarta, hogy az egyházi iskolák válogathassanak a gyerekek között és ne legyen alapfeladatuk a fölzárkóztatás. Akkor ehhez kötötte volna az állami támogatást.
Ez a vita még nem dőlt el, de többen is eltökéltük: nem hagyjuk, hogy elitista, bigott katolikus oktatás szerveződjék közpénzből. Közpénzből közoktatást!
Akkor azt jósoltuk, „Canossa lesz ebből”, de nem lett. De van még pár idézetünk tőle.
Mi, magyarok, büszkék lehetünk hatalmas kulturális elitünkre. A baj az, hogy a rendszerváltás nyerteseként hatalmas vagyonhoz jutó gazdasági elit nem hajlandó kellő mértékben támogatni a kultúrát, ezért az önhibájukon kívül méltatlan helyzetbe került művészek, tudósok, kutatók jobb híján állami megrendelésért állnak sorba.
“Élni és élni hagyni!”
A tavalyi Népszabadság-gate után talán még ennél is erősebbnek tűnik, hogy 2010-ben Lázár János mindenkit óvott
a tiltott, tűrt, támogatott kategóriáktól. Javaslom, váltsunk az élni és élni hagyni párosra. A kultúra jószerivel az egyetlen versenyképes termékünk Európában, és az európai kultúra az, amelyben még előnye van a kontinensnek a világban. Ezzel kellene kitűnnünk.
A múlt heti uniós pénzek lehívásáról szóló interjú után szinte kihagyhatatlan a mi 2010-esünk azon része, amely szerint egyre
terjed a nemzeti ipar és a nemzeti termelés erősítését célzó patrióta gazdaságpolitika.
Orbán Viktor már akkor is csak az önállóságért, a szabad cselekvésért küzdött.
Azért, ami miatt Magyarország rendszert váltott. Magyarországot nem lehet lehúzni sehol, ezt a szovjetek is megtanulhatták ötvenhatban. (…) Fennállása legsúlyosabb válságát éli az Európai Unió, így mindenki idegesebb, zaklatottabb, mint a válság előtt, s nem zárhatóak ki a hisztérikus lépések sem. Ezzel Orbán Viktor is tisztában van, és ezért kellően konstruktív, sőt kifejezetten partner egy erős unió működtetésében.
Lázár János akkor többször is arról beszélt, hogy a kormány az unió fennmaradásában érdekelt, hiszen
