Nem véletlen a cím, tényleg olyan szürreális volt a budapesti Francia Intézetben tartott szerda esti beszélgetés, mintha egy vicc részesei lennénk. Egy olyan viccé, ami pazarul leképezi, honnan jött és hová (nem) tart Európa. Az eseményt Európa: milyen határokkal? címmel nevezték el, és a prágai, bécsi és budapesti francia intézetek közös kerekasztal-sorozatának egyik állomása volt.
Rendkívül érdekes figurákat sikerült a Bem rakparti épületbe hívni:
- ott volt Georges Prévélakis, a párizsi Panthéon–Sorbonne Egyetem geopolitika professzora, Görögország korábbi OECD képviselője, aki a klasszikus, bölcs filozófust képviselte, a higgadt Arisztotelészt, aki meggondol, megfontol, javasol;
- aztán ott volt minden bölcsészek archetípusa, Pavel Sitek, a prágai Károly Egyetem kutatója, aki annyira elmerült a kérdés filozófiai-antropológiai-szociológiai megközelítésében, hogy követni se volt egyszerű;
- aztán megismerhettük Grúber Károlyt, a Külgazdasági és Külügyminisztérium Kül- és Biztonságpolitikai Főosztály Brüsszelt is megjárt vezetőjét, aki egész fantáziadúsan adta elő a kormány untig hangoztatott álláspontját a kérdésben;
- végül pedig az eddigiek totális ellenpólusaként tiszteletét tette Balázs László, az Országos Rendőrfőkapitányság Rendészeti Főigazgatósága Határrendészeti Főosztályának vezetője, aki a vegytiszta határrendész szakmaiságot hozta el.
A maratonira nyúlt beszélgetés két részből állt, az első elején mindenki tarthatott egy kiselőadást 15-20 percben, majd kérdésekre válaszoltak.
Prévélakis először elmagyarázta mi a határ fogalma, majd rátért arra, hogy a világháborúkban mennyit változtak az európai határok. A hidegháborúban már senki se foglalkozott a kérdéssel, ahogyan a vasfüggöny leomlása után sem, ellenben a 2001-es terrortámadások után előkerült a kérdés.
Félelem, szorongás fészkelt be az európai népekhez
– mondta a görögből lett francia, aki ezt részben gazdasági kudarcokkal is magyarázta. Erre jó példa a migrációs válság ütközőzónájává tett Görögország, aminek a bedőlt gazdasági-politikai rendszere nem tud megbirkózni a menekültárral.
Sitek előadása olyan gondolati magasságokba emelkedett, hogy Friedrich Nietzsche adta a másikat. Óriási filozófiai-nyelvészeti bravúrokkal mutatta be egy menekültekkel teli, felborulóban lévő hajó képét. Szerinte Európa mindig meghatódik a megfulladtak láttán, de ha a túlélők útnak indulnak, az félelmet vált ki. Az ismeretlennel való találkozás ez, aminek két kimenetele van: vagy hagyjuk a félelmet, hogy uralkodjon és ez hisztériává, irracionalitássá válik, vagy újra és újra átéljük a fent említett találkozást, és meg is szokjuk az idegent, a mást. Egy hajótörés példáján keresztül magyarázta el, hogy egy ilyen katasztrófába is a saját sorsát látja bele az ember, viszont olyan sok már a hajótörés és a kép (a média miatt), hogy az emberből elvész a kritikai, gondolkodó hozzáállás.
Grúber igyekezett tartani a fennkölt hangnemet, de közben a magyar kormány menekültügyi álláspontját is mantráznia kellett. Felsorolta, hány katonai misszióval vesz részt Magyarország a globális biztonság fenntartásában (akadt a közönségben, aki ilyenkor halkan felnevetett), majd a déli és keleti nyitás politikját részletezte. Kiemelte, mennyire támogatja Magyarország a Nyugat-Balkán euroatlanti integrációját, Montenegró NATO-csatlakozásában segítettünk is. Szerinte közeledni kell az EU szabadkereskedelmi társulásait elutasító országokhoz, így Azerbajdzsánhoz, Belaruszhoz vagy épp a közép-ázsiai államokhoz is. Azt a magyar álláspontot is fenntartotta, hogy a migráció zöme délről jön, és a gyökereknél kell az okokat megszüntetni, ezért is folyósít egyre több segélyt Magyarország. A mundért is megvédte:
Amit Magyarországról írnak a sajtóban, nem kell mindent elhinni.
Balázs grafikonok és térképek sokaságán keresztül mutatta be az utóbbi évek migrációtörténetét, kiemelve, hogy a magyar hatóságok “természetesen a humánum figyelembevételével” kezelték mindig a menekülteket. A határkerítés és a határőrök fontosságát is említette, illetve hogy Ukrajnából azért nem jön sok menekült/migráns, mert ott a cigicsempészet a jövedelmezőbb. Elmagyarázta a 8 kilométeres szabályt (eddig mehet be a migráns, ha ezen belül elfogják a határ mellett, akkor visszakísérik a kerítés túloldalára, a tranzitzónába). Miután megdicsérte a Frontex és a V4-ek segítségét, ledobta a végső érvet, miért kell az egész szigorú őrizet: hogy a röszkei csata ne ismétlődjön meg (ezt képpel is illusztrálták, ahol megjelent a “jogszerű rendőri intézkedés” felirat a kivetítőn).
A bölcsész igazsága
Az előadások utáni vita első része arról szólt, miért nincsenek migrációkutatások a térségben. Sitek azt mondta, Csehországban úgy tüntetnek a migránsok ellen, hogy ott nincsenek is jelentős számban, ezért is kéne kutatás a témában. Grúber azt mondta, az egykori gyarmattartó britek, franciák hozzászoktak a más etnikumú, vallású lakossághoz, de a közép-kelet-európaiak nem. Balázs az állomány pszichológiai segítéséről beszélt, Prévélakis pedig arról értekezett, hogy Nyugat-Európában is tartottak a hidegháború végén a keletiek beözönlésétől, ami alaptalan lett. Mindenesetre kell európai stratégia, vagy szétesik a kontinens, és jön a sötét Európa.
Az 1951-es genfi egyezmény felett a megszólalók szerint eljárt az idő, és különben is az a menekült, aki egy konfliktus elől a szomszédos országba menekül. Örülhetett a magyar kormány, amikor Prévélakis kijelentette, hogy aki továbbmegy Svédországig, az bizony gazdasági migráns. Végül csak a bölcsész Sitek mondta ki a legnagyobb igazságot az agenda setting-re felhúzva az egészet. Ez azt jelenti, hogy a napirendet hogyan alakítja a közvélemény, hogyan von be új témákat.
Ha jól megy a gazdaság, a munkaerőpiac felszívja a bevándorlókat. Ha rosszul megy a gazdaság, akkor valakit hibáztatni kell. Náluk, Csehországban a cigányoktól féltek eddig, de ma nem beszélnek róluk, hanem a migránsoktól rettegnek, akik nincsenek is jelen az országban.
