Nem minden kutató mondhatja el magáról, hogy felfedezései elsőre nevetségesnek hangozzanak. Mégis mi veszi rá az embert, hogy efféle jelenségeket tanulmányozzon?
2005-ben a kiskunhalasi református temetőben figyeltem meg, hogy a szitakötők a fekete sírkövekhez vonzódnak, ott párosodnak, sokszor pedig oda is petéznek le. Ugyanúgy viselkednek, mint a vízparton. Érdekelt, miért pont ott teszik ezt.
És miért?
Minden, ami fekete és csillog, vonzhatja a szitakötőket, ha vízszintesen poláros fényt ver vissza. Sőt, minden más vízi rovart is megtéveszt. A fekete sírkő mellett ilyenek a sötét autók, kiömlött kőolajszármazékok, napelemtáblák és a mezőgazdasági fekete műanyag fóliák is. A szitakötők a fekete sírköveket a róluk visszavert vízszintesen poláros fény miatt víznek hiszik, mert a vizeket is az ilyen fény alapján találják meg, s nem tudnak különbséget tenni. Ezt az általánosnak bizonyult jelenséget poláros fényszennyezésnek neveztük el, ami éjjel-nappal hat. Mint a neve is utal rá, árt a szitakötőknek és más vízi rovaroknak. Ez egy új tudományos eredmény volt, amit nemzetközileg is elismertek és átvettek.
Hogyan sikerült bizonyítani?
Terepmunkával. Mérőkampányt végeztünk. Hetekig ültünk egy hallgatóval reggeltől estig a temetőben, ahol tesztfelületeket helyeztünk ki és számoltuk az odavonzott szitakötőket. Csak a vízszintes vagy kissé ferde fekete felületekhez vonzódtak, melyek vízszintesen poláros fényt tükröztek a vízfelszínhez hasonlóan. Képalkotó polarimetriával mértük különböző sírkövek fénypolarizációs mintázatait is, melyeket vízfelületekéivel hasonlítottunk össze.
Hogy jönnek ide a bögölyök?
A temető melletti lovasiskolában rengeteg volt belőlük, a nőstények szívni való vért és vizet kerestek. Feltűnt, hogy a fekete sírkövekre és tesztfelületekre több bögöly szállt, mint a világosakra. Ugyanezt figyeltük meg más helyszíneken is, amennyiben a fekete és barna lovakhoz sokkal több vonzódott, mint a fehérekhez. A tapasztalt lovasok egyébként ezt régóta tudják, csak ők nem vizsgálták számszerűen. A megfigyelés tehát nem új, de kellettek pihent agyú kutatók, akik megkeresték a jelenség miértjét.
Kíváncsivá tett.
Hasonlóan a szitakötőkhöz, a bögölyök vízként észlelhetik a fekete lószőrről visszaverődő vízszintesen poláros fényt, ezért odarepülnek. A fehér lovak nem, vagy csak gyengén poláros fényt vernek vissza, ami nem érdekli, nem vonzza a vizet vagy vérszívásra alkalmas gazdaállatot kereső bögölyöket. Terepkísérleteinkben az is kiderült, hogy a világos lovaknál még kevesebb bögöly száll a zebrákra, mert a csíkos felületeket nem kedvelik.
Honnan volt zebrájuk?
Nem jártunk Afrikában és nem is vettünk zebrát. Ragacsozott lómakettekkel kísérleteztünk egy szokolyai és gödi lovastanyán. Továbbá egy fehér és barna lóról 100-100 fényképet készítettünk és leszámoltuk a lovak körül repkedő vagy rájuk szállt bögölyöket. Az eredmény magáért beszélt, ötször több bögölyt vonzott a barna ló, mint a fehér.
Miből finanszírozták a projektet?
Kezdetben saját zsebből. Később kutatócsoportunk közel egymillió eurós kutatási pénzt nyert az Európai Uniótól fénypolarizációs elven működő bögölycsapdák prototípusának kifejlesztésére. Mint kimutattuk, a kártékony vérszívó bögölyöket poláros fénnyel vonzani lehet, majd mechanikus módon elpusztítani. Mindez tehát gyakorlatilag is hasznos kutatásra fordítódott, miáltal jó helyre került az adófizetők pénze. A poláros fényszennyezés fölfedezésén, valamint a zebracsíkok egyik kísérletileg is igazolt hasznán túl két két gyakorlati haszna is született az Ig Nobel-díjas kutatási eredményeinknek.
Mégpedig?
Az egyik a zebracsíkos lóruha. Miután publikáltuk a lovakról, zebrákról és bögölyökről szóló tanulmányunkat, több európai lótenyészetből kaptunk pozitív visszajelzést, miszerint kézzel fehér csíkosra festették a fekete és barna lovaikat a bögölytámadások ellen. E kézi csíkozás bevált, mert alig zaklatták a bögölyök a becsíkozott sötét lovakat. Az ügyesebb vállalkozók később zebracsíkos mintájú lóruhát kezdtek gyártani, amivel fel lehet öltöztetni a sötét lovakat a bögölyök elleni vizuális védelem céljából. A másik gyakorlati haszon a polarizációs bögölycsapdák elvének kifejlesztése. E szabadalmaztatott elvű csapdákat egyelőre még nem gyártják sorozatban, de tudományos cikkekben bizonyítottuk a hatékonyságukat.
Kik voltak a csapat tagjai?
Horváth Gábor (biofizikus), Blahó Miklós (biofizikus), Kriska György (biológus), Hegedüs Ramón (biofizikus), Gerics Balázs (állatorvos) és Farkas Róbert (parazitológus). Mellettünk Hansruedi Wildermuth svájci biológus, szitakötő-szakértő és Susanne Akesson svéd biológus-ökológus vett részt a kutatómunkákban és a cikkírásban.
A kitüntetést a svéd hölgy vette át. Miért nem vett részt a díjátadón? Elvégre az Ön fejéből pattant ki a kutatás alapja.
Közel egymillió forintba kerül az utazás és az egy hetes kint tartózkodás, amit sajnáltam erre költeni a kutatási pénzünkből. Ezt az összeget inkább további kutatásokra fordítom.
Hogyan tovább?
Folytatjuk a zebrák rejtélyes csíkjainak kutatását. Kilenc elmélet létezik a zebracsíkok hasznáról. Egyet mi alkottunk és bizonyítottunk terepkísérletekkel. Egy másikat idén nyáron teszteltünk a terepen, az eredményekről most írjuk a cikket. Talán majd ezt is Ig Nobel-díjjal jutalmazzák.
