A Bécsbe induló nemzetközi gyors – berlini átszállással – 1931. szeptember 12-én éjszaka, éjfél előtt fél órával futott ki a Keleti pályaudvarról. A 10 fős személyzeten kívül szokatlanul kevés, összesen 105 személy utazott rajta. Nem sokkal éjfél után, azaz már szeptember 13-án, amikor a szerelvény a torbágyi viadukton haladt át, amikor a vonat robaját is messze túlszárnyaló robbanás hasított bele az éjszakába.
Holttestek, roncsok mindenhol
A helyszínre érkező első szemtanúkat borzalmas látvány fogadta: a nemzetközi gyors mozdonya és hat kocsija hevert teljesen összetörve a viadukt alatti 26 méteres mélységben. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a mozdony mögötti vagonban csak csomagok voltak, a szerelvényen pedig kevés volt az utas.
A borzalmakról itt olvashat helyszíni sajtóbeszámolót 1931 szeptemberéből.
– Nézze, szerkesztő úr, ott egy halott! – mutatja valaki. Odanézek. Az egymásra tapadó két hálókocsi fal közül tényleg egy barna fürtös fej látszik ki csupán, azt igyekeznek kiszabadítani ágyastól együtt.
Jean Renard belga mérnök, a papírjaiból kiderült, hogy a feleségével együtt utazik, a felesége még nincs sehol, nem is találják. Igy fekszik előttem fölpuffadva, megdermedve, a halál irtózatos ölelésébe ájulva.A másik oldalon egy kisfiút hoznak, nyolc-tíz éves lehet. A homlokán a két szeme között ökölnyi lyuk s homlokára rászáradva az agyveleje, a teste megmerevedett, karjai összegémberedve, lábai tele vérrel.
Gyanús alak téblábolt
A nyomozás megállapította, hogy egy 1,5-2 kiló robbanóanyagot tartalmazó csőbomba repítette levegőbe a pályát, pontosabban egy négyméteres síndarabot tépett ki. A mozdony áthaladása aktiválta, és a 3 vagon áthaladásakor robbant. Feltételezhető volt az is, hogy a merénylet eredeti célja nem emberéletek kioltása volt, mert a menetrend szerint a viadukton a gyors előtt egy tehervonatnak kellett volna áthaladnia, ám a gyorsvonatot elé engedték.
A baleset helyszínén egy zavartan tipegő-topogó, bekötött fejű embert is igazoltattak, Matuska Szilvesztert. Bár azt állította, a vonaton utazott az egyik lezuhant kocsiban, de nem szerepelt az utaslistán, és gyanús volt az is, hogy a katasztrófa után “hihetetlen gyorsasággal” már a viadukton bukkant fel. A túlélő szemtanú vallomását itt olvashatja.
Ebből nyilvánvalóvá vált, hogy a terrorista merényletet csakis illegális kommunisták követhették el. A kormány statáriumot hirdetett, ami több mint egy évig érvényben volt, és megkezdődött a kommunisták felkutatása, ennek eredményeként végezték ki Sallai Imrét és Fürst Sándort.
Matuska: nőies vonások, riadt tekintet
Nem sokkal később újra feltűnt a bekötött fejű ember, a bécsi rendőrség október 7-én letartóztatta Matuskát. A kihallgatások idején egy magyar tudósító is felkereste a nyomozást vezető tisztet az osztrák fővárosban:
Az előszobában sokáig kellett várakoznom, mert előttem vitték hozzá Matuska Szilvesztert. Két detektív hozta a sápadt, tántorgó férfit, aki alig állt a lábán. Első tekintetre nehezen hinné az ember, hogy ilyen gaztettre képes volna. Nőies vonásai vannak, szinte ábrándos kék tekintete. Most riadtan néz szét maga körül, mint az üldözött vad. Magas borotvált arcu férfi, de szerda óta nem látott beretvát, gallér, nyakkendő és cipőzsinór nélkül úgy hat most, mint egy züllött csavargó.
A küszöbön megtorpan.
-Nem megyek! Nem megyek! -kiáltja
Jöjjön, ne okoskodjék! – szól rá az egyik detektív – meglátja, nem lesz semmi baja, nem fogja bántani senki. Ezzel már el is tűntek Wahl dr. párnázott ajtaja mögött. Amikor egy óra múlva kijött, sokkal nyugodtabb volt. Maga elé bámult és egy pillanatra mintha elmosolyodott volna.
Nem akaszthatták fel Magyarországon
Matuska Szilveszter Bécsben mindent bevallott: biatorbágyi merénylet elkövetésén kívül egy ausztriai és egy bajorországi robbantást is. A tárgyaláson végig zavartan viselkedett, tettét mindvégig egyetlen mondattal magyarázta: egy bizonyos Leó sugalmazására robbantott. Soha nem sikerült bizonyítani, hogy bűntársai lettek volna, mint ahogy politikai kapcsolatait sem – főleg nem a hazai kommunistákkal.
Magyarországon a statárium ettől függetlenül érvényben maradt, és lehetőséget adott a mozgalom elleni fellépésre.
Büntetését a váci fegyházban töltötte, de nem sokáig. A szovjet Vörös Hadsereg 1944 végén megszállta a várost, a fegyház pár órára őrizetlenül maradt. Jó néhány rab szökött meg ekkor, köztük Matuska Szilveszter is, akinek örökre nyoma veszett. Nem tudni, hova ment, mit csinált, mi lett belőle, az is lehet, évtizedekig élte még szabadon az életét, hiszen 1944-ben 52 éves volt.
(Kiemelt kép: Fortepan)
