Belföld
korhaz(960x640).jpg (Array)

„Heti 80 órát dolgozom, évek óta rosszul alszom” – az egészségügy igazi áldozatai

Benke Ágnes
Benke Ágnes

szerkesztő. 2015. 07. 16. 07:00

Szakemberhiány, éhbérért dolgozó ápolók, húgyszagos kórtermek. Sokat hallani a magyar egészségügyben uralkodó áldatlan állapotokról. Most egy orvosként dolgozó olvasónktól kaptunk drámai levelet.

Napok óta rosszul alszom. Valójában nem napok, hanem évek óta. És nem azért, mert szakorvosjelöltként volt alkalmam megszokni, hogy heti nyolcvan órát dolgozom a másodállásomat is beleszámítva. Ha már itt tartunk, azt gondolom, nyilvánvaló, hogy szakorvostól lefelé mindenkinek van minimum egy másodállása, ahol a hétvégéit és az éjszakáit tölti.

Fotó: MTI/Balázs Attila

Nem azért, mert három ember helyett dolgozom, mert a szakorvosi réteg emigrált az országból, és csak főorvos meg kisorvos van mindenhol. Vagy mert a nővérek ugyanolyan fáradtak, mert évek óta nem tudtak elmenni szabadságra, mert nincs, aki helyettesítse őket, a túlóráikat pedig nem fizetik ki. Vagy mert nagyon nehéz a rossz kórházi viszonyok miatt (teljesen jogosan) panaszkodó hozzátartozóknak sokadszorra megmagyarázni, hogy nincs ágy, ahova a hozzátartozó lefekhet, nincs koszt, csak a betegnek.

Rossz kosztot adunk a betegnek. Nincs WC-papír. Nincs szappan a mosdóban. Sokat kell várni a vizsgálatra. Nem tud a zárójelentés hamar elkészülni, mert egyedül vagyok, és mert 15 éves számítógéppel és nyomtatóval dolgozom, amit megtanultam megszerelni ugyan, de naponta elromlik.

Azért alszom rosszul, mert a WC-papír és az ebéd után az eszközökre és a vizsgálatokra, utána pedig a gyógyszerekre került a sor. Minden kórháznak van úgynevezett gyógyszerkerete, amiből az ellátást meg kell oldani. Ezt a költséget a bejövő, főleg a befekvő betegek után kapott pénzből kell finanszírozni. Sajnos a jelen helyzetben a bejövő összeg nem fedezi a kórház kiadásait. Nem csak nálunk, hanem a többi kórházban sem. Ilyenkor megpróbál a kórház megszorításokat alkalmazni. Kevés orvos, kevés nővér, lehetőleg kevés fizetésért.

WC-papír és szappan luxus. Ételt a lehető legolcsóbban. A papíroknak mindkét oldalára nyomtatunk. Csak egy zárójelentést adunk a betegnek. Saját munkaruha, saját cipő, saját toll. És amikor a sor végére értünk, kevesebb vizsgálat. Kevesebb eszköz. Egyszer használatosok többször használva, fertőtlenítve. És kevesebb gyógyszer. És abból is az olcsóbb.

És mindennek ki issza meg a levét? A hozzátartozó, akinek fáradt, ideges orvosokkal és nővérekkel kell kommunikálnia, nem tud hol aludni, nem talál WC-papírt és szappant. A nővér, aki semmit nem keres, de ezért rengeteget dolgozik, nem tud szabadságra menni, ellenben a hozzátartozó is rajta veri el a port a rossz ellátásért. Az orvos, aki 30 év felett is másodállásba kényszerül, keveset és rosszul alszik. De legfőképpen a beteg. A beteg, aki ártatlan, aki magatehetetlen, aki segítségre és szakszerű ellátásra szorulna, és lassan gyakorlatilag veszélyesebb a kórházba betennie a lábát, mint önhatalmúlag elhagyni azt.

És ki tudna ez ellen tenni? Azok az emberek, akik felállnak, és azt mondják, elég. Azt mondják, hogy nem stadionokat és drótkerítést akarunk, hanem elég pénzt nővérre, orvosra és gyógyszerre a biztonságos betegellátásért. Mert nem állatok vagyunk, hogy drótkerítés mögött hulljunk el a gondatlan gazdáink miatt.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.