Az alkotmánybíró szerint a bálványfaragás úgy kezdődött, hogy a jogállamiság nevében minden más szabályt száműztünk a mindennapjainkból.
“Nem számít a szokás, a kultusz, az illem, a hit, a hagyomány – csak a joguralom elvont eszménye. Elvárjuk, hogy a jog az élet minden rezdülését szabályozza.” Irgalmatlan mennyiségű jogszabály lett, már nem a tartalmat, hanem a szabályozást védjük. Ráadásul egy olyan absztrakt fogalom, mint a jogállam, elkezd szélsőségesen kiterjesztett jelentést kapni, valaki pedig megtölti neki tetsző tartalommal. Így már nemzetközi szinten is politikai bunkósbottá válhat.
“A Magyarországot elítélő Tavares-jelentésben – amely klasszikusan politikai, és nem jogi szöveg – például 39-szer szerepel a jogállam kifejezés.”
A bíráskodókról, a bíráskodásról
Noha mindenki elismerte, hogy Magyarország jogállam, Varga Zs. András szerint valami „nincs rendjén, ha Magyarországnak ilyen hihetetlen erőfeszítéssel kellett megvédenie magát”. Szerinte a Velencei Bizottság – amelynek egyébként tagja – a bálványt faragja. Úgy ítélkezik egyes országok alkotmányos berendezkedéséről, hogy erre nincs is valódi felhatalmazása, az pedig elfogadhatatlan, hogy a testület álláspontja alapján akár uniós eljárások is indíthatóak. Magánvéleménye, hogy a korábbi Alkotmánybírósággal ellentétben nem szabad átlépni a törvényhozás és a végrehajtó hatalom felségterületére, hiszen ők elsősorban jogalkalmazók, nem vehetik át a kormányzás szerepét. Azt nem vitatja, hogy jó döntés volt 1990-ben a halálbüntetés eltörlése. Szerinte az a kérdés, „van-e a bíráknak felhatalmazásuk arra, hogy elfordítsák az ország kormányát”. Ebben lenne ő nagyon óvatos.
„Mert vitathatatlan, hogy az alkotmánybíróságokban okos, a joghoz kiválóan értő emberek ülnek, de nem őket bízta meg a nemzet az ország kormányzásával.”
A kiszárított nyelvezetről
Varga Zs. András az interjúban súlyos problémának nevezi, hogy a magyar jog nyelvezete elszakadt a hétköznapitól. Ez és a jogszabályok elszaporodása gátolja azt, hogy a jog betöltse fő feladatát, „eligazítást adjon hétköznapi emberek hétköznapi problémáiban”. Abszurdumnak tartja, hogy a 11 éves közigazgatási hatósági eljárási törvényt – amely alapján jogosítványt kapunk, lakcímet jelentünk be, a rendőrség bírságol – minden szakaszát négyszer, összesen csaknem nyolcszázszor módosították. A jognak így nehéz megfelelni.
Úgy érzi, „mindnyájan jogszabálysértők vagyunk. Olyan mennyiségű és annyira érthetetlen jogszabálynak kellene megfelelni”.
Még az alkotmánybíró sem merné kijelenteni, hogy minden rá vonatkozó jogszabályt betart. A rengeteg törvény egy részéről nem is tud, más részét pedig biztos félreérti.
