Balog Zoltán miniszter az eredményeket sorolva közölte, hogy egy év alatt 25 százalékkal nőtt a gyermekétkeztetésre biztosított költségvetési forrás, és jövőre már 72 milliárd forint lesz e célra. Ahhoz, hogy el tudják érni a teljes körű étkeztetés biztosítását, be kellett vezetni a hároméves kortól kötelező óvodáztatást, továbbá – szinte minden családnak – ingyenessé kellett tenni a közétkeztetést. A miniszter emlékeztetett rá, a díjmentes étkezést magas – önbevalláson alapuló – jövedelemhatárhoz kötötték, így a szolgáltatás gyakorlatilag minden gyereknek biztosított.
Czibere Károly, a tárca szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára közölte, míg eddig mintegy 92 ezer gyerek ehetett ingyen a bölcsődékben és az óvodákban, szeptembertől már 320 ezer gyermek. Novák Katalin család- és ifjúságügyért felelős államtitkár arról beszélt, az étkeztetési program nem csak felzárkózási célokat szolgál, hiszen az minden családnak komoly anyagi segítséget jelent. Egy átlagos kétgyermekes családnak az ingyenes étkezés havonta akár 15 ezer forint megtakarítást jelenthet. A jövő évi költségvetéshez csatolt függelék szerint 1525 milliárd forint áll a családok rendelkezésére a gyermekneveléssel járó terhek csökkentésére.
Mint korábban megírtuk, az UNICEF jelentése szerint az EU tagállamai közül hazánkban növekszik a legrohamosabban a gyermekszegénység. A magyar gyerekek egyharmada – mintegy 620 ezer – lakik egészségtelen körülmények között. Korábban az Eurostat mérte azt, hogy a 7 évnél fiatalabb magyar gyerekek 42,7%-ának kell nélkülöznie. A német Bertelsmann alapítvány tavaly szeptemberi statisztikája szintén a gyermekszegénység drámai növekedését mutatta. Míg 2008-ban a magyarországi gyerekeknek 24,4 százaléka a nélkülözött, 2014-re már többen (35%) éltek mélyszegénységben közülük, mint Romániában (34,4%).
Korábban a Magyar gyerekesélyek címmel készült tanulmánykötet vezetői összefoglalójában Ferge Zsuzsa is drámai képet festett a szegénységről, amely sokféle hiányt jelent, de mindegyik oka a pénzhiány. A neves kutató úgy látta, a kormány legtöbb országos intézkedése szembemegy a szavakban vállalt célokkal. Az országos tervből a gyakorlati megvalósításhoz közeledve olyan programok lesznek, amelyek többnyire „mélyen alulfinanszírozottak”, és nem is állnak össze valamilyen egésszé, a kormány a gyerekszegénység csökkentését és újratermelését megállítani kívánó célokkal csak formálisan azonosult, eszközei szegényesek vagy éppen a céllal ellentétesek voltak, eredményei elkeserítőek.
