A Miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkárságán dolgozik Semjén Zsoltnak, akivel találkoztak egy imareggelin, de csak arról beszéltek, hogy ha lefolytatta az első körös hazai megbeszéléseket, akkor leülnek egyeztetni. Egyébként – úgy látja – nem kell magyarázkodnia a miniszterelnöki megbízottsága miatt. Az MSZP-ből 2010-ben kilépett, és azóta sem állt be másik szekértáborhoz.
„Nálunk sajnos minden a szekértábor-logika szerint zajlik: aki nem tartozik hozzám, az az ellenségem. Ha valaki nem tesz hűségesküt naponta, azt a politika beárazza. Tessék megnézni a pedagógusoktól kezdve az iskolaigazgatókon keresztül a közintézmények vezetőit! Nem lehet egy országot arra kényszeríteni, hogy ne lehessen más a véleménye”.
Amikor a felkérést kapta, ő is elgondolkodott, el szabad-e vállalnia a feladatot, de mivel ugyanazt mondja húsz éve, nem érez pálfordulást. Nem kérték, hogy lépjen be a pártba, nincs külön apparátusa. Miniszterelnöki megbízottként ugyanannyi juttatást kap, mint más, volt házelnökként pedig 2017-ig jár az autóhasználat. Szili Katalin a megbízását gesztusértékűnek tekinti, mert a nyíltan vállalt baloldalisága ellenére rá mertek bízni egy feladatot csak azért, mert neki való. Ő most is azt mondja a nemzetpolitikában, amit eddig.
„Mindenki várja, hogy egyfajta konszolidáció beinduljon, de senki nem teszi meg azt az első gesztust.”
Miután Tóbiás József pártelnök a tavalyi önkormányzati választás után kijelentette, hogy nemzeti elkötelezettségű MSZP-t akarnak, ennek gyakorlati megnyilvánulása lehetett volna, ha elfogadják a kinevezését, mert olyan embert bíztak meg, akivel ők is együtt tudnak dolgozni. Ez nem történt meg. Szili Katalin ugyanakkor elismeri, akik valaha őt támogatták, „azok azt a vonalat támogatják, amilyen az MSZP ma nem tud lenni.” Szerinte egykori pártja őt tartja árulónak, pedig ő időben figyelmeztetett rá, hogy a társadalom felé kellene fordulnia.
Szerinte a határon túli magyaroknak adott választójogot csak azok kérdőjelezik meg, akik nem nemzetben gondolkodnak. Hibának tartja, hogy az MSZP nemet mondotta a kettős állampolgárságról szóló népszavazáskor, és emlékeztet rá, hogy házelnökként ő a foga „között cipelve” vitte át a másik partra a magyarság ügyét, amikor megalakította a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát.
Szerinte az MSZP megtagadta a nemzetet, amikor 2010. június 4-én nem vett részt a parlament trianoni megemlékezésén. „Az a baj, hogy 1956, a vallás és a nemzet kérdése máig kibeszéletlen dolgok”. A szocialisták ezekben az ügyekben mindig maszatoltak, e kérdések „mindig szétfeszítették a pártot, amely soha nem érezte meg a társadalom ebbéli igényét, „mindig kisebbségben volt a népi-nemzeti elköteleződés”.
Ma ezért nincs alternatíva, a szociálisan elégedetlenek átmentek a Jobbikhoz, amelynek tapolcai győzelme után nem zárja ki, hogy „el fog jönni az idő, amikor a néhány politikai erő rákényszerül, hogy mentse a társadalmat a szélsőségektől. „Nem a feszültségeket kell szítani, hanem megállapodni egyfajta nemzeti minimumban.” Ma még ugyan elképzelhetetlennek tart egy 2018-as Fidesz-MSZP nagykoalíciót, de „a politikai szótárban a soha és az örökké szó nem létezik.” Az interjú további részletei a legfrissebb Magyar Narancsban.
