A Nemzeti Kör tagja a Népszabadságban fakadt ki, de először visszaemlékszik a jóra. 1996-ban találkoztak először, amikor „már számos jel mutatott arra, hogy a konzervatív, keresztény demokrata szellemiség felé közeledsz”.
„Demokratikusan gondolkozó, gyors észjárású, karizmatikus fiatal politikust ismertem meg benned, aki képességei alapján alkalmasnak látszott a demokratikus útra lépő ország vezetésére.” Ez változott meg 2002-től kezdődően, amikor a Fidesz a jobboldali testvérpártot, az MDF-et is elkezdte támadni, ez már megmutatott némi agressziót.
„Nem tudtatok ellenállni a hatalom kínálta lehetőségeknek”
A 2010-es kétharmados győzelem után Solymosi szerint kisiklott valami, kijelenti: „sajnálatos módon nem tudtál, nem tudtatok ellenállni a hatalom kínálta lehetőségeknek, ami előhívta belőled a – biztosan mindnyájunkban meglévő – uralkodni vágyást”.
„Hogyan veszíthetted el éleslátásodat, józan ítélőképességedet? Hogyan gondolhattál arra, hogy a magyar nép a keleti önkényuralmi rendszereket tekintené példaképnek, hogy az ottani életkörülmények után vágyakozna? Miért nem szenteltél némi figyelmet néhány korábbi harcostársadnak, akik aggályaikkal kénytelenek voltak kimenni a nyilvánosság elé?”
