Kétféle zombifilmes klisé létezik. Az egyikben a maroknyi túlélő egy teljesen elvadult, modern szolgáltatásaitól és vívmányaitól megfosztott Földön próbál boldogulni kezdetleges eszközökkel és fegyverekkel. A másikban high-tech fegyverekkel, helikopterekkel és kütyükkel támadnak a hősök az élőhalottak seregére. Persze akadnak példák komolyabb megközelítésekre is, a The Walking Dead sorozat például igyekszik (a zombik tényén kívül) valószerűnek maradni, és a Brad Pitt főszereplésével készült Z világháború is igyekezett realistán megközelíteni a kérdést. A Hír24 Technet rovatának stábja tehát körbejárta a kérdést: mi történne valójában a világgal, ha lakosságának csupán néhány százaléka maradna immunis valamilyen zombivírusra?
Ha áram van, minden van
Ha néhány nap, vagy hét alatt csupán maroknyi ember maradna életben több milliárd élőhalott közepette, kifejezetten gyorsan lemállana a világról a technológia törékeny védőburka, és ennek egyik legfontosabb oka az áramellátás megszűnése. Az áramot ugyanis olyan berendezések és létesítmények termelik, amelyeket még a legnagyobb automatizáció mellett is emberek működtetnek. Egyrészt leállna az erőművek energiaforrásául szolgáló alapanyagok (például a szén, az olaj, vagy az atomerőművekhez szükséges fűtőanyag) szállítása.
Persze elég sok helyen működnek már azonban olyan áramtermelő berendezések, amelyek valamilyen természetes, megújuló forrásból állítanak elő elektromos energiát: ilyenek például a szél- és vízerőművek. A világvége-helyzeteket technikai szempontból vizsgálók szerint érdemes tehát minél előbb olyan környékre költözni, ahol ilyen építmények találhatók. Természetesen nem árt, ha van a túlélők csapatában villamosmérnök, ugyanis az ilyen erőművekből kinyert áram nem közvetlenül “fogyasztható”, az áramot csak jelentős átalakítások után lehet a szél- vagy vízerőművekből egy fali csatlakozóba vezetni.
Az átalakításokra viszont lenne idő, legalábbis olyan szempontból, hogy a többi áramtermelő üzem sem azonnal fogy ki az “üzemanyagból”, és a modern berendezések jól fel vannak készítve akár hosszabb idejű, beavatkozás nélküli működésre – de azért ne hetekre vagy hónapokra gondoljunk! A házak áramellátását szintén meg lehet oldali napkollektorokkal, legalábbis részben, ezek hatékonysága ugyanis nem épp a legjobb. No és persze arra is figyeljünk, hogy ilyesmivel ne az esős, viharos, felhőjárta tájakon próbálkozzunk.
Mobil, internet, viszlát!
Ha az áram-kérdést meg is oldjuk, a mobiltelefonok napokon belül csak arra lesznek jók, hogy egy támadó zombi szeme közé dobjuk menekülés előtt. A mobil átjátszó tornyokat ugyanis áram működteti, így ha az ellátás akadozni kezd, majd egyre több helyen leáll, a tornyok is elhallgatnak. Ugyan ezeket gyakran felszerelik valamilyen szünetmentes áramforrással, ezek azonban szintén nem bírják hetekig.
Az internetet “tápláló” infrastruktúra szintén áramra épül, tehát a szerverek, hálózati eszközök óhatatlanul kikapcsolnak, ahogy az erőművek összeomlanak. Épp ezért felejtsük el, hogy majd Facebookon keressük a világon megmaradt túlélők csoportjait, és ellenállást szervezünk a közösségi oldalon.
Az okostelefonok és egyéb mobil eszközök azért mégis hasznosak lehetnek valamire. A GPS modul ugyanis a hang- és adatszolgáltatás leállása után is kapja az adatokat a Föld körül keringő műholdakról, így a tájékozódásban mindenképp segítséget nyújthat. Csak arra figyeljünk, hogy ne valamilyen folyamatos adatkapcsolatot igénylő megoldást, például Google térképet használjunk, hanem olyat, amely már az apokalipszist megelőzően letöltötte a térképeket a telefon tárhelyére.
Persze a GPS-műholdakat sem az örökkévalóságnak tervezték, ezért unokáink már biztosan nem rájuk támaszkodva deríthetik majd fel az újra vadonná váló városokat, de pár évig azért elporoszkálhatnánk a telefonok, tabletek kijelzőjét figyelve.
Persze az sem mindegy, milyen messzire jutunk el a táborhelytől úgy, hogy még működnek az árammal feltöltött eszközeink. Szerencsére manapság már találhatunk különféle hordozható áramfejlesztő eszközöket is, amelyekkel táplálhatjuk elfáradt eszközeinket. A mobil napcellás töltők mellett benzines aggregátorokat is összeszedhetünk majd az elhagyott műszakicikk-boltokból, csak figyeljünk oda, hogy egy idő után a gazdátlan autókból is fogyni kezd majd a benzin.
Mad Max újratöltve
Apropó, benzin: a zombis és posztapokaliptikus filmek jó részében a maroknyi megmaradt hős egy pillanat alatt rendet vág a csoszogó élőhalottak között egy vaskosabb terepjáróval – azonban nem árt előre felkészülni arra, hogy a kapcsolódó infrastruktúra leállásával a benzin-utánpótlás is megszűnik. A benzinkutakhoz is hiába állunk be, áram nélkül a kutak sem működnek, hacsak meg nem tanuljuk, hogy nyerjük ki a naftát a föld alatti tartályokból valamilyen manuális módon. Aztán persze ez is elfogy egyszer. Óvatosan érdemes tehát beosztani a benzint, és érdemes odafigyelni az autók karbantartására szolgáló egyéb anyagokra és alkatrészekre is. Az okosak szerint óvatosan gazdálkodva akár évekig kitarthat a mostani benzinkészlet, ha tényleg csak maroknyi túlélő (túl)élősködik rajta, de mindenképp az üzemanyag fogyna el gyorsabban, mint ahogy az autók tönkremennek.
Összességében tehát jól látható, hogy a jelenlegi életszínvonalunk nem csak attól függ, hogy milyen találmányok és fejlesztések segítik a mindennapjainkat. Az emberiség folyamatos, “tevőleges” részvétele nélkül még a legokosabb műszaki eszközök is leállnak egy idő után, és ha a technika és ember szimbiózisából az egyik fél kiesik, a másiknak még közepesen hosszú távon sincs esélye a jelenlegi helyzet fenntartására.
Egyébként mennyire valós egy apokalipszis esélye?
Természetesen a példánkban említett zombi-invázió az egyik legvalószínűtlenebb lehetséges ok az emberi civilizáció bukására, de azért vannak olyan lehetőségek, amelyek valóban okozhatnák az emberiség végét. Persze ezek valószínűsége sem túl nagy, de néhányra nem árt odafigyelni.
Ezek közül a leginkább valószerű egy globális világjárvány megjelenése. Ugyan a H1N1 és társai végül nem végeztek akkora pusztítást, mint amilyennel egyesek riogattak, a szakértők szerint még ma is megvan annak a valószínűsége, hogy kialakul valamilyen kórokozó, amely gyors mutációkkal jó ideig immunis maradhat az ellenszerekre, és jelentős emberveszteséget okozhat, épp a modern technika által támogatva. Repülőkön a világ bármely pontja elérhető órák alatt, és ha egy vírust még a szimptómák megjelenése előtt “felvisz” valaki egy nemzetközi járatra, máris kész a baj.
Hasonlóan sokan tartanak attól, hogy a mesterséges intelligenciák szándékos, vagy véletlen tevékenysége miatt hal ki az emberiség, mivel az emberi etikát és értékrendszereket logikával felülíró gépek a praktikusság és az önfenntartás miatt valóban elavultnak tekinthetnék a szerves életformákat.
A nukleáris háború, vagy más tömegpusztító eszközök bevetése valamilyen konfliktus során szintén valós veszély. Bár a hidegháború során a két nagyhatalom végig kordában tudta tartani hatalmas atom-arzenáljait, manapság már olyan országok is rendelkeznek nukeáris fegyverekkel (vagy azok előállításához szükséges eszközökkel és technológiával), mint India, vagy Észak-Korea. A kevésbé megfontolt politikai vezetéssel rendelkező országok pedig ki tudja, lesznek-e annyira mértéktartóak és fegyelmezettek, hogy a szovjet-amerikai példához hasonlóan csak ijesztgetésre használják az atomot.
A fentiek mellett pedig ott van még egy csomó egyéb eshetőség: a szélsőséges klímaváltozás, az Armageddon filmben látottakhoz képest egyáltalán nem biztosan elpusztítható és észlelhető aszteroidák, az elszabaduló nanotechnológia mind olyan területek, amelyektől szakértők komoly problémákat várnak. Szerencsére még a legvalószínűbb armageddon-ok esélye sem mérhető egész százalékokban, de még egy 0,0001 százalékos lehetőség is lehetőség…
