Állunk a Muzsikus cigányok parkjában csütörtök reggel, alig egy éve újították fel a füves-fás kis teret és nevezték át erre, hogy miről, már nem emlékszem, a kilences buszon viszont még mindig kuncognak páran, amikor a BKV selymes hangja bemondja a megálló nevét. Aki röhög, arról tudni, hogy nem ismerős errefelé. Balra a hírhedt Magdolna-negyed, ott vannak a drogok, jobbra az Orczy-negyed, a Kőris, a Diószeghy és a Dugonics, ott meg a kurvák vannak.
A domborműves szobrokról látszik, hogy ez a park valami viszonylag új dolog, a növényzetről nem, „ha már rohan, menjen legalább a kiégett füvön”, szól rám egy biztonsági őr. A megálló és a panelek között cigánybanda játszik, Tarlós István, Kocsis Máté és egy csomó szépen felöltözött cigány és nem cigány ember nézi őket. Helyieket nem nagyon látni, legfeljebb a megállóból kukkolnak páran. Aztán felkonferálják a főpolgármestert, aki könnyed történelemleckét ad cigányzenéből, mielőtt leleplezné idősebb Kathy Horváth Lajos és Berki Béla domborművét. Innentől az MTI-é a szó.
A főpolgármester a cigányzene történetét a 15. századtól felidézve kiemelte az első klasszikus formában létrejött cigány zenekart, amely Cinka Panna nevéhez kötődik. Jelezte: ezt a kulturális örökséget a jövőben is őrizni kívánja. Egyúttal köszönetet mondott a cigánymuzsikusoknak – köztük Lakatos Sándornak és Járóka Sándornak – emléket állító park kezdeményezéséért Raduly Józsefnek, a megvalósításért pedig a kerület polgármesterének. Méltatta, hogy idősebb Kathy Horváth Lajos cigányprímás, jazzgitáros valamennyi földrészen öregbítette Magyarország, Budapest és a cigány kultúra hírnevét, s neve fogalommá vált. Berki Béla cigányprímás, zenekarvezetőre utalva pedig azt mondta: igazi csodagyerekként tartották számon, aki a 100 Tagú Cigányzenekar meghatározó egyénisége lett.
Utána Kocsis Máté emlékeztet mindenkit, hogy stabil költségvetéssel megalakult az egyelőre hatvantagú józsefvárosi cigányzenekart, tavasztól őszig pedig 27 cigány muzsikus gondoskodik majd az élő térzenéről Józsefváros híres pontjain. Aztán leleplezés, politikusok balra el, a banda még játszik egy kicsit.
Délután aztán irány a zsidónegyed, ahol leleplezik az egykori budapesti gettó emlékfalát, amelyen interaktív térkép mutatja be a városrész történetét. Az emlékfal felépítését az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) és Erzsébetváros önkormányzata finanszírozta. A parkban elhangzott beszédhez képest itt felbukkannak egészen aktuális, szinte merész gondolatok – amennyiben merészség ma, hogy egy jobbos-konzervatív politikus elhatárolódik a szalonnáciktól.
MTI-ül: Úgy fogalmazott, bízhatunk abban, hogy itt egy népként, egy közösségként, békében és szeretetben élhetjük azt az életet, amelyet a gondviselés kiszabott számunkra. A főpolgármester külön köszöntötte az ünnepség résztvevői között azokat, akiket egykor a gettóba zártak, és reményét fejezte ki, hogy feloldódott már bennük a félelem, és otthon érzik magukat “közöttünk”. Arról is beszélt: az emlékfal avatásakor “közösen emlékezünk, és reménykedünk abban”, hogy az a világ, amelyben a gettó felépülhetett, soha nem jön vissza. Hangsúlyozta, hogy Magyarországon “azoknak az ordas eszméknek”, amelyek a hetven évvel ezelőtti tragédiához vezettek, nincs igazi bázisuk. Nincs budapesti vezető, aki egyetértene ezekkel az eszmékkel.
