Az RTL Klub és a TV2 éves szinten 15 milliárd forinttól eshet el azáltal, hogy a kormány meghatározatlan időre elhalasztja annak lehetőségét, hogy a két tévé terjesztési díjat szedhessen be a kábelszolgáltató cégektől – írja a Népszabadság.
A Lázár János által benyújtott törvénymódosítás szerint a legnézettebb tévék addig nem kérhetnek programdíjat, amíg a kormány ki nem dolgozza a fizetés részletes szabályait.
A TV2 azt írta közleményében, hogy az egyeztetés nélküli törvénytervezet érzékenyen érintené őket, mert már betervezték azt a tartalomterjesztési díjat, amit a kábelszolgáltatóktól kérnének
A Népszabadság iparági forrásokra hivatkozva azt írja, a két kereskedelmi tévé egy-egy euró/háztartás/hó díjat akart kérni a kábelszolgáltatóktól, amelyek 3,3 millió háztartással állnak szerződéses kapcsolatban. Az egy euró azonban csak tárgyalási alap lett volna, a lap szerint az összeg kétharmada környékén lehetett volna a megegyezés.
Kádár János csatornát vált
Az, hogy a nagy kereskedelmi csatornák ingyenesek, még az első médiatörvény idejéből adódó, a technikai adottságokból is következő jellegzetesség volt. Mára kialakult a digitális műsorszórás, s a két csatornát már nem a népesség több mint 67%-a nézi, hanem csak kevesebb mint 30%-a. Egyre több tévés csatorna (és netes tartalom) osztozik a nézők idején. A digitális átállás óta minden csatorna pénzt kér a szolgáltatótól (ezt fizetjük meg a csomagban), kivéve a két nagy kertévé. Logikus lenne, ha ők is kérhetnének, a kormány ezt akarja ellehetetleníteni, avagy ennek hogyanját akarja megszabni. Holott elvileg a kormánynak-államnak ott a közszolgálati média. Miért akarhat a kormány beleszólni ebbe is? Nyilván a csatornák sem kérhetnek akármekkora pénzt az adásukért, hisz akkor az emberek lemondanának róluk – van már elég sok más néznivaló is. Tipikusan piaci helyzet ez, amibe belenyúlni csakis politikai okokból lehet logikus. Reklámadó és elhalasztott műsorszórási díj – az RTL Klubnak tisztelettel. Aki pedig azon örvend, hogy a kertévék buknak 15 milliárdot évente, az nem érzékeli, hogy minden ilyen lépéssel, amely megakadályozza, hogy piaci módon működjön valamilyen szegmense a gazdaságnak, csorbul a szabadság – és nő a politika befolyása az emberek életében. (innen)
