Lehetséges-e nyugatias társadalomfejlődés keleties értékrenddel? Erre keresi a választ Kozák Márton, aki emlékeztet rá, hogy „Kornai János szerint Magyarország az első és eddig az egyedüli az 1989–90-ben demokratikus útra tért országok közül, amely többségi akaratot követve letért a Nyugat felé vezető útról, és a posztkommunista demokráciák csoportjából átsorolódott a posztkommunista autokráciák táborába.” A szociológus szerint a World Value Survey sokat idézett nemzetközi értékkutatása – amelyet nálunk a Tárki végzett el öt éve – „erős érveket ad annak megértéséhez, hogy Magyarország miért lett a kelet-közép-európai, alapvetően nyugatias társadalomfejlődési modellhez tartozása ellenére »egy autokrata pária« birodalma”. Ugyanakkor – teszi hozzá Kozák Márton – a térségben példátlan és brutális irányváltásban kulcsszerepe volt a magyar választási rendszer átalakításának.
Sehol, sehol, sehol
„Szemügyre véve az átalakulást nem többségi elvű választási rendszerrel végigvivő országokat, sehol nem találjuk a hatalom Magyarországon tapasztalható végletes koncentrációját, egyetlen más országban sem összpontosult egyetlen ember kezében lényegében korlátozatlan hatalom, sehol nem jutottak el versengő pártrendszer intézményi, jogi és kommunikációs feltételeinek tulajdonképpeni felszámolásához. Pedig mérget vehetünk rá, hogy a térség más államaiban is születtek a magyar miniszterelnökhöz mérhető képességű és a hatalomhoz hasonlóképpen erősen vonzódó politikusok. Ám vágyaik beteljesedését nem segítette egy ellenségképzésre kiválóan alkalmas, »győzelem vagy halál« állapotot állandósító választási rendszer” – írja a szociológus.
Úri muri lett
Szerinte a posztkommunista maffiaállam megszületéséhez az is kellett, hogy az Orbán vezette Fidesz „felismerte az úri/történelmi középosztály kulturális, szervezeti és kapcsolati tőkéjében rejlő lehetőségeket” és annak uralmi rutinját amorális társadalomtechnikákkal kapcsolta össze. Ezzel a hatalom teljességét az idők végezetéig biztosítani képes centrális erőteret kiépítő Fidesz új formációt állított fel. Ehhez asszisztált „az úri/történelmi középosztály” azzal, hogy elárulta saját progresszív, nyugatias hagyományait, feladta maradék méltóságát.
A szociológus szerint ezt illusztrálja két reprezentánsa, Balsai István és Salamon László pályaíve. A két jogász (a néhai Antall József egykori bizalmasai) 1990-ben egyetértett „a kétharmados törvényeket megtizedelő MDF– SZDSZ-megállapodással, mint amely »kiindulópontul szolgálhat a parlamentári rendszer jó működéséhez«. Ma olyan politikusnak szekundálnak, akinek a nevét majdan talán Asztanában, Bakuban vagy Asgabatban őrzi épületszárny; s aki kétharmados törvények garmadájával negyven évre szándékozik megkötni a következő kormányok kezét – ami egyet jelent a képviseleti demokrácia felszámolásával – írta a legfrissebb Magyar Narancsban Kozák Márton.
Orbán és a foci – meg egy kis szociológia, egy kis irodalom
A szociológus korábban a Magyar polip – a posztkommunista maffiaállam című kötet első részében arról írt, hogy a magyar fociban laboratóriumi tisztasággal jelenik meg az a társadalmi modell, amire a kormányfő vágyik. “Komoly autokrata nem keveri a magánszférában szolidan űzött szenvedélyt a politikával” – írta A Keresztapa focija című cikkében Kozák Márton. Szerinte a „posztkommunista maffiaállam első embere olyan sportrajongó, aki nem állhatja a tiszta versenyt, a fair playt”.
Kukorelly Endre író szerint éppen az a baj, hogy a kormányfő a focit választott. Mint lapunknak mondta: Viktor úgy tudja, legjobb, ha nála van a labda. Nem csapatjátékos, nem passzolós fajta. Az ilyen pedig nem jó futballista, ha ügyes, tehetséges is. Inkább bokszolónak, vívónak való. Ezért visz félre az a vita, ami most burjánzik, hogy okos-e. Persze hogy okos, de rosszul okos. Mindenki focizott olyanokkal, akik megőrülnek, ha másnál van a labda. Ha tizenegyest kapunk, beállna védeni! Kompenzál, jó, de hát mindenki frusztrált, és ezt kompenzálja, rendben van, csak ne mások rovására! És ez a „lehet, hogy én egy vidéki vagyok, de megmutatom nektek, belvár csávók” aztán be is jön a népnek, lévén a magyar társadalom is iszonyú frusztrált. Tudattalanul is okézzák, hogy ez a vidéki gyerek jól odaver a nagyképű nyugatnak. Valami ilyesmi.
