Pethőné 9-12. osztályos irodalomkönyvei mellett ugyanis az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) által most fejlesztés alatt álló kísérleti tankönyvek szerepelnek még az állami intézményeknek szánt kínálatban. A roppant akkurátusan fogalmazó pécsi tankönyvszerző szerint „ezek tartalma, szerzője, minősége ismeretlen a szakma előtt”. Pethőné Nagy Csilla egy zárt Facebook csoportban fejezte ki sajnálkozását: „Nem akartam kötelező tankönyv lenni, a szabad taneszköz-választás híve vagyok. Ám valószínű, így is, úgy is elkezdődik majd a sárdobálás, pedig azt gondolom, hogy egy szakmailag, módszertanilag, neveléstudományi szempontból is tudatosan felépített, 14 év alatt fejlesztett sorozatról van szó, amibe az NTK (Nemzedékek Tudása Kiadó) is beletett pénzt, paripát, fegyvert”.
Pethőné Nagy Csilla a Hír24 megkeresésére leszögezte: elsősorban szakmai problémái vannak a döntéssel. „Az egy-két könyv kínálatként kevés, a válogatásnak szakmai szempontjai nincsenek, mert elsősorban az állam által megvásárolt kiadók könyvei kerültek a listára. Egyszerűen egy-két tankönyv nem jó mindenkinek: különböző intézményeknek és diákoknak, különféle helyzetekre és problémákra más-más megoldás kell. A taneszköz-kínálatnak pedig le kellene fednie ezeket az igényeket” – magyarázta.
Pethőné kifejtette: más nyelvezetet, mélységet és mennyiséget bír el egy jó családi környezetből jövő, gyakorló- vagy egyházi iskolába járó diák, mint egy nehezebb kulturális környezetből induló vagy halmozottan hátrányos helyzetű tanuló, mást a fejlettebb és a fejletlenebb képességekkel és készségekkel érkező.
„Borzasztó, amikor valami kötelező, amikor nem a problémákra keresünk megoldást. Nem volna szabad, hogy ez történjen” – magyarázta. Mint mondta: az „ajánlott” könyvek bármilyen kompetenciájú gyermeknek feleljenek is meg, a többi óhatatlanul vesztes lesz. Leegyszerűsítve: ha a könyv túl keveset ad, akkor a jobban teljesítő diákok, ha túl sokat, akkor a gyengébbek lesznek a választék elszürkülésének vesztesei.
„Azt, hogy ez a döntés született, akár az én könyveimet illetően is, nem tudom befolyásolni. A közoktatás átalakításának folyamatában sok ponton formálhatott volna határozottabban véleményt a pedagógus társadalom, de meglátásom szerint a többség nem tette.”
Pethőné szerint több olyan döntés született, amely nem segít abban, hogy javuljon a magyar közoktatás kondíciója. Márpedig a pedagógus szerint erre nagy szükség lenne: egyebek mellett matematikai kompetenciák és szövegértés terén, valamint problémamegoldásban is rosszul állnak a magyar diákok. „Okos fiatalokat jó közoktatásban lehet nevelni, sokszínű tankönyvekkel, sokszínű iskolai élettel és oktatási rendszerrel” – hangsúlyozta a tankönyvszerző.
