Az előjelek sajnos elég lehangolóak, ugyanis a jelöltállítási eljárásnak csúfolt bohózat gyakorlatilag már most megkérdőjelezi a választások legitimitását. Ha az illetékes bíróságok nem is mondják ki a választásokig, hogy számtalan jogsértés történt az ajánlási szelvények üzemszerű másolásával, már most biztosra vehetjük, hogy bármilyen végeredmény születik április 6-án, a vesztesek vitatni fogják a választási eljárás törvényességét, a győzteseknek pedig mentegetniük kell az új rendszert attól függetlenül, hogy kinek az ötlete volt fenekestül felfogatni az öt választáson keresztül ha nem is tökéletesen, de megbízhatóan működő voksolási eljárást.
A neheze pedig csak most jön: A választópolgárok jelentős része még azzal sincs tisztában, hogy már nem kétfordulós a voksolás, azt pedig még a szakavatottak többsége sem tudja pontosan levezetni, miként működik majd a töredékszavazatok jóváírása a listákon. Ennek tükrében bizonytalanságot kelt az a választási szakértők által unásig ismételt tétel, miszerint amennyiben egy párt megszerzi a szavazatok 34-36 százalékát, szinte biztos, hogy kétharmados többsége lesz az új Országgyűlésben.
A puding próbája
Hogy miért óriási probléma, hogy „élesben tesztelik” a Fidesz kétharmada által megalkotott új rendszert? A puding próbája az evés – mondhatják azok, akik látatlanban védeni próbálják ezt az önös érdekből táplálkozó kísérletező hajlamot Talán, mert egy ilyen fontos választás esetében, amely előtt most állunk, mindennél fontosabb a legitimáció, és hogy ezt a pudingot akár kisebb adagokban is elfogyaszthattuk volna, ha nem akarja a kormányzó kétharmad azonnal lenyomni a torkunkon ezt a nagy adag desszertet.
Könnyen előfordulhat ugyanis, hogy olyan labilis politikai helyzet alakul ki az április 6-i voksolás után, melyet csak tovább ront ez a sok elemében megkérdőjelezhető választási eljárás.
Ingoványos talaj
A Fidesz ugyanis úgy alakította a magyar politikai erőteret az utóbbi négy évben, hogy a Parlamentbe jutásra esélyes négy politikai formáció egyike sem hajlandó egymással koalícióra lépni. Tegyük fel például, hogy a Fidesz-KDNP nem gyűjti be a képviselői helyek felét, önmagában nem tud kormányt alakítani, így kénytelen lesz vagy egyezkedni valamelyik másik politikai erővel (valószínűleg a Jobbikkal, esetleg az LMP-vel), de amennyiben ezek a tárgyalások nem vezetnek eredményre, akár vissza is adhatja a kormányalakítási megbízást a köztársasági elnöknek. Áder János megkísérelheti más pártoknak átadni a megbízást, de az szinte teljesen kizárt, hogy a jelenlegi ellenzék pártjai bármiben is együtt tudjanak működni. Egy ilyen patthelyzetnek pedig végképp nem használ, hogy a választások tisztaságát és törvényességét firtatva a pártok egymással versengve szapulják az új szabályokat.
Nagy a valószínűsége tehát, hogy mindenképpen rosszabbul járunk, mint négy éve, ugyanis ha az új szabályoknak köszönhetően egy kisebb arányú győzelemmel ismét kétharmadhoz jutna a jelenleg hatalmon lévő pártszövetség, akkor az ellenzék azonnal átszámolná a régi metódussal az eredményeket, elővenné a jelöltállítási anomáliákat, bíróságokon keresne magának igazat az egyéni körzetekben elszenvedett vélt vagy valós sérelmeiért, és a politikai instabilitás annak ellenére rontaná a közhangulatot, ha Orbán Viktor papíron továbbra is élvezné a kétharmados bizalmat.
A szekértáborok tovább harcolnak egymás ellen
Mivel az egymással amúgy is kifejezetten ellenséges viszonyban lévő politikai erők az új, kiforratlan szabályrendszerben újabb és újabb érveket találnak majd arra, miért nem fogadják el a voksolás végeredményét, hosszan tartó csatározásokra számíthatunk a Parlamentben, a bíróságokon és talán az utcán is.
Mi lehet ebből a helyzetből a kiút április 6-a után? Esetleg megismétlik a voksolást május 25-én, amikor amúgy is újra a szavazóurnákhoz járulnak a polgárok? Ekkor lesznek ugyanis az európai uniós választások Magyarországon. Ez adminisztrációs okokból lehetetlen, hiszen nincs annyi idő addig, hogy egy teljes választási eljárást végig lehessen vinni. Lesz azonban ősszel egy újabb voksolás hazánkban, az önkormányzati választás. Ekkor esetleg nagyobb pluszköltségek nélkül meg lehetne ismételni az országgyűlési választásokat.
Fontos-e a legitim választás Orbán Viktornak?
Sokan nyilván kételkednek abban, hogy az Orbán-kormány megkockáztatna egy ilyen kétes kimenetelű újrázást, hiszen hatalomtechnikai megoldások egész tárháza áll még most is a rendelkezésére ahhoz, hogy egy szűkös többség esetén is stabilizálja a helyzetét. Igen ám, de a Fidesz-KDNP mostani regnálását a kétharmados többségen kívül az tette igazán legitimmé, hogy az olykor igen heves külföldi bírálatok mellé mindig hozzátették az illetékesek, hogy ez a kormány egy szabad választáson szerezte meg a hatalmat, amit tisztelni kell minden körülmények között.
Az Orbán-kormány azért hadakozhatott olyan bátran vélt vagy valós belső- és külső ellenségeivel, mert a kétharmadát egy tisztességes választáson, demokratikus körülmények között szerezte meg. Ha a kétharmad és a választások tisztasága egyszerre tűnik el a háta mögül, nem lehet olyan lekezelő a külföldről és belföldről jövő bírálókkal, és sokkal nyugodtabban zárják el előle az EU pénzcsapjait is a sokat szapult brüsszeli bürokraták is.
Orbánnak mindenképpen szüksége van tehát arra is, hogy a remélt kétharmad mellett a választást ne árnyékolják be csalásokról, visszaélésekről visszhangzó hírek, a végeredmény befolyásolásárról szóló bírálatok. A Fidesznek tisztának kell látszania még akkor is, ha mindenki tudja, hogy ellenfeleivel finoman szólva sem volt méltányos az új választási szabályok megalkotásakor. Most minden azon múlik, hogyan alkalmazzák ezeket a szabályokat, hogyan tömködik be a kiskapukat, engednek-e a köz akaratának, ha kiderül, hogy mégsem szeretik őket ebben az országban annyira, ahogy azt remélték. A pudingot mindenesetre április 6-án megesszük, de lehet, hogy még hetekig emészteni fogjuk.
