Hiába az embernyi homokzsákfal, csütörtök délelőtt áttört a Margitsziget gátja és elárasztották a partokat az ellenzéki politikusok. Arra ugyan felkészültünk, hogy honatyáink előadják az ilyenkor kötelező lapáttal fotózkodós performanszukat, de hogy ilyen ütemben és sűrűségben váltják egymást, az minket is meglepett.
Megfordult a szigeten az összes magyar parlamenti párt – mínusz Jobbik -, akinek van csatolt testvérpártja, civilszervezete, az ráadásul azokkal együtt érkezett. Ott voltunk, amikor Gyurcsány pihenjt parancsolt a szigorú katonáknak, néztük, ahogy az LMP női lealázzák a munkaversenyben Schiffert, és gyönyörködtünk Bajnaiban, ahogy piszkálja a homokot.
Fotók: Neményi Márton
És ha már ott voltunk, jegyzeteltünk is. Abból indultunk ki, hogy ha már kimentek, politikusainknak valamilyen munkát mégiscsak el kellett végezniük a bizottsági üléseken és a bársonyszékben elpuhult végtagjaikkal, mégsem lehet öt perc után lelépni, de legalábbis addig illik villantani valamit, amíg a Hír TV forgat. Rosszindulatú előfeltételezésekkel érkeztünk tehát, annyira, hogy még azt is el tudtuk képzelni: van képviselő, aki inkább akadályozza a munkát, mint segíti.
A csütörtökön árvizező politikusokat rigorózus szempontrendszer alapján osztályoztuk egytől ötig. A hatékonyság magáért beszél, igaz, előzékenyen inkább a szorgalmat figyeltük, mint a fizikai erőt, de azért számított az egy perc alatt átlagosan megtöltött-felpakolt homokzsákok száma is. A bulifaktor alatt a politikusok előadását (sajtótájékoztató? haverkodás? stand-up comedy? néma lapátolás?) értjük, illetve ezek hatását a katonák, katasztrófavédelmisek és önkéntesek munkamoráljára. A stílus pedig egyszerűen arra vonatkozik, hogy állt a kezükben a lapát.
Demokratikus Koalíció
Politikusként egyedül Gyurcsány Ferenc képviseli pártját, nem baj, dolgozik helyettük is. Gyors regisztráció után – veszélyhelyzetben bizony az exkormányfő is csak egyszerű önkéntes – a szokásos svunggal vonul a helyszínre, közben itt-ott leáll a munka egy pár pillanatra („Azt nézd, ki jön ott! Beszarsz!” „Nyomjad, Feri!”), háromperces sajtótájékoztató („Gátra, magyarok!”), majd csatlakozás a brigádhoz.
A brigád főleg idősebb katonákból áll, kissé megilletődötten fogadják a lapátot ragadó Gyurcsányt, aki azonban pillanatok alatt beilleszkedik. Két perc és oda-vissza tegeződnek, Orbánoznak, szakadnak a röhögéstől, észre sem veszik, hogy kenyérre lettek kenve.
Gyurcsány hamar eljut a melós regiszterig, itt egy kis „bassza meg”, amott egy kis „kurva életbe már”, eleinte félhangosan, majd felszabadultan, persze mindig csak somolyogva, összekacsintós hangsúllyal, „legalább mi, munkásemberek tartsunk össze, nem?”. Később bevallja, amit egyébként mindenki tudott: ő okozta az árvizet, „bizony, a Gyurcsány baszta el ezt is, ha kicsit följebb mentek, északabbra, látjátok majd, hogy én öntöm befele a vizet”. A poén többfenekű filozófiáján azóta is rágódunk.
Ferenc egyébként dolgozik is, bár a hangsúly végig a haverkodáson marad, de a munkamorál legalább pár órára javul annyit, hogy ezt elnézhetjük neki. Felkerül pár homokzsák, a katonák lelkiismeretesen döngölik, amit ő felpakol. Aztán hirtelen elhallgat mindenki, csak némi ideges susmorgás hallik innen-onnan, „jön a Talpas, figyelj, jön a Talpas!”. Talpas ezredes bármelyik vietnami témájú háborús filmben elmenne kiképzőtisztnek, érdeklődő hangsúllyal, de számon kérő tekintettel kérdi, mi a helyzet, Gyurcsánynak több se kell, jelent, beszámol, közel hajol, félre von, egyezkedik, profi lobbistaként képviseli a melósokat. Végül a kezét, nyújtja, Talpas nem viszonozza, felkészülünk a legrosszabbra, az ezredes azonban hatalmas tisztelgéssel búcsúzik. Megkönnyebbült szusszanások a gátról, még valami rekesz sör is szóba kerül, Talpas azonban nem iszik, nem is érti, miről van szó. Mire kiderülne, már ott sincs.
Hatékonyság: 2
Bulifaktor: 5
Stílus: 4
Vizsgajegy: Négyes alá
LMP
„Hallod, bocs, ez itt az LMP-s cucc?” – kérdezi tudósítónktól egy köztévés operatőr, úgy, hogy két méterrel arrébb Ertsey Katalin és Osztolykán Ágnes lapátol elszántan, kicsivel odébb Schiffer András és Széll Bernadett küzd a rakoncátlan zsákokkal. Ez nagyjából mindent elmond a Lehet Más a Politika végtelenül szerény és feltűnésmentes munkájáról.
Schifferék képviselőcsoportjának fele délre ér a gátra, azaz kicsit odébb, a homokhalmokhoz. Ők ugyanis nem pakolnak, hanem töltenek, ami összetettebb és nehezebb feladat, kész kis rögtönzött manufaktúraként kell kooperálniuk, így árvízvédelem címen le is tesztelhetik a pártfegyelmet.
Schiffer nagyjából úgy lapátol, ahogy egy politikus-ügyvédtől elvárható, alighanem konzultált személyi edzővel, hiszen tudja: ha túl nagy svunggal tolja meg az elején, az bizony megbosszulja magát. Így nyugdíjas tempóban – de azt derekasan megtartva – terelgeti a homokot, lapátolgat, támaszkodik, majd újra terelget, Széll pedig ugyanebben az ütemben segédkezik a zsákokkal.
Osztolykán fegyelmezetten menedzseli a teli és az üres zsákokat, a nap meglepetése azonban Ertsey, aki – bocsánat a finom szexizmusért, de hát a fizikai munka az fizikai munka – férfiakat megszégyenítő elszántsággal lapátol, majd kicsit munkakört vált, a zsákokkal foglalkozik, aztán vissza a homokba és így tovább, respekt, tényleg. A munkások eközben ügyet sem vetnek a zöldekre – mármint arra a tényre, hogy ők nem akárkik –, és ez jól is van így, a körülöttük sündörgő néhány fotós azonban zavarja őket, odébb is állunk.
Hatékonyság: 4 (Ertsey nélkül hármas lenne.)
Bulifaktor: 1
Stílus: 4 (A női tagozat kezében természetesen állt a lapát.)
Vizsgajegy: Hármas
Együtt 2014
„Bocsánat! A földre lóg a kabátja!” – közli Bajnai Gordon az FN24 tudósítójával a táskájából csúnyán kilógó ruhadarabra mutatva. Bár a csütörtöki nap második exminiszterelnöke ezzel megmenti kedvenc kabátunkat a sártól, mi nem engedünk a hálából eredő elfogultságnak, és mint mindig, most is csak az igazságot írjuk.
Kora délutánra leszakad az ég, egy pillanat alatt eltűnnek a hídfőről a bámészkodók és a rakpartokból maradt apró szigeteken andalgó szerelmesek. Szétázva, de kíváncsian várjuk, mit kezd a helyzettel és a sárral az E2014 (talán el sem jön?), de fél négyre eláll az eső, és abban a pillanatban, ahogy Bajnai belép a kordonok közt a szigetre, a nap is kisüt a háta mögött, mintha csak a mozgalom píárosai szervezték volna így. Ha így volt, gratulálunk.
Bajnai és szövetséges platformjai (Szolidaritás, Párbeszéd Magyarországért) mellé valahogy becsusszant a buliba egy MSZP-s aktivista is, senki nem bánja, még vált is pár szót a főnökkel, aki azzal zárja rövidre a beszélgetést, hogy „egyelőre az országot kell rendbe rakni”, a többit nem halljuk.
Az E2014 szintén nem csinál ügyet abból, hogy megérkezett, bár Bajnai köré maguktól is odagyűlnek páran, inkább az Instagram, mint kormányfőjelölti programjának megvitatása kedvéért. Politikai megítélésétől függetlenül azonban ő a munkaverseny vesztese: hamar és látványosan kifárad, bénán fogja a lapátot és állandóan a haját igazgatja, mintha a becsülete múlna azon, hogy helyén van-e még a védjegyszerű választék. Ezzel összhangban van a szintén állami autópálya-beruházásokra emlékeztető tempó, amivel a PM-es Szabó Tímea dolgozik a keze alá. A délután meglepetése Jávor Benedek, aki nem csak pont úgy néz ki, mint Amerika Kapitány az átalakulás előtt, de ugyanolyan keményen is küzd.
Amerikai zsarufilmek állandó kliséje, amikor összeáll az okos, de gizda közeg és a feladatokat ész nélkül végrehajtó erős ember, hogy ketten nyomják le az alvilágot. Valami ilyesmi párosnak tűnik Bajnai és a szolidaritásos Kónya Péter, utóbbi ugyanis ellentmondást nem tűrően rámolja a homokot a zsákokba, a hozzá képest fele akkora aktivisták alig győzik hányni elé az utánpótlást.
Bajnaiék kemény két órát töltenek a gáton, ami bőven több, mint amit a média jelenléte indokolna. Felfele kerekítünk.
Hatékonyság: 5 (Sokan voltak sokáig, meg hát ugye Kónya Péter.)
Bulifaktor: 2
Stílus: 4 (Hármas lenne, ha nem került volna elő az E2014-es kabát alól a szexi, testhez simuló hosszúujjú.)
Érdemjegy: Gyenge négyes
