Farkas Bertalan az előadás előtt adott exkluzív interjút a SzegedMa portálnak:
– Amikor Moszkvában átadták Önnek az állami kitüntetést, Medvegyev elnök rövid beszédében azt mondta: az űrkutatás együttműködésre van utalva, ma ez a világban a legszolidárisabb terület, csak a Nemzetközi Űrállomással kapcsolatban 15 állam működik együtt. Oroszországban továbbra is prioritásként fogják kezelni a világűr kutatását, mert ez az orosz gazdasági fejlődés és a nemzetközi együttműködés egyik motorja, s mert az űrkutatás szükséges az emberi civilizáció jövője szempontjából. Ezt az űrkutatásban érdekelt többi ország is így gondolja?
– Ez teljesen korrekt megállapítás volt, hiszen a világűr mindenkié. Ha ez így van, akkor egyetlen űrnagyhatalom, egyetlen egy ország tudósai, kutatói, szakemberei nem sajátíthatják ki. Annak hihetetlen módon örülök, hogy Magyarország gyakorlatilag majdnem a kezdetektől, a ’60-as évek közepétől ebben részt vett. Miután a szovjet kormány úgy döntött, létrehoz egy Interkosmos programot, attól a pillanattól kezdve a magyar szakembergárda bekerült abba a csapatba, amelyben képes volt optimálisan kihasználni a lehetőségeket, amikor fedélzeti műszereket kellett gyártani. Akkor arról még nem volt szó arról, hogy magyar űrhajós is kell a világűrbe. Aztán a ’70-es évek közepén, amikor a két űrnagyhatalom űrhajósai már a világűrben együtt dolgoztak, világossá vált, belátta a politika is, jobb lenne együttműködni, hiszen csodálatos dolgokat lehet produkálni együtt. A hidegháborús korszakban nyilván a Szovjetunió és az USA számára is az volt a legfontosabb, hogy ki tud többet produkálni a világűrben. A szovjetek az elején a rakétáik segítségével mindent legyőztek. Az első élőlényt, az első embert, az első nőt ők küldték fel, az első összekapcsolódást a világűrben ők valósították meg. Aztán jöttek az amerikaiak. Kennedy elnök azt mondta, márpedig amerikai ember kell legyen az első egy másik égitesten. A Holdra jutás nekik sikerült. Nem baj, hogy volt űrverseny, hisz ez volt az előrevivő.
– Ma kisebb lenne a rivalizálás az űrkutató nagyhatalmak között?
– Ma már sok-sok tapasztalatot képesek egymásnak átadni, és hát ott van egy harmadik ország: Kína, amely hatalmas léptekkel megy előre. Most már 3 olyan ország létezik, amelyek emberes űrprogramokat képesek végrehajtani.
– Versenyképes-e a magyar tudás, s vajon milyen a hírünk a világban?
– Azt hiszem, nagyon, nagyon jók vagyunk. Mindig is büszke voltam arra, hogy olyan műszert kaptam a magyar kutatóktól, amelyikkel az űrhajósok által elszenvedett kozmikus sugárzás mértékét a világűrben lehetett mérni. Ilyen műszer korábban nem volt. Ennek továbbfejlesztett változatai megtalálhatóak voltak a Saljut 7 űrállomáson és az ISS Nemzetközi Űrállomás fedélzetén is. Ez óriási dolog.
– Melyik az a projekt, amely felfuttatná, vagy esetleg új lendületet adna a magyar űriparnak?
– Nem projektekről beszélnék, sok ilyen létezik, többen mi is jelen vagyunk, inkább a már említett ESA-hoz való kapcsolódás lenne most a legfontosabb számunkra. A tagsági díj befizetésével nagyon sok mindent visszakapnánk. Olyan feltételeknek kell megfelelni, amire nagyon komoly szakembergárda kell, hogy felkészüljön. Ez minőségi munkát, megbízható készülékeket jelent. A befizetett összeg nagysága jóval kisebb, mint a belépés hozadéka. Ezt kellene megérteni.
